Nyíri Kristóf:
 

Kérgi mintázatok és neurofiziológiai folyamatok egyfelõl és tudatos képzetek másfelõl igencsak eltérõ fajtájú entitások. Milyen entitásokról beszélünk, amikor mentális képeket emlegetünk? "Empiricism and the Philosophy of Mind" címû, elõször 1956-ban megjelent klasszikus tanulmányában Wilfrid Sellars az elme önmegfigyelésének tárgyait, a mentális tartalmakat - a belsõ beszédet, valamint különbözõ észleleti benyomásainkat - teoretikus konstrukcióknak, teoretikus entitásoknak fogja fel. Sellars szóhasználata a carnapi hagyományból ered, ám míg Carnapnál a teoretikus nyelv terminusai - az absztrakt terminusok - mintegy a szabad elméletalkotás elvont kiindulópontjai, addig Sellars-nál olyan modellek elemei, amelyeket a mindennapi tapasztalat tárgyainak és viszonyainak mintájára konstruálunk. A teoretikus entitások Sellars-nál a mindennapi világ entitásainak analogonjai, aholis az elméletalkotás az analógia határait is kijelöli. A mindennapi tapasztalat tárgyai közvetlenül megfigyelhetõek, az elméleti konstrukciók viszont elvont entitások, amelyek posztulált tulajdonságai a megfigyelés számára csak implikált következményeikben ellenõrizhetõk. És Sellars hangsúlyozza, hogy a mentális tartalmaknak mint teoretikus entitásoknak az introspektív megfigyelés számára hozzáférhetõ implikációi is lehetnek.

A képiség-vita jelen szakaszának egyik korai dokumentuma Paivio Imagery and Verbal Processes címû, 1971-ben megjelent könyve. A könyv tökéletesen tiszta metodológiai álláspontot képvisel. Paivio szerint a "mentális képek", csakúgy mint a "mentális szavak", a "posztulált folyamatok" rendjébe tartoznak, vagyis valamennyien "teoretikus konstrukciók", kizárólag a következtetések láncolatában mûködõ fogalmak. Metodológiáját Paivio megkülönbözteti "a képiség klasszikus megközelítésétõl", amelyben "a kép terminussal tudatosan-tapasztalt mentális folyamatokat jelöltek". Ez a megkülönböztetés az imagery debate késõbbi vitáiban ismét elmosódottá lett. Az elõadás visszatérést sürget a mentális képeknek teoretikus konstrukciókként történõ posztulálásához a sellarsi - és Paivio által is eszménynek tekintett - értelemben.
 

NYÍRI KRISTÓF (1944), egyetemi tanár (ELTE), az MTA levelezõ tagja, az MTA Filozófiai Intézetének igazgatója. Vendégprofesszúrák: Helsinki, Graz, Innsbruck, Santa Barbara (University of California), Buffalo (SUNY). Könyvei: A hagyomány filozófiája (1994); Tradition and Individuality: Essays (Dordrecht: Kluwer, 1992); Keresztút (1989); Európa szélén: eszmetörténeti vázlatok (1986, német kiadás: Am Rande Europas: Studien zur österreichisch-ungarischen Philosophiegeschichte, Wien: Böhlau, 1988); Gefühl und Gefüge: Studien zum Entstehen der Philosophie Wittgensteins (Amsterdam: Rodopi, 1986); Ludwig Wittgenstein (1983); A Monarchia szellemi életérõl: Filozófiatörténeti tanulmányok (1980, orosz kiadás Moszkva: Müszl, 1987). A közeljövõben jelenik meg "The Picture Theory of Reason" c. tanulmánya, a Berit Brogaard és Barry Smith által szerkesztett Rationality and Irrationality c. kötetben (Vienna: öbv-hpt, 2001, pp.242-266). E-mail: nyiri@phil-inst.hu.