Wittgenstein
filozófiai művei közül leginkább kései írásait szokás a funkcionalista
megközelítés szempontjából idézni. A jelentésfunkcionalizmus, a
nyelv funkcionalista értelmezése – miként az Sellars írásaiban is
megjelenik – egyrészt a nyelv használat-alapú leírása kapcsán magának
a nyelvnek tulajdonít „eszköz”-jelleget: bármely nyelv (illetve
bármely kommunikációs technika) alkalmazásra kerülhet, ha eleget tesz
az adott nyelvjáték elvárásainak. Másrészt a nyelv szavai szintén
funkcionalista értelmezést nyernek a használatban történő lehorgonyzásban:
mint a szerszámosláda- vagy a vezetőfülke-hasonlat mutatja, bármely
szó, amely képes betölteni az adott funkciót, használható egy nyelvjátékban.
A
funkcionalizmus azonban a korai Wittgensteinhez is közel áll. A nyelv
értelmezése a Tractatusban szintén felfogható egyfajta funkcionalista
megközelítésként, mivel a leképezés-elmélet a nyelvet a világot
leképező eszközök egyikének állítja be. Az előadás e két
példa felvillantása nyomán azt a kérdést kísérli meg körüljárni,
vajon miért játszhatott olyan lényeges szerepet a funkcionalizmus Wittgenstein
filozófiájában, hogy a két, egymástól jól elkülöníthető gondolkodói
korszakban is lényeges helyre került.