Racsmány Mihály
 

A munkamemória működése és patológiája


Az elmúlt száz évben az emlékezet mûködésével foglalkozó pszichológiai és fiziológiai elméletek újra és újra arra a következtetésre jutottak, hogy két, különbözõ idõtartományban mûködõ emlékezeti rendszer létezik. A hagyományos felfogás szerint az információk rövid idejû megtartásáért egy tárolási kapacitásában erõsen korlátozott passzív emlékezeti tár felelõs. Napjainkra egyértelmûvé vált, hogy az egységes és passzív emlékezeti tár helyett egy, a megismerési funkciók mûködtetésében aktívan részt vállaló, több egységbõl álló rendszert kell elképzelnünk. A munkamemória modell egy olyan többkomponensû, aktív rendszert vázol fel, amely alkalmas a tudatos információfeldolgozással kapcsolatos kísérleti és neuropszichológiai eredmények megmagyarázására. A tanulmány két klinikai csoport - Williams-szindrómás gyerekek és felnõtt szkizofrén betegek - sajátos munkamemória funkcióin keresztül szemlélteti a rövid távú emlékezet szerepét a tartós reprezentációs rendszerek kialakulásában.

A kognitív pszichológia elméletalkotói a rövid távú emlékezetet hosszú idõn keresztül pusztán egy átmeneti tároló rendszernek tekintették, amelynek nincs egyéb szerepe, mint hogy akkor is meg tudjunk jegyezni egy telefonszámot, ha éppen nincs nálunk papír és ceruza. Az utóbbi néhány évben azonban a neuropszichológiai és kísérleti kutatások egyértelmûvé tették, hogy a rövid távú emlékezet egy sok komponensbõl álló, bonyolult rendszer, amelynek sérülése megzavarhatja a hatékony információszerzést. Napjaink egyik legismertebb koncepciója szerint a rövid távú emlékezetet munkamemóriaként kell felfogni, amely fenntartja és manipulálja az információt a következtetést, megértést, tanulást igénylõ feladatok kivitelezése alatt (Baddeley, 1986). Három alapvetõ jellemzõje van: 1. Idõlegesen információt tárol egy sor kognitív feladatban, 2. független információforrásokat hoz interakcióba, 3. korlátozott kapacitású (lásd Racsmány, 2000). E koncepció szerint a munkamemória három komponensbõl áll: két modalitásspecifikus alrendszerbõl, amelyek a verbális illetve a téri-vizuális információ fenntartásában és manipulációjában vesznek részt, valamint egy úgynevezett központi végrehajtó rendszerbõl, amely összeköttetést teremt a két alrendszer, illetve a hosszú távú emlékezet között és felelõs a kognitív erõforrások elosztásáért. Napjainkban a munkamemória modell az egyik legtöbbet vizsgált kísérleti koncepció, gyakran azonban továbbra is csupán egy több alrendszerbõl álló passzív tárat látnak benne. Tanulmányomban azokat a kísérleti, fejlõdési és neuropszichológiai adatokat kívánom bemutatni, amelyek egyértelmûvé teszik a munkamemória egyes alrendszereinek szerepét a megismerési folyamatok fejlõdésében és hatékony mûködésében.


Egyéni különbségek és nyelvelsajátítás

A rövid távú emlékezet funkciójával kapcsolatos legfontosabb vizsgálatok abból a ténybõl indultak ki, hogy a verbális munkamemória kapacitása korlátozott, de a kapacitás nagyságában meglehetõsen nagy egyéni különbségek mutatkoznak. Susan Gathercole és munkatársai számos vizsgálatban mutatták ki, hogy a fonológiai hurok – ez a legelterjedtebb elnevezése a munkamemória verbális alrendszerének – kapacitásában már kisgyermekkorban meglévõ különbségek szoros összefüggésben állnak az anyanyelv elsajátításának ütemével (Gathercole, Adams, 1993, 1994). A fonológiai hurok kapacitásának két legelterjedtebb vizsgáló eljárása a számterjedelem vizsgálat és a nemszó ismétlési feladat. Az elõbbi esetében különbözõ hosszúságú számsorozatokat kell a vizsgálati személynek rövid ideig fejben tartania, amit négy szám esetében a 2,1 és 3,1 év közötti gyerekeknek csupán 10%-a tud megtenni, 36%-uk csak mintegy két évvel késõbb éri el ezt a szintet (Baddeley, Gathercole, Papagno, 1998). A nemszó ismétlési feladatban olyan, egyre hosszabb értelmetlen szavakat kell megismételni, amelyek fonológiai struktúrája megegyezik a vizsgálati személy anyanyelvének struktúrájával (1.táblázatban láthatunk néhány magyar nyelvû példát).

 ANGOL ÉRTELMETLEN SZAVAKMAGYAR ÉRTELMETLEN SZAVAK
2 szótagúBallop, RubidGabam, Ardul
3 szótagúDoppelate, GlisteringTarembik, Hübedin
4 szótagúWoogalamic, FenneriserTipebanér, Limefürék
5 szótagúConfrantually, DefermicationHápamarogány, Tesilbengecsék
1. táblázat. A nemszó ismétlési teszt néhány angol és magyar nyelvû példája (Gathercole, Willis, Baddeley, Emslie, 1994, alapján; Racsmány, 2000; Németh et al., 2001)

Számos vizsgálat eredményei szerint a nemszó ismétlési feladatban mutatott teljesítmény nagyon szoros kapcsolatban áll a szókincs fejlõdésével (Gathercole, Baddeley, 1989, 1990; Baddeley, Gathercole, Papagno, 1998). Gathercole és munkatársai elképzelése szerint az új szavak elsajátítása során a fonológiai hurok az a rendszer, amely ideiglenesen fenntartja az új szó fonológiai reprezentációját addig, amíg a szóval kapcsolatos tartós emléknyom ki nem épül. Azok a gyerekek, akiknek a verbális munkamemóriája gyengébben mûködik, nehezebben sajátítják el anyanyelvük szavait. Ezzel kapcsolatban további bizonyítékokkal szolgáltak azok a vizsgálatok, amelyek kimutatták, hogy a fonológiai hurok kapacitásában megfigyelhetõ egyéni különbségek késõbb erõteljesen befolyásolják az idegen nyelvek elsajátításának ütemét. Service (1992) finn gyerekekkel végzett kutatásai során azt találta, hogy 9-10 éves kor között a nemszó ismétlési feladataban mutatott teljesítmény jól bejósolta az idegen nyelv szókincsének késõbbi elsajátítását (Service, 1992; Service, Kohonen, 1995). Ezzel megegyezõ eredményre jutottak Gathercole és munkatársai is (1997) egy késõbbi vizsgálatukban, amelyben 5 éves gyerekeknek kellett szó-szó és szó-idegen nyelvû szó párokat tanulniuk. A szó-idegen nyelvû szó párok tanulása szignifikánsan együttjárt a nemszó ismétlési feladatban nyújtott teljesítménnyel, míg a szó-szó párok tanulásával nem volt ilyen összefüggés. Mindezek az eredmények arra mutatnak rá, hogy a munkamemória alrendszereinek alapvetõ szerepük van az újszerû, hosszú távú emlékezeti reprezentációval nem rendelkezõ információk elsajátításában.


Munkamemória deficit Williams-szindrómában

A Williams-szindróma egy ritka genetikai sérülésen alapuló fejlõdési neurológiai zavar, amely súlyos szív-és érrendszeri zavarok mellett értelmi fogyatékosságot és a megismerõ funkciók sajátos mintázatát idézi elõ. Ennek a sajátos sérülési mintázatnak köszönhetõen az elmúlt évtizedben a Williams-szindrómás személyek a kognitív neuropszichológiai kutatások homlokterébe kerültek (Bellugi et al., 2000). Williams-szindrómában az enyhétõl közepes fokozatig terjedõ értelmi fogyatékosság mellett a kifejezõ nyelvi készségek viszonylag megõrzöttek. A nyelvfejlõdés menete ugyanakkor atipikusnak mondható, az elsõ szavak késõn jelennek meg és jónéhány vizsgálat szerint a szókincs szervezõdése is eltér az egészséges kontroll csoportokétól. A jó nyelvi készségekkel, a gazdag szókinccsel szembehelyezhetõ a téri-vizuális kogníció súlyos deficitje. Az észlelés szintjén ez a globális struktúrák feldolgozásának zavarát, míg a tanulás és emlékezet területén súlyos téri tájékozódási zavarokat jelent. A nyelvi illetve a téri-vizuális kogníció Williams-szindrómában megfigyelhetõ disszociatív sérülése ritka lehetõséget kínál a munkamemória-kapacitás és a fejlõdés kapcsolatának vizsgálatára. Saját kutatásainkban arra a kérdésre szerettünk volna választ kapni, hogy a munkamemória komponenseinek disszociatív károsodása mennyiben határozza meg a megismerés egyes területeinek eltérõ fejlettségi szintjét ebben a ritka fejlõdési neurológiai zavarban (Lukács, Racsmány, Pléh, megjelenés alatt; Racsmány, Lukács, Pléh, elõkészületben ). Ezt az elképzelést támogatják azok a vizsgálati eredmények, amelyek szerint intelligencia szempontjából illesztett Williams-szindrómás és Down-kóros gyerekek csoportja között eltérõ különbségek jelentkeznek a munkamemória verbális és téri-vizuális komponenseiben (Wang, Bellugi, 1994). A Williams- szindrómás gyerekek az egészséges kontroll csoportét megközelítõ teljesítményt nyújtanak a verbális munkamemória kapacitását mérõ számterjedelmi teszten, a Down-kórosok viszont a súlyosan károsodott övezetbe esnek, a téri munkamemóriát mérõ eljárásoknál azonban pont fordított a helyzet (Wang, Bellugi, 1994; Jarrold et al., 1999).

A magyar nyelvû vizsgálatokban tizenöt 5,9 és 19,6 év közötti Williams-szindrómás személlyel végeztünk szókincs és munkamemória vizsgálatokat (Lukács, Racsmány, Pléh, megjelenés alatt). A szókincs színvonalát képmegnevezési feladattal teszteltük, amelyben a képek fõneveket és igéket ábrázoltak (Masterson, Druks, 1998; Székely, Bates, 2000), a magyar gyakorisági szótár normáinak megfelelõen (Füredi, Kelemen, 1989) gyakori vagy ritka szavakat. Az 1. ábrán látható a Williams-szindrómás személyek teljesítménye összevetve a hét éves egészséges kontroll csoport (n = 21) teljesítményével. (Lukács, Racsmány, Pléh, megjelenés alatt; Racsmány, Lukács, Pléh, elõkészületben ).

1. ábra	WMS és kontroll személyek
1. ábra
WMS és kontroll személyek képmegnevezési teljesítménye (Lukács, Á., Racsmány, M., Pléh, Cs.., megjelenés alatt).

Az eredményekbõl kitûnik, hogy a két csoport között egyetlen szignifikáns eltérés mutatkozott, mégpedig az, hogy a WMS gyerekek több ritka összetett szót ismertek (lásd 1. ábra). Ez az eredmény egybevág azokkal a megfigyelésekkel, amely szerint a WMS gyerekek szemantikus fluencia feladatokban több ritka mintapéldányt produkálnak, mint az egészséges kontroll személyek (Rossen et al., 1996; Wang, Bellugi, 1994). A kérdés tisztázásához azonban a továbbiakban szükséges lesz a WMS csoport szókincs eredményeit egy korban illesztett kontroll csoporéval is összevetni.
A verbális munkamemória kapacitását számterjedelem és nemszó-ismétlési feladattal is felmértük. Az eredmények alapján egyértelmû, hogy a WMS csoport az enyhén károsodott-egészséges övezetben helyezkedik el (lásd 2. ábra).

2. ábra	Verbális munkamemória-kapacitás WMS gyerekeknél (Lukács et al.; Racsmány et al., megjelenés alatt).
2. ábra
Verbális munkamemória-kapacitás WMS gyerekeknél (Lukács et al.; Racsmány et al., megjelenés alatt).

Annak a kérdésnek a tisztázásához, hogy a verbális munkamemória egyéni különbségei hogyan befolyásolják a szókincs szervezõdését a WMS csoportot alacsony és magas kapacitású személyekre osztottuk, a felosztási határt a csoportteljesítmény mediánja jelentette. A magas és az alacsony verbális munkamemória kapacitású személyek között szignifikáns különbség mutatkozott a ritka szavak ismeretében (lásd 3. ábra). A továbbiakban regresszió elemzést is végeztünk az adatokon, amely kimutatta, hogy a verbális munkamemória terjedelem jobban megjósolja a szókincs gazdagságát, mint az intelligencia vagy az életkor.

3. ábra 	Munkamemória kapacitás és szókincs kapcsolata WMS gyerekeknél (Lukács et al., megjelenés alatt).
3. ábra
Munkamemória kapacitás és szókincs kapcsolata WMS gyerekeknél (Lukács et al., megjelenés alatt).

Ezek az eredmények alátámasztják azt az elgondolást, amely szerint a verbális munkamemória kapacitása döntõ fontosságú faktor a szókincselsajátítás folyamatában. További kérdés azonban, hogy a téri munkamemória alrendszer milyen kapcsolatban áll a hosszú távú téri reprezentációk kialakításának folyamatával. Ennek tisztázására felmértük az elõzõ vizsgálatban részt vett WMS csoportunk téri munkamemória kapacitását (Racsmány, Lukács, Pléh, elõkészületben). A téri munkamemória legismertebb neuropszichológiai vizsgálóeljárását, a Corsi- kockákat használtuk: ebben a feladatban a vizsgálatvezetõ egymás után megérint néhányat az elõtte elhelyezkedõ kilenc kockából, amelyet a szemben ülõ vizsgálati személynek ugyanabban a sorrendben kell megérinteni (lásd 4. ábra - a kockák természetesen csak a vizsgálatvezetõ oldalán vannak megszámozva). A vizsgálati személy téri munkamemória terjedelmét a legtöbb helyesen reprodukált téri pozíció fogja jelenteni.

4. ábra	Corsi-kockák, a téri munkamemória-kapacitás mérõeljárása (Racsmány et al.,megjelenés alatt)
4. ábra
Corsi-kockák, a téri munkamemória- kapacitás mérõeljárása (Racsmány et al.,megjelenés alatt)

Eredményeink egybevágtak a korábbi vizsgálatok megfigyeléseivel, amelyek szerint a WMS személyek súlyos deficitet mutatnak a téri-vizuális emlékezeti feladatokban (Jarrold et al., 1999). Az 5. Ábrán látható, hogy a WMS személyek teljesítménye szignifikánsan alacsonyabb mindhárom kontroll csoporténál, még a parietális lebeny sérülés következtében téri munkamemória deficitben szenvedõ csoport teljesítményénél is (Lezak, 1995) ami jól mutatja, hogy a WMS csoport a súlyosan károsodott övezetbe tartozik.

5. ábra	Williams szindrómás gyerekek téri munkamemória teljesítménye (Corsi-kockák)
5. ábra
Williams szindrómás gyerekek téri munkamemória teljesítménye (Corsi-kockák)

A hosszú távú téri tanulás vizsgálatára Rey 5/25 feladatát használtuk (Kónya, Verseghi, 1995), amelynek során a vizsgálatvezetõ egy 5 X 5 osztású négyzethálón megérint egymás után öt négyzetet, ezt követõen a vizsgálati személynek ugyanezt az öt négyzetet kell megérintenie. A vizsgálatvezetõ ezt egymás után tíz alkalommal megismétli (ugyanazt az öt négyzetet érinti meg minden alkalommal) mindaddig, amíg a vizsgálati személy tökéletesen nem teljesíti a feladatot. A hosszú távú téri tanulás mutatója ebben az esetben az ismételt próbákban mutatott teljesítménynövekedés. A 6. ábrán látható, hogy a WMS csoport szinte semmilyen teljesítménynövekedést nem produkál az ismételten bemutatott téri pozíciókkal kapcsolatban.

6. ábra 	Williams szindrómás gyerekek hosszú távú téri tanulási teljesítménye (Racsmány et al., megjelenés alatt)
6. ábra
Williams szindrómás gyerekek hosszú távú téri tanulási teljesítménye (Racsmány et al., megjelenés alatt)

Teljesítményük kísértetiesen hasonlít a fonológiai munkamemória sérülésben szenvedõ P.V. nevû beteg teljesítményéhez, aki szó-idegen nyelvû szó párok esetében szintén nem profitált az ismételt bemutatásokból (Vallar, Baddeley, 1984). Ezek az eredmények erõteljesen támogatják azt az elképzelést, hogy a munkamemória kapacitásának korlátai meghatározzák az addig nem ismert, újszerû információ elsajátításának ütemét és sikerességét.


Az intencionális gátlás szerepe az emlékezeti frissítésben

A Williams-szindrómás csoporttal végzett vizsgálataink arra hívják fel a figyelmet, hogy a munkamemória alrendszereiben megfigyelhetõ kapacitáskülönbségek lényeges faktornak tekinthetõk a nyelvi és a téri funkciók fejlõdésében. Az utóbbi évtized kutatásai azonban rávilágítottak arra, hogy a tanulási zavarok hátterében igen gyakran nem az alrendszerek kapacitáscsökkenése áll, hanem a végrehajtó funkciók károsodása. A végrehajtó funkciók specifikus károsodása figyelhetõ meg például a prefrontális kéreg egyes területeinek sérülésekor. Shimamura (1995) elképzelése szerint a frontális sérülteknél jelentkezõ végrehajtó mûködés-beli zavarok hátterében a gátló kontroll kiesése áll. A személy nem képes gátolni a külsõ vagy belsõ ingerek által aktivált irreleváns vagy hibás keresési stratégiákat. Ebben a modellben a gátlás útján megvalósuló emlékezeti frissítés zavara lenne a felelõs a frontális sérülés esetén fellépõ konfabulációért (Benson, Stuss, 1990), valamint a szabad felidézés során betolakodó gyakori hibákért is (Metzler, Parkin 2000). Megismerõ rendszerünknek nem csak a releváns információk fenntartását és szervezését, de a már nem aktuális, irreleváns információk kiszorítását is meg kell oldania. Nem arra a helyre kell emlékeznünk, ahol tegnap parkoltunk, hanem arra ahol ma áll az autónk, nem a régi telefonszámunkat és lakáscímünket kell felidéznünk, hanem a jelenlegit. Az irányított felejtésnek nevezett kísérleti paradigma pontosan ezt az emlékezeti frissítési helyzetet modellezi (Bjork, 1989). Az irányított felejtésnek több változata is létezik, de az emlékezeti gátlás szempontjából az úgynevezett listás eljárás a releváns, így csak ezt tárgyaljuk (Basden, Basden, 1996; Basden, Basden, 1998; Basden, Basden, Gargano, 1993). Ebben a kísérleti eljárásban a vizsgálati személy elõször egy szólistát tanul, majd olyan instrukciót kap, hogy az eddig tanult szavakat elfelejtheti, mert azok csak gyakorlásra szolgáltak, ezt követõen pedig egy második lista szavait kell memorizálnia. Késõbb a felidézésnél a kísérletvezetõ persze álnok módon az elsõ lista szavait is kéri a vizsgálati személytõl.

Számos kísérletben kimutatták, hogy az elsõ lista után adott felejtési instrukció hatására a vizsgálati személy ezekbõl a szavakból valóban sokkal kevesebbet tud felidézni, mint a kontroll csoport tagjai, akik nem kaptak felejtési instrukció az elsõ lista után (Bjork et al., 1968; Bjork, 1970; Paller, 1990; Russo, Andrade, 1995). Meglepõ eredmény, hogy a felejtési instrukció hatására a második listára sokkal jobban emlékeznek a vizsgálati személyek, mint a kontroll csoport tagjai. Úgy tûnik, mintha az elsõ lista szavainak zavaró, interferáló hatása megszûnt volna, mintha tényleg elfelejtették volna azokat (lásd 7. ábra).

7. ábra 	Irányított felejtés, felidézési teljesítmény (Bjork, 1989 nyomán)
7. ábra
Irányított felejtés, felidézési teljesítmény (Bjork, 1989 nyomán)

De vajon tényleg elfelejtették ezeket a szavakat a vizsgálati személyek? Úgy tûnik, nem ez a helyzet, mert ha nem felidézési, hanem felismerési feladatot adunk, akkor az elsõ listára vonatkozó felismerési teljesítmény nem különbözik a második listával kapcsolatban produkált teljesítménytõl. Az elsõ lista szavai tehát nem tûntek el a vizsgálati személy fejébõl vagy munkamemóriájából, hanem a felejtési instrukció hatására gátlás alá kerültek (lásd 8. ábra).

8. ábra	Irányított felejtés, felismerési teljesítmény (Bjork, 1989 nyomán)
8. ábra
Irányított felejtés, felismerési teljesítmény (Bjork, 1989 nyomán)

A gátlás-i hatás jelenlétét támasztja alá az a tény is, hogy a vizsgálati személyek akkor sem tudják felidézni a felejtési instrukció elõtt tanult szavakat, ha erre felszólítják õket vagy jutalmat kapnak minden felidézett elsõ listán szereplõ szóért (Woodward, Bjork, 1971, 1973). Úgy tûnik tehát, hogy a sikeres feladatmegoldás érdekében adott helyzetben, képesek vagyunk szándékosan gátlás alá helyezni munkamemóriánk aktuális tartalmát. Ezáltal csökkentjük a munkamemóriában még jelenlévõ, de az adott feladat szempontjából irreleváns információk interferáló hatását. Ez a gátlás zavart szenvedhet, és így a felejtésre ítélt információk betolakodhatnak, ha a második lista tanulása alatt - tehát a felejtési instrukció után - a munkamemóriát túlterheljük valamilyen másodlagos feladattal (Conway et al., 2000), ami arra utal, hogy a gátlási kapacitás egyik meghatározó tényezõje és egyben indikátora is a munkamemória kapacitásának.


Szkizofrénia és intencionális gátlás

Az emlékezeti gátló mechanizmusok szempontjából az egyik legérdekesebb klinikai csoportnak a szkizofrén betegek számítanak. Ennek egyik oka, hogy szkizofrén betegeknél számos vizsgálat a munkamemória rendszer végrehajtó funkcióinak zavarát mutatta ki (Berman et al., 1988; Berman et al., 1992; Callicott et al., 1998; Gold et al., 1996; Weinberger, et al.,1986; Weinberger és Berman, 1998) Korábban láthattuk, hogy a frontális diszfunkciók vizsgálatakot mutatott perszeveratív hibák egyik oka az emlékezeti gátlás mûködésének károsodása lehet. A szkizofrénia pozitív tünetei közül a gondolat- betolakodás, a hallucinációk és az inkoherens beszéd mind az emlékezeti gátlófunkciók károsodását jelzik (Frith, 1992, 1996). Feltételezésünk szerint szkizofrén betegeknél elsõsorban az intencionálisan elindított gátlás zavarát lehet megfigyelni. Saját vizsgálatainkban szkizofrén betegek irányított felejtési, illetve munkamemória feladatokban nyújtott teljesítményét elemeztük (Racsmány, Szendi, 2000; Racsmány, Szendi, Conway, elõkészületben)

A vizsgálatban 19 szkizofrén beteg vett részt, a vizsgálat idején valamennyien tünetmentesek. A szkizofrén csoport a Szegedi Tudományegyetem Pszichiátriai Klinikáján kezelt betegekbõl állt, valamennyien kezelõorvosaik diagnózisa alapján kerültek be a mintába. A szkizofrén betegcsoport az irányított felejtési paradigma korábban már ismertetett listás változatában vett részt. A vizsgálati személyek két szólistát tanultak, a felejtési helyzetben a két lista között az elsõ listára vonatkozó felejtési instrukciót kaptak, az emlékezési helyzetben ugyanezek a vizsgálati személyek az elsõ listára vonatkozó emlékezési instrukciót kaptak. Az emlékezési és a felejtési helyzet sorrendje random módon változott az egyes kísérleti személyeknél. A 9. ábrán látható, hogy a szkizofrén betegcsoport az emlékezési instrukció esetében mindkét listán alacsonyabb felidézési teljesítményt produkált, mint az egészséges kontroll személyek.

9. ábra 	Irányított felejtés szkizofrén betegeknél, teljesítmény emlékezési instrukcióval Racsmány, Szendi, 2001)
9. ábra
Irányított felejtés szkizofrén betegeknél, teljesítmény emlékezési instrukcióval Racsmány, Szendi, 2001)

A felejtési instrukciónál azonban teljesítményük csak a második listán volt alacsonyabb mint a kontroll személyeké. Az egészséges személyek a felejtési instrukció hatására szignifikánsan kevesebb szót tudtak felidézni az elsõ listáról, a szkizofrén betegeknél ezzel szemben nem volt semmilyen változás, náluk nem jelent meg az irányított felejtési hatás (lásd 10 ábra).

10. ábra 	Irányított felejtés szkizofrén betegeknél, teljesítmény felejtési instrukcióval (Racsmány, Szendi, 2001)
10. ábra
Irányított felejtés szkizofrén betegeknél, teljesítmény felejtési instrukcióval (Racsmány, Szendi, 2001)

Fontos hangsúlyozni, hogy itt nem egy általános intellektuális deficitrõl van szó, a szkizofrén csoport átlagos IQ (MAWI) pontszáma 105 volt, és az instrukció megértése sem jelenthetett problémát, hiszen ugyanez a csoport más neuropszichológiai teszteken (kontrollált szóasszociáció, számterjedelem, szabad felidézéses tanulás) tökéletesen végrehajtotta az instrukciókat. A munkamemória végrehajtó funkcióinak sérülésére utal az is, hogy a vizsgálatban részt vevõ szkizofrén betegek nagyon magas perszeverációs hibapontszámot kaptak a Wisconsin Kártyaszortírozási Feladatban is. Mindez együttesen a munkamemóriában jelenlévõ, de a feladat végrehajtása szempontjából már irreleváns reprezentációk gátlásának zavarára utal.

Úgy tûnik tehát, hogy a munkamemória alrendszereinek kapacitáscsökkenése számottevõen befolyásolja a nyelvi és téri-vizuális információk elsajátítását. A verbális és téri munkamemória komponensekben megfigyelhetõ egyéni különbségek lényeges faktorai a szókincs elsajátítás és a téri tanulás ütemének. A gátló végrehajtó funkciók épsége viszont a munkamemória aktuális tartalmának frissítése szempontjából lényeges. A gátló komponens kiesésével nagymértékben megnõ a korábban aktivált reprezentációk zavaró, interferáló hatása, amely gyengébb emlékezeti teljesítményhez, elterelhetõséghez és perszeveratív viselkedéshez vezethet.


Irodalom:

Baddeley, A, D. (1986) Working Memory. Oxford University Press, Oxford.

Baddeley, A.D., Gathercole, S.E., Papagno, C. (1998) The phonological loop as a language learning device. Psychological Review, 105, 158-173.

Basden, B.H., Basden, D.R. (1996) Directed forgetting: A further comparison of the list and item methods. Memory, 4: 633-653.

Basden, B.H., Basden, D.R. (1998) Directed forgetting: A contrast of methods and interpretations. In: Golding, & J.M., MacLeod, C.M. (Eds.) Intentional Forgetting: Interdisciplinary Approaches. Mahwah, NJ: Lawrence Erlbaum Associates, pp. 139- 173.

Basden, B.H., Basden, D.R., Gargano, G.J. (1993) Directed forgetting in implicit and explicit memory tests: A comparison of methods. Journal of Experimental Psychology: Learning, Memory, and Cognition, 19: 603-616.

Bellugi, U., Lichtenberger, L., Jones, W., Lai, Z. (2000) The neurocognitive profile of Williams syndrome: a complex pattern of strengths and weaknesses. Journal of Cognitive Neuroscience, 12, 1.7-29.

Benson, D.F., Stuss, D.T. (1990) Frontal lobe influence on delusions: a clinical perspective. Schizophrenia Bulletin, 16, 403-411.

Berman, K.F., Illowsky, B., Weinberger, D.R. (1988) Physiological dysfunction of dorsolateral refrontal cortex in schizophrenia. IV. Further evidence for regional and behavioral specificity. Archives of General Pychiatry, 45, 616-622.

Berman, K.F., Torrey, E.F., Daniel, D.G., Weinberger, D.R. (1992) Regional cerebral blood flow in monozygotic twins discordant and concordant for schizophrenia. Archives of General Psychiatry, 49, 927-934.

Bjork, R.A. (1970) Positive forgetting: The noninterference of items intentionally forgotten. Journal of Verbal Learning and Verbal Behavior, 9: 255-268.

Bjork, R.A. (1989) Retrieval inhibition as an adaptive mechanism in human memory. In: Roediger H.L. & Craik, F.I.M. (Eds.) Varieties of Memory and Consciousness: Essays in Honour of Endel Tulving. Hillsdale, NJ: Lawrence Erlbaum Associates, pp. 309-330.

Bjork, R.A., LaBerge, D., Legrand, R. (1968) The modification of short-term memory through instructions to forget. Psychonomic Science, 10, 55-56.

Callicott, J.H., Ramsey, N., Tallent, K., Bertolino, A., Knable, M.B., Coppola, R., Goldberg, T., van Gelderen, P., Mattay, V.K., Frank, J., Moonen, T.W., Weinberger, D.R. (1998) 3-D PRESTRO fMRI of a working memory task in schizophrenia. Archives of General Psychiatry, 18, 186-196.

Conway, M.A., Harries, K., Noyes, J., Racsmány, M., & Frankish, C. (2000) The disruption and dissolution of directed forgetting: inhibitory control of memory. Journal of Memory and Language. 43, 2, 409-430.

Frith, C.D. (1992) The cognitive neuropsychology of schizophrenia. Lawerence Erlbaum, Hove.

Frith, C.D. (1996) The role of the prefrontal cortex in self-consiousness: The case auditory hallucinations. Philosophical Transactions of the Royal Society, B, 351, 1505-1012.

Füredi, M., Kelemen, J. (Szerk.) 1989. A mai magyar nyelv szépprózai gyakorisági szótára 1965-1977. Budapest, Akadémiai Kiadó.

Gathercole, S.E., Baddeley, A.D. (1989) Evaulation of the role of phonological STM in in the development of vocabulary in children: a longitudinal study. Journal of Memory and Language, 28, 200-213.

Gathercole, S.E., Baddeley, A.D. (1990) The role of phonological memory in vocabulary aquisition: a study of young children learning new names. British Journal of Psychology, 81, 439-454.

Gathercole, S.E., Adams, A. (1993) Phonological working memory in very young children. Developmental Psychology, 29, 770-778.

Gathercole, S.E., Adams, A. (1994) Children’s phonological working memory: Contributions of long-term knowledge and rehersal. Journal of Memory and Language, 33, 672-688.

Gathercole, S.E., Hitch, G.J., Service, E. Martin, A.J. (1997) Phonological short-term memory and new word learning in children. Developmental Psychology, 33, 966-979.

Gold, J.M., Berman, K.F., Randolph, C., Goldberg, T.E., Weinberger, D.R. (1996) PET validation and clinical application of a novel prefrontal task, Neuropsychology, 10, 3- 10.

Jarrold, C., Baddeley, A.D., Hewes, A.K. (1999) Genetically dissociated components of working memory: evidence from Down's and Williams syndrome. Neuropsychologia, 37, 637-651.

Kónya, A., Verseghi, A. (1995) Rey: Emlékezeti vizsgálatok. Pszicho- Teszt. Budapest.

Lezak, M.D. (1995) Neuropsychological assessment. Oxford University Press, Oxford.

Lukács, Á., Racsmány, M., Pléh, Cs. Vocabulary and morphological patterns in Hungarian children with Williams syndrome: a preliminary report. Acta Linguistica, Megjelenés alatt.

Masterson, J., Druks, J. (1998) Description of a set of 164 nouns and 102 verbs matched for rinted word frequency, familiarity and age-of-acquisition. Journal of Neurolinguistics, 11, 331-354.

Metzler, C., Parkin. A.J (2000) Reversed negative priming following frontal lobe lesions. Neuropsychologia, 38, 363-379.

Paller, K.A. (1990) Recall and stem-completion priming have different electrophysiological correlates and are modified differentially by directed forgetting. Journal of Experimental Psychology: Learning, Memory, and Cognition, 16, 1021- 1032.

Racsmány, M. (2000) A munkamemória szerepe a megismerésben. Erdélyi Pszichológiai Szemle, 2.

Racsmány. M, Lukács, Á,., Pléh, Cs. Munkamemória kapacitás és nyelvfejlõdés Williams szindrómában. Elõkészületben.

Racsmány M., Szendi I. (2001) “Ne gondolj a fehér medvére!" Az emlékezeti gátlás neuropszichológiája. In. Racsmány, M., Pléh, Cs. (szerk.) Az elme sérülései.: Kognitív neuropszichológiai tanulmányok. Budapest. Akadémiai Kiadó. 417-435.

Racsmány M., Szendi I., Conway, M. A munkamemória károsodása szkizofréniában. Elõkészületben.

Rossen, M. L., Klima, E. S., Bellugi, U., Bihrle, A., Jones, W. (1996) Interaction between language and cognition: Evidence from Williams syndrome. In J. H. Beitchman, N. Cohen, M. Konstantareas & R. Tannock (Eds.) Language, learning and behavior disorders: Developmental, biological and clinical perspectives. New York, NY: Cambridge University Press. 367–392.

Russo, R., Andrade, J.(1995) The directed forgetting effectin word-fragment completion: An applicationof the process dissociation procedure. Quarterly Journal of Experimental Psychology, 48A, 405-423.

Service, E. (1992) Phonology, working memory, and foreign –language learning. Quarterly Journal of Experimental Psychology, 45A, 21-50.

Service, E., Kohonen, V. (1995) Is the relationship between phonological memory and foreign language learning accounted for by vocabulary aqcuisition. Applied Psycholinguistics, 16, 155- 172.

Shimamura, A.P. (1995) Memory and frontal lobe function. In: Gazzaniga, M. (Ed.) The cognitive neurosciences. MIT Press, 803-813.

Székely, A., Bates, E. (2000) Objective Visual Complexity as a Variable in Studies of Picture Naming. Center for Research in Language Newsletter, 12(2). La Jolla: University of California, San Diego.

Vallar, G., Baddeley, A.D. (1984) Phonological short-term store, phonological processing and sentence comprhension: A neuropsychological case study. Cognitive Neuropsychology, 1, 121- 141.

Wang, P.P., Bellugi, U. (1994) Evidence from two genetic syndromes for a dissociation between verbal and visual-spatial short-term memory. Journal of Clinical and Experimental Neuropsychology, 16, 317-322.

Weinberger, D.R., Berman, K.F. (1998) Prefrontal function in schizophrenia: confounds and controversies. In.Roberts, A.C., Robbins, T.W., & Weiskrantz, L. (Eds.) The prefrontal cortex: Executive and cognitive functions. Oxford.Oxford University Press. 165-181.

Weinberger, D.R., Berman, K.F., Zec, R.F. (1986) Physiological dysfunction of dorolateral prefrontal cortex in schizophrenia. I. Regional cerebral blod flow (rCBF) evidence. Archives of General Psychiatry, 43, 114-125.

Woodward, A.E.Jr., Bjork, R.A. (1971) Forgetting and remembering in free recall: Intentional and unintentional. Journal of Experimental Psychology, 89: 109-116.

Woodward, A.E., Jr., Bjork, R.A., Jongeward, R.H., Jr. (1973) Recall and recognition as a function of primary rehearsal. Journal of Verbal Learning and Verbal Behavior, 12: 608- 617.