Forrai Gábor: Mi a baj a szemantikai összemérhetetlenséggel?
(absztrakt)

A szemantikai összemérhetetlenség tézise a következõt állítja. Más paradigmákban a szavak nem ugyanazzal a jelentéssel bírnak, mint saját paradigmánk szavai. Konkrétabban fogalmazva, másra referálnak. Ezért a különbözõ paradigmákban megfogalmazott állításokat nem lehet összehasonlítani.

A tézissel az a baj, hogy nem vet számot azzal, hogy mikor és milyen célból értelmezzük az idegen paradigma szavait a saját szavainktól eltérõ módon. Sajátunktól eltérõ referenciát akkor vagyunk hajlamosak tulajdonítani, ha a normális (= a sajátunknak megfelelõ) értelmezés szerint az idegen nézetek olyannyira hamisak, hogy nem vagyunk képesek megérteni, hogy miként származhatnak bármiféle racionális érvelésbõl. A sajátunktól eltérõ referencia tulajdonításának pontosan az a célja, hogy rekonstruálhassunk valamilyen racionális mintázatot az idegen gondolkodásmódban, hogy inkább racionális tévedésnek állíthassuk be, mint teljes zûrzavarnak.

De maga az, hogy ilyen körülmények között és ilyen célból tulajdonítunk a saját szavainktól eltérõ referenciát az idegen szavainak, maga után vonja, hogy a két gondolkodásmód összehasonlítható. Hiszen pontosan azért értelmezzük ily módon az idegen szavait, mert nézetei hamisak. Ha pedig beláttuk, hogy nézetei hamisak, nem mondhatjuk azt, hogy nem hamisak, hanem a saját nézeteinkkel összehasonlíthatatlanok.