A Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Filozófiai Intézete tisztelettel meghívja

Mester Béla
Autentikus hagyomány, tengelyidő, hagyományáram
című előadására.

Helyszín: Budapest, 1014 Országház utca 30. (Pepita terem)
Időpont: 2015. június 30. 16:00

Hamvas Béla válságfilozófiájának alapvető eleme az autentikus hagyomány, avagy a hagyomány autentikus rekonstrukciójára tett, részletesen kidolgozott, ám természeténél fogva le nem zárható kísérlet, amely életművének nagyobb részét tölti ki. Hamvas hagyományfelfogása szervesen illeszkedik tágabb értelemben vett kora gondolkodásának néhány fontos vonulatába. A tradicionalista irányzatokkal való nyilvánvaló kapcsolata mellett ismert a párhuzam a heideggeri létfeledés gondolatával, maga az autentikus hagyomány rekonstrukciójának a programja interpretálható a létfeledés előtti emberi ősgondolkodás rekonstrukciós kísérleteként. Feltűnőbb, és az eddigi irodalomban kevésbé elemzett párhuzam, hogy Jaspers tengelyidő-fogalma jellemzően ugyanazokat a kulturális jelenségeket érinti, ugyanazokból indul ki, mint amelyekben Hamvas az emberiség első, eredendő válságát véli megragadni, és amelynek szövegemlékeiből az e válságot megelőző őstudást kívánja visszaállítani.
Előadásomban arra teszek kísérletet, hogy Jan Assmann-nak a kulturális emlékezet szerkezetére vonatkozó, nagyhatású elmélete alapján megvizsgáljam, hogy mi lehet az a tengelyidő oly különböző szövegeit összekötő sajátosság, ami alkalmassá teszi azokat a Hamvas és Jaspers elméleteiben betöltött szerepre. Amellett érvelek, hogy e szövegek saját kultúrájuk egy-egy – Assmann kifejezésével – hagyományáramának végén, egy addig ismeretlen kanonizációs, és ezzel együtt járó homogenizációs igényre adott válaszként értelmezhetők, amely sajátosságuk figyelembe vétele nélkül nem lehet megközelíteni a tartalmukat sem. Az elemzés során figyelembe veszem a filozófiai szakfordítás és a filozófiatörténet-írás néhány olyan újabb módszertani eredményét, amelyek a Hamvasnak az őshagyományt megőrző szent szövegek kanonizációjára irányuló tevékenységében is fontos szövegeket érintenek; és amelyek az ókori kínai filozófia első, magyar műhelyben készült monografikus feldolgozása, illetve a Lun jü (Konfuciusz Beszélgetései és mondásai) legújabb magyar fordítása kapcsán merültek föl. Előadásomban hasznosítani igyekszem két, Hamvas életművének értelmezésére irányuló együttműködésben való részvételem tapasztalatait, melyek közül az egyik hazai, a másik nemzetközi.

A Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Filozófiai Intézete tisztelettel meghívja

Zuh Deodáth
Ismeretelmélet a művészettörténet hátterében. Gombrich és Panofsky episztemológiájának különbsége
című előadására.

Helyszín: Budapest, 1014 Országház utca 30. (Pepita terem)
Időpont: 2015. június 9. 16:00

Ernst Gombrich Erwin Panofsky egyik leghevesebb kritikusa volt, miközben céljai kollégájával nagyban megegyeztek. Mindkét tudós törekedett a művészettörténet interdiszciplinaritására, a műalkotások keletkezésének mély, de mégsem totalizáló szociológiai szemléleltére, valamint arra, hogy a történet és elmélet egymást kiegészítő szerepét hangsúlyozzák. Különbségeik tehát másban ragadhatóak meg, éspedig az emberi megismerésről és tudásról alkotott filozófiai nézeteik eltérésében. Gombrich tudományelméleti és tudományfilozófiai műveltségének erősen popperiánus nézeteire támaszkodott, miközben Panofsky a kanti ismeretelmélet pozitív örökségét tekintette kiindulópontjának: különösen azt, amit itt kiegyensúlyozott, rétegzett ismeretelméletnek nevezek. Gombrich átvette Popper metodológiai individualizmusát, próbálkozás és tévedés (próba-szerencse, trial-and-error) módszerét, amelyek arra sarkallták, hogy kételkedjen a művészeti stílusok egyetemességében és egységében. Ezen túl pedig a dialektikus “világszellem” fenyegetését látta minden olyan vizsgálatban, amely a művészet tapasztalatára, a műalkotások befogadására korlátozta magát és konkrétan nem járt utána az egyes alkotások (Gombrichnál főleg: képek) létrehozásának, illetve az ebben részt vállaló konkrét jártasságoknak (skill) . Ebben az előadásban Gombrichot kvázi-tudományfilozófusként, Panofskyt pedig a klasszikus kanti ismertelméleti hagyomány képviselőjeként mutatom be. Nézetem szerint Gombrich sokszor túlzottan egyszerűsítő és reduktív “anti-hegelianizmusát” (amely semmi többet nem jelent, mint anti-totalitarizmust) pedig úgy tudjuk a legprecízebben megragadni, ha feltárjuk Gombrich érdeklődését a művészetnek a megismerében betöltött szerepével kapcsolatban.

A Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Filozófiai Intézete tisztelettel meghívja

Huoranszki Ferenc
"Compatibilism, Chance, and Freedom"
című előadására.

Helyszín: Budapest, 1014 Országház utca 30. (Pepita terem)
Időpont: 2015. május 21. 17:00

Abstract:
Traditionally, compatibilism in metaphysics is a thesis about the possibility of free will in deterministic worlds. More recently, however, a new question about compatibility has been raised in philosophy of science. Is chance, i.e. single case objective probability, possible in deterministic worlds? In this talk I shall discuss the potential relevance of this latter type of question to the metaphysics of free will by investigating the connection between chances and abilities.

A Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Filozófiai Intézete tisztelettel meghívja

J. D. Mininger
"Anxiety: Genealogy of a Philosophical Discourse"
című előadására.

Helyszín: Budapest, 1014 Országház utca 30. (Pepita terem)
Időpont: 2015. május 11. 16:00

Abstract:
Contrary to the philosophical understanding of anxiety popularized by canonical figures such as Søren Kierkegaard and Martin Heidegger, which figures anxiety as a universal and perpetually given human condition, this lecture explores the possibility that anxiety as a philosophical concern is an historically and peculiarly modern preoccupation. The arc of the lecture pursues a kind of genealogy of the philosophical discourse of anxiety, beginning with Kierkegaard and Heidegger, and buoyed further by analysis of Michel Foucault’s lectures on the hermeneutics of the Subject, which implicate the essential historicity of anxiety (e.g. at what point did anxiety become a preoccupation of Western self-understanding?), and reflections by Paulo Virno on the changing nature of how the experience of anxiety is articulated today—publicly and socially as opposed to privately and inwardly.

Az MTA BTK Filozófia Intézete szeretettel meghív minden érdeklődőt

Turgonyi Zoltán
"Pornográfia és liberalizmus"
című előadására.

Az előadás időpontja: 2014. november 24., 16:00
Az előadás helyszíne: Budapest, 1014 Országház u. 30., Pepita terem.

A liberalizmus a mai közvélekedés szerint a magánélet szabadságának védelmezője, s megengedhetőnek tartja az egyén minden olyan cselekedetét, amely más egyénnek nem okoz kárt. Ezért talán sokak számára meglepő, hogy pl. a par excellence „magánügynek” számító szexualitás terén nemcsak a – többnyire keresztény gyökerekből táplálkozó – konzervatívok, hanem sokszor liberális szerzők is bizonyos korlátozások hívei. Mi lehet ennek az oka? A választ a pornográfiával kapcsolatos kortárs vitákon keresztül kíséreljük meg bemutatni, amelyek révén egyúttal a mai liberalizmus sajátos belső problémáira (pl. a szabadság és az egyenlőség közötti feszültségre, vagy a korábban az egyik legalapvetőbb liberális értéknek számító szólásszabadság korlátozásának mind gyakrabban megfogalmazott követelésére) is rávilágítunk. Az előadás arra is alkalom, hogy némi ízelítőt nyújtsunk az e vitákban fontos szerepet játszó – és a megengedő álláspontot talán a legradikálisabban képviselő – francia filozófus, Ruwen Ogien munkásságából, aki a Mill-féle kárelv egyik legkövetkezetesebb alkalmazója és továbbgondolója, s akinek neve ennek ellenére szinte ismeretlen Magyarországon. Természetesen azt is megvizsgáljuk, hogy az ő sokszor meghökkentő és provokatív javaslataival szemben milyen ellenérveket lehet megfogalmazni a hagyományos erkölcsi normák védelmében.

MTA központi weboldala box

MTA kutatói pályázatai