Az azonosság-elmélet szerint a mentális entitások azonosak agyállapotokkal vagy agyfolyamatokkal, és ebből következően a mentális entitások az agyban lokalizálhatóak. Ahogy például A. Quinton fogalmaz: „... a harag, ami miatt rázom az öklöm, az agyban lokalizálható”.
A N. Malcolm által „location objection”-nak nevezett érv az azonosság-elmélet ellen irányul, és Wittgenstein tanítására alapoz. E szerint: emócióink, hangulataink, gondolataink azért nem lehetnek azonosak neurofiziológiai eseményekkel, mert nincsen értelme az olyan kérdéseknek, hogy „ hol érzed a szomorúságot?”, vagy hogy „ hol érezzük általában a szomorúságot?”.
Wittgenstein egyik idevágó passzusa:
„Nagy örömet érzek.” - Hol? - Ez értelmetlenül hangzik. De mégis mondhatja valaki azt, hogy „jóleső izgalmat érzek a mellemben”. - De miért nincs lokalizálva az öröm? Azért, mert eloszlik az egész testen? Még ott sincs az öröm, ahol a keletkezett örömérzetet lokalizáljuk: amikor például örömünket leljük egy virág illatában. - Az öröm megnyilvánul arckifejezéseinkben, a viselkedésben. De nem mondjuk azt, hogy arcunkban örülünk. (Zettel: 486.§.)
Mit mond ezzel Wittgenstein? Azt, hogy emócióink esetében nem élhetünk olyan helymeghatározásokkal, mint a fizikai folyamatok esetében. Értelmetlen volna például azt mondani, „dühöm homlokom közepétõl 5 centiméterre található”. Illetve: amikor olyanokat mondunk, hogy „szívem mélyén érzem”, vagy hogy „szétrobban a fejem az izgalomtól”, akkor ezek nem tekinthetőek emócióink helymeghatározásainak: ezek a mondatok ugyanis metaforikusak.
Wittgenstein - szokásához híven - iménti megjegyzésével csak emlékeztetni kíván bennünket arra, ahogyan mi örömről, dühről stb. beszélünk. Ezek a mentális fenomének azért nem lehetnek azonosak neurofiziológiai állapotokkal, mert a mentális fenomének nem lokalizálhatók térben a fizikai események mintájára, és - ismerve a Leibniz törvényt - két dolog nem lehet azonos, ha a két dolognak van legalább egy különböző tulajdonsága.
Ebben az előadásban Wittgenstein ama érvét kívánom elemezni, mi szerint mentális állapotaink nem lokalizálhatók. Kissé tágabban pedig azt, hogy Wittgenstein milyen nézetet is képvisel (vagy képviselhet) akkor, ha biztosra vesszük, hogy (1) nem volt behaviorista, hogy (2) nem volt karteziánus avagy mentalista, és hogy (3) azt állította, hogy a mentális állapotok nem agyállapotok.