1999. április 26.-án, hétfõn délután az MTA Filozófiai Intézete tudományos vitaülést rendezett Thomas Kuhn tudományfilozófiájáról Laki János "Racionalizált zsenialitás: a tudományos felfedezés fázisai", valamint Székely László "Kopernikusz és a 'dogmatikus' Kuhn" (mindkettõ: Világosság, 1999/1.) tanulmányai alapján. A vitaülésen az intézet munkatársai mellet külsõ résztvevõk is jelen voltak és hozzászóltak - így Fehér Márta, Szegedi Péter, valamint a Mûegyetem PhD. képzésben résztvevõ, érdeklõdõ hallgatói.

A vita elsõsorban a kuhni inkommenzurábilitás-tézis és a konkrét tudománytörténetírás által reprodukált tudományos elméletek és viták viszonyáról bontakozott ki. Ennek kapcsán három jellegzetes álláspont alakult ki:

- Azok az ellenpéldák, amelyekre többek között Székely László is hivatkozik a perceptuális inkommenzurábilitással szemben, valójában nem paradigmák, hanem csupán elméletek. A paradigmák ezeknél jóval átfogóbbak, és a paradigmához fogalmilag hozzátartozik, hogy mind perceptuálisan, mind konceptuálisan, mind pedig módszertanilag meghatározza a tudományos gyakorlatot és elméletet, illetve a tudományos gondolkodást és érvelést, s ezért az egymást váltó, egymással szembenálló paradigmák szükségképpen összemérhetetlenek mind a három elõbbi értelemben (Fehér Márta, Laki János).

- Kuhn paradigma-fogalma - legalábbis amiképpen az nevezetes könyvében szerepel - nem csupán az ilyen nagy, átfogó paradigmákat engedi meg. Kuhn nyomán van értelme beszélni a konkrét elméletekhez kötõdõ kisebb paradigmákról is, melyeket "mikro-paradigmáknak" nevezhetünk. Az ilyen paradigmák sem csupán "elméletek", hiszen az elmélet mellett feltételeznek egy sajátos iskolázottságot, módszertani beállítódást és gondolkodásmódot, s ugyanúgy tudományos közzösség szervezõdik köréjük mint a "nagy" paradigmák köré. Az ilyen paradigmák esetében pedig - így Kuhn konkrét hivatkozásai esetében is - vitatható, hogy a paradigmaváltás során az egymással szembenálló, egymást váltó paradigmák a koceptuális összemérhetetlenség mellett perceptuálisan is összemérhetetlenek volnának. (Székely László, más hozzászólók)

- Kuhn nyomán valóban jogosult az elõbbi értelemben vett mikro-paradigmákról beszélni. Ám téves azt állítani, hogy ezek nem összemérhetetlenek mindhárom vonatkozásban. Ezek perceptuálisan is összemérhetetlenek, mert tudományos paradigmák és a tudományos paradigmákra Kuhn bizonyította az összemérhetetlenségi tételt, s így e tétel szükségképpen érvényes e "mikro"-paradigmákra is.(Békes Vera.)

A paradigmafogalom módszertani szerepét tekintve ugyancsak két jellegzetes álláspont alakult ki. Az egyik felfogás szerint a tudománytörténetírás csak akkor ragadhatja meg adekvát módon a tudományok történetét, ha elismeri, hogy a tudományos forradalmak során átfogó, a percepciót, a fogalmi struktúrát és a módszertant egyaránt meghatározó, s egymással összemérhetetlen paradigmák váltják egymást: ez a tudományok mûködésnek olyan általános jellemzõje, amelynek figyelembe vétele nélkül nem érthetjük meg a tudománytörténetet. A másik felfogás szerint a tudománytörténetnek nincsenek ilyen egyetemesen érvényesülõ törvényei, vagy jellemzõi. Kuhn paradigma-fogalma segítségével jobban megérthetjük a tudománytörténetet, ám e történet a maga konkrétságában azt mutatja, hogy nem mindig szigorúan a kuhni séma szerint történnek az események. Így lehetnek olyan esetek, amikor a legradikálisabb összemérhetetlenség-tézis is igaz, más esetekben azonban esetleg csak koceptuális vagy preceptuális összemérhetetlenség állt fenn az egymást váltó paradigmák vagy elméletek között. Megint más esetekben pedig lehet, hogy egyik sem. Minden esetet, minden tudományos vitát és forradalmat a maga konkrét részleteiben kell megvizsgálnunk.

A vitaülés során egyetértés alakult ki abban, hogy érdemes elgondolkodni azon, nem volna-e szerencsésebb a "megtérés" ("konverzió") kuhni fogalmát "belátásra" cserélni.

A tartalmas és izgalmas vita több mint három órán keresztül tartott. A vitaülést a résztvevõk azzal zárták, hogy mindeképpen szükség volna folytatásra - különös tekitettel arra, hogy Laki János tanulmányára az elõtérbe került problémák miatt kevesebb idõ jutott. Ezért a vitaülés résztveveõinek kérésére a szervezõ - Neumer Katalin - úgy döntött, hogy a témában az Intézet egy újabb vitaülést rendez, mely a mostani vita folytatásaként kifejezetten Laki János tanulmányával fog foglalkozni.

Az újabb vitaülélésre 1999. május 27.-én., csütörtökön 14 órai kezdettel fog sor kerülni az MTA Filozófiai Intézetében.