A Tractatus kijelentéselmélete

Mekis Péter

 Előadásomban az elemi kijelentések korai wittgensteini elméletének logikai rekonstrukciójára teszek kísérletet a modern logikai szemantika eszközeivel. A Logikai-filozófiai értekezés közismerten elliptikus és obskurus stílusa már önmagában is indokolja az ilyen rekonstrukciók szükségességét, de van egy további szempont is: noha a klasszikus logika standard szemantikája csupán a Tractatust követő évtizedekben született meg, a recepció jobbára készpénznek veszi, hogy a wittgensteini kijelentéselmélet minden furcsasága ellenére e szemantika keretei között értelmezhető adekvát módon (vita legfeljebb a sajátos wittgensteini kvantifikációelmélet körül van.) A rekonstrukció célja kettős: birtokában egyrészt pontos összehasonlításokat tehetünk a predikátumlogika klasszikus szemantikája és annak tractatusbeli változata között; másrészt pedig az előadó reményei szerint számos, a szakirodalomban vitatott kérdést új szempontok alapján lehet felvetni.
Ez utóbbiak közül az előadásban a tulajdonságok és a relációk ontológiai státusának problémáját szeretném megvizsgálni; ez a Tractatus-irodalom egyik legreménytelenebb, de bizonyosan a legkedélytelenebb területe. A korai kommentárok egy része szerint Wittgenstein csak az individuális objektumokat sorolja a világ szubsztanciáját alkotó tárgyak közé; a ma már domináns rivális álláspont szerint viszont tulajdonságok és relációk is tartoznak ebbe a körbe. Amellett fogok érvelni, hogy 1. a Tractatusban ez a különbségtétel csak igen korlátozott formában jelenhet meg; 2. ebben a formában viszont egy tárgy individuum, tulajdonság vagy reláció volta empirikus kérdés, amely értelemszerűen kívül esik az a priori filozófiai vizsgálódás keretein.