A Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Filozófiai Intézete tisztelettel meghívja

Székely László

Wittgenstein és a matematika természete

című előadására.

Helyszín: Budapest, 1014 Országház utca 30. (Pepita terem)
Időpont: 2014. június 17. 16:00

Közismert, hogy Wittgenstein 1929. után keletkezett följegyzéseinek, kéziratainak körülbelül fele a matematika filozófiájával foglalkozik. Persze ez a mennyiségi dominancia nem jelenti azt, hogy az életmű ezen részének hasonló filozófiai relevanciát tulajdonítsunk, mint általános filozófiai nézeteinek, ám azt igen, hogy az osztrák filozófus matematikafilozófiája több figyelmet érdemel, mint amennyit (az e területtel kifejezetten foglalkozó szakkutatóktól eltekintve) a Wittgenstein-kutatás mindeddig szentelt neki. Előadásomban az1929. után keletkezett matematikafilozófiai tárgyú följegyzések néhány mozzanatával fogok foglalkozni, és ennek részeként amellett érvelek, hogy a „2*2=4” típusú kijelentések valamint a szociológiai tényezők tekintetében érzékenyebb társadalomtudományi állítások közötti mannheimi megkülönböztetés tagadása nemcsak nem következik Wittgenstein matematikával kapcsolatos nézeteiből, hanem ezen utóbbiak egyenesen megalapozzák e megkülönböztetést.. E tárgykör ugyanakkor csak előadásom részmozzanatát fogja képezni. Szándékaim szerint az sokkal inkább meghívás lesz Wittgenstein kapcsán a matematika természetéről való filozófiai töprengésre. Ezért azt néhány, a wittgensteini matematikafölfogást érintő szkeptikus kérdéssel fogom befejezni. Az előadáshoz a „2*2=4”-en, valamint a „Pí” és a négyzetgyök 2 irracionális szám voltával kapcsolatos középiskolai ismereten túl nem lesz szükség matematikai képzettségre. Így azt a téma iránt érdeklődő minden filozófus megértheti. Ugyanakkor természetesen számítok a Wittgenstein - szakkutatók, a matematika filozófusok és a matematikusok kritikai hozzászólásaira.

A Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Filozófiai Intézete tisztelettel meghívja

Benedek András és Gyuri Lajos

Augmenting Personal Knowledge I.

Towards a Post Critical Conceptualization Framework

című előadására.

Helyszín: Budapest, 1014 Országház utca 30. (Pepita terem)
Időpont: 2014. június 10. 16:00

Towards a Post-Critical Conceptualization Framework
In the very years of the 1960s in which computational semantics and machine representations of scientific conceptualization appeared to converge into a happy symbiosis, alternative approaches sought to address problem solving with a view not to simulate but to augment the human intellect. These approaches did not attempt to demarcate personal and objective knowledge, rather they viewed cognitive structures and their externalizations as co-evolving systems. They generalized the so called “Sapir-Whorf hypothesis” (both in a cultural and technological sense) to unfold a new approach which we may call Neo-Whorfianism, developing the central claim that cognitive conceptual structures co-evolve with the means of their externalization. Augmentation research proceeds from this point with the insight that the externalization of human symbol manipulation influences both our language and our way of thinking and it can be given computer support to “reveal the subtle relationships among its interacting elements”.
Unwrapping D.C. Engelbart’s Augementation Research Program this talk, the first of a two part presentation which seeks to supply a “post critical” framework for augmented conceptualization, focuses on computer supported meaning construction and emergent semantics. Linking our approach to the beginnings of General Semantics (Korzybski, 1933), processual semiotics (Pierce, 1909), and conceptions that paved the way from association theories to knowledge organization and Augmentation Research (Engelbart 1962), we “show rather than tell” how the first augmented oNLine System (NLS) proposed to provide computer support for the collaborative solution of complex problems. We point out in light of current problems of the semantic web, that the basic insights behind its conceptual framework are just as relevant today as they were before the commercialization of the Internet changed the course of events. Anticipating some of the historical points of the second presentation we support these claims by our implementation of a knowledge organization environment, WikiNizer™Research, which delivers a semantic visualisation framework for human conceptualization.
WikiNizer™Research is a personal knowledge organization tool that augments the conceptualization of personal knowledge without losing sight of its social and collaborative aspects. It uses Wiki-like visual semantic knowledge management in the conviction that a visualised meta reflective analysis of Knowledge Architectures (in the form of concept nets, and higher Conceptual Architectures) helps us discover effective concepts. WikiNizer™Research, creates dynamic graph based visual structures which articulate the relationships that exist within knowledge domains, and facilitate the emergence of new concepts in the form of associated complexes of contents organized in page based graph structures. After outlining the advantages of graph structures we claim that the uniform treatment of intent dependent sorts, attributes, aspects, and typed relations within some given material supplies us with a technological key to conceptual reorganization at the meta levels of the knowledge graph. At the same time it makes possible the simultaneous mapping of the corresponding changes into the organization of the domain knowledge. We argue that computer supported bootstrapping of these architectures, by rendering the evolving externalization of our conceptualization more explicit, enables us to generate more effective concepts. Our first experiences going on the “WikiNizer Way” of conceptualization confirm that concept maps and tools of conceptualization which aim to enhance our visual knowledge organization and symbol-structuring, should not only aim to supply static computational representations, (e.g., ontologies) of inter-personal knowledge but they should also support the situated dynamics of concept formation. Unlike ‘God’s eye’ conceptions of ontology building we note that the externalization of semantic information is intent dependent, and point out that defining new relations and discovering semantically rich structures is a precondition of emergent semantics and meaning construction.
The explication of our main reasons for implementing a dynamic visual conceptualization environment makes clear that some features of this environment existed prior to the Turing Galaxy, as scientists sought to manipulate, cluster, and catalogue objects in the world, and created tools for recording spatio-temporal processes. A computational integration of intent dependent problem solving with dynamic concept organization is far from being achieved however, fifty years after Engelbart’s first implementation of a conceptual framework for Augmenting the Human Intellect.

Az előadás második része várhatóan ősszel hangzik el, ennek absztraktja itt elérhető.

 

 

A Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Filozófiai Intézete tisztelettel meghívja

Szücs László

Az alkotmányos patriotizmus lehetősége a multikulturális társadalmakban

című előadására.

Helyszín: Budapest, 1014 Országház utca 30. (Pepita terem)
Időpont: 2014. június 3. 16:00

Jürgen Habermasnak az alkotmányos patriotizmus eszményén nyugvó elképzelése szerint a modern politikai társadalmak a szabadságot és egyenlőséget biztosítható jogelvek szerint egyesíthetők. Ennek feltétele, hogy az ésszerű jogelvek egy azonosulásra méltó szabadelvű politikai kultúra kontextusába ágyazódjanak és a polgárok önértelmezésük nézőpontjából azonosulni tudjanak ezekkel az elvekkel. A multikulturális társadalmak jellegzetes konfliktusainak perspektívájából azonban kérdéses, mennyiben tartható az az alkotmányos patrióta eszményben kifejeződő gondolat, hogy a modern politikai társadalmak racionális jogelvek és univerzális demokratikus normák, vagy átélhető, konszenzuális politikai kultúrák mentén egyesíthetők? Egyrészt felmerül a kérdés, hogy az eltérő kulturális háttérrel rendelkező társadalmi csoportok önérvényesítésért vívott küzdelmei nem robbantják-e fel az individuális jogok védelmére épülő jogállam kereteit? Kérdés az is, hogyha ki is alakulhat egy vékony politikai konszenzus az eltérő kulturális háttérrel rendelkező polgárok között, nem illúzió-e egy minden partikuláris kultúrától „egyenlő távolságot tartó”, és mindenki számára egyenlően azonosulásra méltó politikai kultúra feltételezése?

A Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Filozófiai Intézete tisztelettel meghívja

SZÉCSI GÁBOR

Mediatizált közösség és társadalmi tőke az információ korában

című előadására.
Helyszín: Budapest, 1014 Országház utca 30. (Pepita terem)

Időpont: 2014. május 27. 16:00

Az elektronikusan mediatizált kommunikáció eredményeként megszülető virtuális-fizikai hibrid közösségek a társadalmi tőke valamennyi típusával rendelkező, valós közösségi formák. S mint ilyenek, nyilvánvalóan hozzájárulnak a folyamatként megélt társadalmi hálózat működéséhez és megerősödéséhez. Az új társadalmi viszonyrendszer keretein belül a virtuális közösségek valós közösségekké válnak, a valós közösségi viszonyok ugyanakkor virtualizálódnak. Mediatizálódnak a közösségi formák és velük együtt a közösségről alkotott fogalmunk is, ami viszont egy minden eddiginél erősebb közösségiség kialakulásával jár együtt az elektronikusan kommunikáló emberek körében. Más szóval, a mediatizált vagy hibrid közösségek olyan erős közösségi kötelékeket feltételező, valós közösségi formák, amelyek egyetlen dinamikus, állandóan változó társadalmi hálózat keretében egyesítik a korábban virtuális és fizikai közösségekként működő csoportokat. A fentiek mellett egyébként már csak azért is indokolt a mediatizált közösségek esetében társadalmi tőkéről beszélni, mert a mediatizált közösségek szerveződésének lényegi mozzanatát jelentő tudásmegosztás és bizalom a társadalmi tőke egyik lényeges formája és erőforrása. Sőt mi több ezek a közösségek bizonyos értelemben olyan ideális közösségeknek is tekinthetők, amelyekben a kommunikációs viszonyokból fakadó közösségérzést felerősíti a tekintélyelvűség egyöntetű elutasítása, az egyenlőségen alapuló belső rend iránti nyitottság és a saját szabályok megalkotására való hajlam. Ennek az érzésnek az ereje abból fakad, hogy az elektronikusan kommunikáló ember esetében közösséghez való tartozás élménye együtt jár a közösségen belüli életmód és értékrend szabad megválasztásának tapasztalatával. Az egyéni szabadság érzése által felerősített közösségi kötődések teszik tehát a mediatizált, hibrid közösségeket olyan ideális közösségi formákká, amelyek megteremtik a virtuális és fizikai közösségek szintézisét. Ezért az olyan szerzők szerint, mint Manuel Castells, Amitai Etzioni, Howard Rheingold, Mark Poster, illetve James E. Katz, akkor járunk el helyesen, ha az információ korában a társadalmi interakciókat és a társadalmi kötődést a közösségi viszonyaikat szabadon szövögető egyének társadalmi együttműködéseként és az elektronikus diszkussziót folytató csoportokon belüli, sajátos érzelmi támogatásként fogjuk fel. Ez felel meg ugyanis leginkább az elektronikusan kommunikáló, a virtuális és fizikai közösségek határait egyre kevésbé észlelő ember mindennapi tapasztalatainak, életvezetésének.

A Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Filozófiai Intézete tisztelettel meghívja

VARGA BENEDEK
(Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár)

A 16. századi páduai anatómia kutatások teoretikai háttere és hatásuk a koraújkor művelődésére
c. előadására.

Helyszín: Budapest, 1014 Országház utca 30. (Pepita terem)

Időpont: 2014. május 20. 16:00

Andreas Vesaliust követően a 16. századi anatómia a korszak tudományos gondolkodásának egyik legjellegzetesebb és széles körben népszerű képviselőjévé vált. A nyilvános boncolások gyakorlata, az anatómiai ismeretek gyors bővülése és az anatómiai ábrák tökélesedése joggal keltette fel az orvostörténeti kutatás figyelmét. A korabeli anatómia aprólékos és a korszak bizonyos filozófiai diskurzusaihoz kapcsolódó ismeretelméleti és módszertani megalapozottsága ugyanakkor a történeti kutatásokban kevés figyelmet kapott. A filozófiatörténet területén pedig a Cassirer által már 1922-ben kompozitív-rezolutív analízisként elnevezett metodológia, majd a Randall által 1940-ben, és 1961-ben felvetett páduai arisztotelizmus közvetlen hatásának lehetőségét a páduai anatómiai iskolára a kutatás nem nagyon vizsgálta. Előadásom elsősorban ennek a két irányzatnak a kölcsönhatását mutatja be, valamint értelemszerűen kitér a vizuális megismerés jelentőségére a 16. századi gondolkodásban és művelődésben.

MTA központi weboldala box

MTA kutatói pályázatai