Pléh Csaba és Lukács Ágnes:
 

A nagymamákat és a nyelvpszichológusokat régtõl foglalkoztatja az, hogy vajon a szabályos alakokat (pajta-pajtát, ajtó-ajtókat) és a kivételeket (szó-szavakat, kenyér-kenyeret) azonos módon tanuljuk és használjuk-e. A mai nyelvpszichológiában Pinker, Marcus és Clahsen szerint ezekre a formákra kettõs disszociáció érvényes: a szabályos alakok egy elülsõ agyi rendszerhez kapcsolódnak, s a szabályalkotás nyelvfejlõdési zavarokban és afáziánál, kisebb mértékben Parkinson kórnál károsodik, míg a kivételes alakok a hátsóbb asszociatív emlékezeti rendszerekben tárolódnak, s károsodásuk Williams szindrómára s emlékezeti zavarokra jellemzõ. A gazdag magyar alaktant vizsgáló kísérleteinkben kimutattuk, hogy a modalitásközi elõfeszítés erõteljesebb szabályos alakoknál (kalapot -> kalap), és gyengébben ugyan, de jelen van kivételeknél is (havat -> hó). A fejlõdésben jellegzetes túláltalánosítások mutathatók ki (lót, kenyért), melyek Williams szindrómás gyermekeknél igen jellegzetesek. Ugyanakkor mind a valódi szavakkal (hós), mind a mesterséges szavakat használó felnõttekkel végzett kísérletek szerint (A Fiat új márkája a REDER. Mindenki szeretne venni egy …. ) a két rendszer elválása érzékeny a gyakoriságra. Adataink alapján a mellett érvelünk, hogy a kettõs rendszer eredetében mint osztály- illetve elem gyakoriságra érzékeny rendszer bontakozik ki, s ennek megfelelõen változhat is reprezentációs súlya is.
 

PLÉH CSABA az ELTE pszichológia, majd általanos nyelvészet szakán végzett, 1964-69, és 1970-73 között. 1969-tôl 1998-ig: ELTE Lélektani majd Általános Pszichológiai Tanszékén, 1998-tól a Szegedi Tudományegyetem Pszichológiai Tanszékén, s e mellett 2001. január 1-tõl a Budapesti Mûszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen dolgozik. 1998-tól a Magyar Filozófiai Társaság elnöke, s az MTA levelezõ tagja. Kutatási terülei: a megismerés elmélete, a mondatmegértés és a téri kifejezések összehasonlító vizsgálata, valamint pszichológiatörténet. Fõbb közleményei: A történetszerkezet és az emlékezeti sémák, Budapest: Akadémiai, 1986; A mondatmegértés a magyar nyelvben, Budapest: Osiris, 1998; A lélektan története, Budapest: Osiris, 2000; "Word order and morphonological factors in the development of sentence interpretation in Hungarian", Linguistics, 1990, 28, 1449-1469; Lukács Ágnes és Pléh Csaba (1999): "Hungarian cross-modal priming and treatment of nonsense words supports the dual-process hypothesis", Behavior and Brain Sciences, 22, 1030-1031.

Lukács Ágnes 1999-ben végzett az ELTE pszichológia, elméleti nyelvészet és angol szakán, az MTA Nyelvtudományi Intezet munkatársa. Kutatási területe: klinikai nyelvészet, a Williams szindróma kognitív vonatkozásai, szabályrendszerek mentális reprezentációja. Fõbb publikációk: Lukács Á. és Pléh Cs., Hungarian cross-modal priming, Behav. and Brain Sciences, 1999, 22, 1030-1031; Pléh Csaba és Lukács Ágnes (szerk), A magyar morfológia pszicholingvisztikai vonatkozásai, Budapest: BIP-Osiris, 2001.