1. Ezt a tényt jól érzékelteti Detlef Felken kitûnõ Spengler- monográfiájának alcíme: Detlef Felken: Oswald Spengler. Konservativer Denker zwischen Kaiserreich und Diktatur, Verlag C.H. Beck München 1988. Mindamellett éppen Felken hívja föl a figyelmet majd arra, hogy Spengler gondolatvilágának a váza lényegében véve már 1918 elõtt elkészül: i.m. 117-118. o.


2. A továbbiakban Spengler történelmi metafizikáját csak annyiban érintjük , amennyiben az demokráciakritikájának rekonstrukciójához feltétlen szüksége. A téma részletes kifejtése: Manfred Schröter: Metaphysik des Untergangs, Eine kulturkritische Studie über Oswald Spengler, München, 1948


3. Anton Mirko Koktanek: Oswald Spengler in seiner Zeit, Verlag C.H. Beck, München 1968, 66. o. Koktanek alapos okadatolással alátámasztva bizonyítja be, hogy Spengler világnézeti alapállásának olyan jellemzõ jegyei, mint például arisztokratizmusa és tömegmegvetése már az 1904-es Hérakleitosz-esszében jelen vannak. A disszertációnak szánt írásban a szerzõ Herakleitoszt saját elõfutárának megtéve, annak arisztokrata rendi tudata mellett jövõre vonatkozó állitólagos éleslátását emeli ki, hogy ti. az világosan elõre látta a gyûlölt demokrácia elkerülhetetlen eljövetelét.


4. " Dann kam Agadir. Da fügte sich die Arbeit der verflossenen Jahre zum Ganzen zusammen. In kaum acht Wochen war das Buch im Kopf fertig." in: A.M. Koktanek: i.m. 129. o. Az említett könyv A Nyugat alkonya, melynek elsõ kötete azonban csak jóval késõbb, 1918 elején jelenik meg.


5. Oswald Spengler: Politica 97,54 Spengler Archivum, in: D. Felken i. m. 37. o.


6. D. Felken: i. m. 37. o.


7. Oswald Spengler: Eis heauton 4 d. Kiadatlan. in: A.M. Koktanek: i.m. 121. o:" Seltsam innerliches, ratloses, zwiespältiges Leben, ohne Einheit von Seele und Welt, Seele und Lebenstendenz , Seele und Denken. Typische Problematik der Zeit um 1900. Kultur ( Dichten), Zivilisation (Leiten, Organisieren) beide sich gegenseitig fremd."


8. D. Felken: i.m. 34 - 35.o.


9. A.M. Koktanek: i.m.: 29-36. o.


10. D. Felken: i.m.: 35. o.


11. Tanulságos a vonatkozó beszédrészlet szó szerinti közlése: "Kommt Ihr vor den Feind, so wird derselbe geschlagen! Pardon wird nicht gegeben! Gefangene werden nicht gemacht! Wer euch in die Hände fällt, sei euch verfallen. Wie vor tausend Jahren die Hunnen unter ihrem König Etzel sich einem Namen gemacht, der sie noch jetzt in Überlieferung und Märchen gewaltig erscheinen läßt, so möge der Name, Deutscher in China auf tausend Jahre durch euch in einer weise bestätigt werden, daß niemals wieder ein Chinese es wagt, einen Deutschen auch nur scheel anzuschauen." in: A.M. Koktanek: i.m.: 134. o.


12. A.M. Koktanek: i.m.: 173. o.


13. Detlef Felken: i.m. 240. o.


14. Ormos Mária: Hitler, T-Twins Kiadó 1993. 43. o.


15. "... Reinung, Befreiung, was wir empfanden - und eine ungeheure Hoffnung. Hiervon sagten die Dichter, nur hiervon. Was ist ihnen Imperium, was Handelherrschaft, was überhaupt der Sieg ? Was die Dichter begeisterte, war der Krieg an sich selbst als Heimsuchung, als sittliche Not." T.Mann: Gedanken in Kriege, 12. o., in: Friedrich und die große Koalition, 1915, in. A.M. Koktanek: i.m. 179. o.


16. Werner Sombart: Händler und Helden , Patriotische Besinnungen, München 1915


17. A.M. Koktanek:i.m. 177. o.


18. Oswald Spengler: A Nyugat alkonya I-II., Európa Könyvkiadó Budapest, 1994, forditotta: Juhász Anikó, Csejtei Dezsõ, Simon Ferenc. A továbbiakban: NYUA I-II.


19. NYUA I. 67. o.


20. Az Élet fogalma a spengleri metafizikában alapvetõ jelentõségû, s ez jelzi egyben azt is, hogy Spengler e tekintetben közel áll a századforduló életfilozófiai tradiciójához.


21. " A lélektelen, a filozófiának és a mûvészeteknek híján levõ, a brutalitásig menõen a saját fajtájukhoz húzó rómaiak - akik semmire sincsenek tekintettel, és csakis a kézzelfogható sikert tartják szem elõtt - valahol a görög kultúra és a Semmi között helyezkednek el... Görög lélek és római kultúra - igen, ebben különbözik egymástól kultúra és civilizáció." ( NYUA I. 68. o.)


22. " Ilyen elméletet nem állit föl az ember, nem rendezi így a dolgokat, nem azonositja ily módon a történelmet a kultúrával, nem állitja szembe ilyen élesen a formát a szellemmel, ha nem konzervativ, ha a szíve mélyén nem igenli a formát és a kultúrát, és nem veti meg a civilizatórikus bomlást. A spengleri eset mármost azért bonyolult és perverz, vagy látszik annak, mert e titkos szívbeli konzervativizmusa ellenére emberünk nem a kultúrát igenli, nem a" megmaradásért" küzd, nemcsak pedagógiai célból fenyegetõzik halállal és rothadással, hogy azt feltartóztassa, hanem a "civilizációt" igenli, fatalista dühvel fogadja be akaratába, örökre neki ad gúnyosan igazat a kultúrával szemben, mert övé a jövõ, és aminek köze van bármi kultúrához, attól elvitatja az életesélyt." ( Thomas Mann: Spengler elméletérõl, in: Holmi 1995 jul, 1031. old., forditotta Gyõrffy Miklós)


23. " Der Unterschied von Geist und Politik enthält den von Kultur und Zivilisation, von Seele und Gesellschaft, von Freiheit und Stimmrecht, von Kunst und Literatur; und Deutschtum, das ist Kultur, Seele, Freiheit, Kunst und nicht Civilisation, Gesellschaft, Stimmrecht, Literatur." ( Thomas Mann:Betrachtungen eines Unpolitischen. Frankfurt a.M., 1956, S. 23, in: D. Felken: i.m. 103. o.)


24. Armin Mohler: Die Konservative Revolution in Deutschland 1918-1932. Ein Handbuch. Dritte, um einen Ergänzungsband erweiterte Auflage 1989, Wissenschaftliche Buchgesellschaft , Darmstadt 10. o.


25. Armin Mohler: i. m. 12-13. o.


26. Szabó Miklós: A kontinentális Európa konzervativ ideológiájának új vonásai a századfordulón, in: Szabó Miklós: Politikai kultúra Magyarországon 1896-í986, Válogatott tanulmányok, Medvetánc könyvek 1989, 36. o.


27. Moeller van den Bruck: Das dritte Reich 3. Auf. 1931 180. o., in: A. Mohler: i.m. 115. old.


28. Thomas Mann példája korántsem egyedi. A weimari köztársaság idõszakában föltûnõen gyakori az ideológiai alapállás megváltozása. Mohler rámutat arra, hogy ezekben a konverziókban nehéz valamiféle szabályosságot felfedezni. Nem lehet például azt állitani, hogy a kötelezõ haladási irány a jobbtól a bal felé vezetne. Ám nem igaz ennek fordítottja sem. A jellemzõ inkább az ideológiai cikk-cakk. Mohler példaként Ernst Niekischt emliti, aki 1918-ban baloldali, 1932-ben jobboldali, aztán 1933-ban ismét baloldali. Erre vonatkozóan: A.Mohler: i.m. 68. o.


29. Hermann Rauschning: Die konservative Revolution, New York 1941, 216-217. o.


30. Armin Mohler: i.m. 324. o.


31. "Világváros és vidék - a civilizációk e két alapfogalmával a történelemnek egy egészen új formaproblémája tûnik fel...A világ helyett egy várossal egy ponttal van dolgunk, melyben messzi tájak egész élete összpontosul, miközben a többi elsorvad; zárt formátumú, a földdel együtt növekvõ népek helyett egy újnomád, egy parazita tûnik fel, a nagyvárosi lakos, az alaktalanul hullámzó tömegben fellépõ, tradiciókat nélkülözõ, vallástalan, intelligens és terméketlen tényember, aki mély ellenérzéssel viseltetik a földmûvesnéppel és annak legmagasabb rendû alakjával, a vidéki nemessel szemben, ami tehát hatalmas lépés a szervetlen világ, a vég felé..." ( NYUA I. 69. old.)


32. " A "nép" napjainkban a városi néppel egyenlõ, amely valamiféle hullámzó anorganikus massza. A paraszt nem demokrata -mivel e fogalom is a mechanikus és városi létezés körébe tartozik -, ezért átnéznek rajta, kinevetik, megvetik és gyûlölik. A régi rendek - a nemesség és a papság - eltûnése után a paraszt az egyetlen organikus ember, maradvány a korábbi kultúrából." ( NYUA I. 553. old.)


33. Detlef Felken a következõkben foglalja össze az intellektuális regény szerzõjének eljárásmódját: " Das Intellektuelle dieses Vorgehens lag in der Behandlung nichtfiktionaler Themen, seine Romanhaftigkeit in der künstlerischen Freiheit, mit der diese fiktionalisiert wurden. Durch diese Kombination fiel es den Verfassern vergleichsweise leicht, das Ganze einer Weltaschauung zu komponieren." ( Detlef Felken: i.m. 84 o.) A már emlitett 1924-es Spengler értékelésében aztán Thomas Mann mégegyszer visszatér a problémára: "...a kritikai és költõi szféra összeolvadásának vagyunk tanúi, amelyet már romantikusaink elinditottak, és nagy lökést adott neki Nietzsche ismeretelméleti lírájának jelensége. Ez a folyamat elmossa a határt tudomány és mûvészet között, a gondolatot élményszerûen vérrel telíti, az alakot átszellemíti, és olyan könyvtípust eredményez, amely ma nálunk, ha nem tévedek uralkodik, és amelyet "intellektuális regénynek" lehetne nevezni...Okvetlenül idetartozik, már csak irodalmi fénye és kultúraábrázolásainak intuitiv-rapszodikus jellege miatt is az ALKONY, amelynek hatása mind közül messze a legszenzációsabb volt, és amelynek persze még az a "történelmi pesszimizmushullám" is segitségül jött, amely Benedetto Croce szavával ma átcsap Németország fölött." (In: Holmi, 1029.o.)


34. Oswald Spengler: Preußentum und Sozialismus, in: Oswald Spengler Politische Schriften, C.H. Beck'sche Verlagsbuchhandlung, München und Berlin 1934 A továbbiakban: PruSoz


35. Mindazonáltal, mint azt Horst Möller megjegyzi, a PruSoz sem foglalkozik közvetlenül a napi politikai viszonyok elemzésével, mint ahogyan a késõbbi politikai írások is nélkülözik ezt. Spengler ezekben az írásokban lebeg a történelmi perspektiva és a tényszerûség között. Márpedig - mondja Möller - történetfilozófiai konstrukciók alkalmazása a politikai életre nagyon is kétséges eredményhez vezet, mint az éppen Spengler esetében is látható. Végül is Spengler stílusa politikai írásaiban plakátszerû-szuggesztiv, azonban kevéssé racionális és argumentativ. In: Horst Möller: Oswald Spengler - Geschichte im Dienste der Zeitkritik, in: Spengler heute. Sechs Essays mit einem Vorwort von Hermann Lübbe, Verlag C.H. Beck München 1980, 52.-53. o.


36. PruSoz 5.o.


37. PruSoz 7. o.


38. "Es war wieder nicht das Volk, nicht einmal die sozialistisch geschulte Masse; es war das Pack mit dem Literatengeschmeiß an der Spitze, das in Aktion trat." ( PreuSoz 9. o.)


39. PreuSoz 11-12. o.


40. PreuSoz 14. o.


41. "Der englische Instinkt entschied: die macht gehört dem einzelnen. Freier Kampf des einen gegen den andern; Triumph des Starkeren:Liberalismus. Ungleichkeit. Kein Staat mehr....Der französiche Instinkt: die Macht gehört niemand. Keine Umterordnung, also keine Ordnung. Kein Staat, sondern nichts: Gleicheit aller, idealer Anarchizmus, in der Praxis immer wieder ( 1799. 1851, 1871, 1918,) durch den Despotismus von Generalen oder Prasidenten lebensfähig erhalten.... Die deutsche Revolution aber ist aus eine Theorie hervorgegangen. Der deutsche, genauer preußische Instinkt war: die Macht gehört dem Ganzen. Der einzelne dient ihn." ( PreuSoz 15. o.)


42. "Jeder erhält seiner Platz. Es wird befohlen und gehorcht. Dies ist seit dem 18. Jahrhundert, autoritativer Sozialismus, dem Wesen nach illiberal und antidemokratisch, soweit es sich um englischen Liberalismus und französiche Demokratie handelt. Es ist aber klar, daß der preußische Instinkt antirevolutionar ist." ( PreuSoz 15. old.)


43. " Wir kennen keine Grenze...wir haben alle Erdteile mit Städten unsres dynamischen Weltgefühls. Was wir glauben, sollen alle glauben. Was wir wollen, sollen alle wollen. Und da Leben für uns äußeres Leben, politisches, soziales, Wirtschaftliches Leben geworden ist, so sollen alle sich unserm politischen sozialen, wirtschaftlichen Ideal fügen oder zugrunde gehen." ( PreuSoz 24-25. o)


44. PreuSoz 42-43. o.


45. PreuSoz 45-46. o.


46. PreuSoz 59. o.


47. "Dies alles ist "Parlamentarismus", und nicht jene wert-und wirkungslosen Außerlichkeiten, dies man heute in Deutschland dafür hält, wie die Verteilung von Ministerportefeuilles unter Parteiführer oder die Bloßlegung der parlamentarischen Technik vor der breitesten Öffentlichkeit. Die letzten Entschließungen der Parteiführer sind selbst der Merheit der Parlamentsglieder Geheimnis. die sichtbaren Vorgänge sind fable convenue , und der mustergülte Takt beider Partein sorgt dafür, daß der Schein einer Selbstregierung des Volkes um so peinlicher aufrechterhalten wird, je weniger dieser Begriff tatsächlich bedeutet." ( PreuSoz 59. o.)


48. In: Oswald Spengler: Politische Schriften, C.H. Beck'sche Verlagsbuchhandlung München und Berlin 1934 185-197. o. A továbbiakban: NeudeR


49. NYUA II. 574. o.


50. Detlef Felken:i.m. 131. o.


51. "Minél alaposabban felszámolják politikailag a rendek és a foglalkozások természetes tagozódását, annál formátlanabbá, annál magárahagyottabbá válik a választók tömege, annál feltétlenebb lesz kiszolgáltatottsága az új hatalmaknak; a pártvezetõségeknek, akik a szellemi kényszer minden eszközét felhasználva saját akaratukat erõltetik reá, és akik maguk közt vívják meg a hatalomért a harcot, olyan módszerekkel, amelyekbõl a tömeg végsõ soron se nem lát, se nem ért semmit, és akik a közvéleményt szak maguk kovácsolta fegyverként használják - egymással szemben. De éppen ezért ûz minden demokráciát valamiféle ellenállhatatlan erõ arra az útra, amely végül is önfelszámolódásához vezet." (NYUA II. 657-658. o.)


52. Detlef Felken: i.m. 132. o.


53. Robert Michels: Zur Soziologie des Parteiwesens in der modernen Demokratie. Untersuchungen über die oligarchischen Tendenzen des Gruppenlebens 1911, 374. o., idézi D. Felken:i.m. 132. o.


54. Ernst Stutz: Oswald Spengler Als Politischer Denker, Francke Verlag Bern, 1958 ,112. o.


55. NYUA II. 665,667. o.


56. "Ich will nicht die Parlaments und Parteiwirtschaft, welche die Verpestung des gesamten nationalen Lebens mit Politik bewirkt....Ich will nicht Politik. Ich will Sachlichkeit, Ordnung und Anstand." ( Thomas Mann: Betrachtungen... 253. o. , In: Detlef Felken: i.m. 104. o.)


57. Márai Sándor: Egy polgár vallomásai I-II, Akadémiai Kiadó , Helikon Kiadó 254-255. o.


58. Armin Mohler: i.m. 41. o.


59. NeudeR 284. o.


60. Erre vonatkozóan lásd: Bodo Herzog: Die Freundschaft zwischen Oswald Spengler und Paul Reusch, in: Spengler-Studien ( Festgabe für Manfred Schröter zum 85. Geburtstag), Verlag C.H. Beck München 1965


61. Horst Möller: Oswald Spengler - Geschichte im Dienste der Zeitkritik, in: Spengler heute.. 49. o.


62. Detlef Felken : i.m. 83-84. o.


63. Armin Mohler: i.m. 8. o.


64. "Hogy valakinek vagy valaminek "rassza van", ez nem anyagi természetû tényezõ, hanem kozmikus irányultságszerû: a sors megérzett harmóniája, , azonos lépték és egyazon osztályrész a történeti létben." ( NYUA II. 230. o.) Másutt a rassz misztikus módon összekapcsolódik egy adott tájjal: " A rassznak gyökerei vannak. A rassz és a táj egybetartozik...A rassz nem vándorol. Az emberek vándorolnak; egymást követõ nemzedékeik mindig más tájon születnek; a táj titkos hatalmat szerez a bennük levõ növényszerû felett, és végül a rasszkifejezõdés alapvetõen megváltozik: a régi elhal és új támad helyette." ( NYUA II. 164.o.) A hitleri hatalomátvétel után megjelent mûvében, a Jahre der Entscheidungban határozottam elutasitja azt, hogy õ az antiszemitizmus által használt módon beszélne a rasszról: "Rassereinheit ist ein groteskes Wort angesichts der Tatsache, das seit Jahrtausenden alle Stämme und Arten gemischt haben." Néhány oldallal odébb: " Ich wiederhole: Rasse, die man hat, nicht eine Rasse, zu der man gehört. Das eine ist Ethos, das andere - Zoologie." ( Oswald Spengler: Jahre der Entscheidung, Erster Teil,C.H. Beeck'sche Verlagsbuchhandlung, München, 1933, 157. o., illetve 161. o. 1. lábj.)


65. NeudeR 203. 1. lábj.


66. Detlef Felken: i.m. 218. o.


67. "Annak idején a demokrácia alakjában a pénz diadalmaskodott. Volt kor, amikor egyedül vagy majdnem egyedül a pénz politizált. De mihelyt a kultúra õsi rendszereit szétrombolta, kiemelkedett a káoszból egy irtózatos hatalmú, minden változás õsokáig lenyúló új nagyság: a cezarikus ember....A vér erõi, az eredendõ élet õsi ösztönei, a töretlen testi erõ ismét átveszik régi uralmukat. A rassz tisztán és ellenállhatalanul tör elõ - a többi zsákmányul esik." (NYUA II. 622. o.) -írja a római cezarizmusról Spengler. Véleménye szerint ez vár a nyugati civilizációra is: " Az emberek megcsömörlöttek a pénzgazdaságtól. Egy bárhonnan jövõ megváltásban reménykednek... És már hasadozik annak a kornak a hajnala, ahol a mélyben újból feltámadnak a vér formateljes hatalmai, amelyeket a nagyvárosok racionalizmusa lefojtott... A cezarizmus a demokrácia talaján sarjad ki, de gyökerei mélyen a vér és a tradició altalajába nyúlnak." ( NYUA II. 670. o.)


68. Detlef Felken: i.m. 195. o.


69. Ismét csak bizonyiték ez arra, hogy Spengler konzervativizmusa egy új típusú konzervativizmus: " A jelen eszközei még hosszú évekre a parlamentarizmus eszközei: a választás és a sajtó. Gondoljunk róluk, amit akarunk, becsüljük õket, vagy vessük meg, de uralkodnunk kell felettük. Bach és Mozart is uralta kora zenei eszközeit. Ez minden mesterségbeli tudás ismertetõjegye." (NYUA II. 641. o.)


70. Spengler an Nikolaus Cossmann, in: Oswald Spengler: Briefe 1913-1936, Verlag C.H. Beck München 1963, 292. o.


71. Gregor Strasser an Spengler, in: Oswald Spengler: Briefe 391-392. o. Megemlíti ezt az epizódot A.M. Koktanek: i.m. 306. o.


72. Anton Mirko Koktanek:i.m. 308. o.


73. Detlef Felken: i.m. 191. o.


74. Ernst Hanfstaengl: Zwischen Weißem und Braunem Haus. Memoiren eines politischen Außenseiters, München 1970, 28. o., idézi: D.Felken: i.m. 194. o.


75. Detlef Felken: i.m. 229-230. o.


76. Umberto Eco: Ur-Fascism, New York Review of Books, June 22, 1995, 12-16. o.


77. "Partei ist d[em] Wesen nach Korruption. Es geht, so lange mehrere Parteien einander auf d[ie] Finger sehen. Eine Partei ohne Kontrolle, ist Korruption, Demoralisation u[nd] weiter nichts. Sie unterdrückt jede Spur von Kritik u[nd] Wahrheit in Presse, Buch, Oeffentlichkeit, bis in d[ie] Familiengesprache hinein, und sie hat es nötig, denn die Existenz dieser Ausbeuter-Aschantihorden beruht auf d[em] Schweigen d[er] Opfer." [ Politica I,75, Di G2 (6,1- 87) Sp-A], idézi: Detlef Felken: i.m. 229. o.