Kampis György:
 

Az elõadásban test és elme dualizmusa ellen beszélek. Látszólag könnyû feladat ez, hiszen a dualista felfogást az elmúlt századokban, különösen a huszadik században annyi vereség érte, hogy azt hinnénk, lehetetlen vallani. De egyrészt a tudományon és a filozófián belül mostanában jelentõs ellentámadások zajlanak, mégpedig meglepõ irányokból, például a racionalizmus felõl indulva, vagyis épp a felvilágosult emberi ész nevében és védelmében. Másrészt pedig könnyebb azt kijelenteni, hogy nem hiszünk test és tudat kettõsségében, mint ennek összes módszertani következményét szigorúan venni. A kognitív tudományok és az elmefilozófia elmúlt évtizedei az ezzel kapcsolatos küzdelem jegyében teltek. Test és tudat remélt egysége mellett mindez a kettõ komoly távolságára utal.

Elõadásom nemcsak áttekinti az említett kérdéskört, hanem arra is felhívja a figyelmet, hogy egy követezetes monista felfogás érvényesítéséhez még nagyon sok szemléleti változásra van szükség - a jelenlegi leegyszerûsítõ képek helyett például az anyagnak egy olyan komplex felfogására, amely talán lehetõvé teszi, hogy elméleteinkben szabadon ugráljunk majd a génektõl a tulajdonságokig, az agyi funkcióktól a belsõ mentális állapotokig és (hátha) a tudatig.
 

KAMPIS GYÖRGY a filozófiai tudomány doktora, az ELTE Tudománytörténet és Tudományfilozófia Tanszékének vezetõje, az IUHPS/DLPMS Magyar Nemzeti Bizottságának elnöke, több nemzetközi folyóirat szerkesztõ bizottságának tagja, 1997-tõl 2000-ig Széchenyi professzor. Kutatási területe elsõsorban az evolúcióval összefüggõ kérdéseket öleli fel - A fajok eredete új fordítása (2000) mellett olyanokat, mint az anti-esszencializmus a nyelvben, a tudományfilozófában és az elme filozófiájában, vagy mint az evolúció, a társadalomtudományok és a vallás viszonya. Emellett a kognitív tudomány és a tudományfilozófia klasszikus alapkérdéseinek kutatója (pl. intencionalitás, kauzalitás, racionalitás).