Az elidegenedés- és antropológia-vita politikai összefüggései

A marxista filozófia reneszánszától a filozófusperig

Lehmann Miklós

MTA Filozófiai Intézete

lehmannphil-inst.hu

Dolgozatom célja az elidegenedés- és antropológia-vita feldolgozása elsõsorban történeti és politikai szempontból. Nem kívánom részletesen ismertetni az egyes vitacikkeket és álláspontokat, inkább a fõbb kérdések politikai vonatkozásait kísérlem meg feltárni, valamint azokat a társadalmi történéseket, melyek a viták légkörét és gyökereit alapvetõen meghatározták. Ez szükségessé teszi, hogy néhány ponton kitérjek más, párhuzamosan folyó vitákra is, melyek álláspontom szerint nem határolhatók el feltétlenül a címben jelzett két vitától. Meg kell vizsgálnom azt a kérdést is, hogy maguk a viták - tartalmuktól elvonatkoztatva - milyen célt szolgáltak az adott társadalmi körülmények között; végül pedig fel szeretném vázolni, milyen okok vezettek el a viták elfojtásához, a marxizmus "reneszánszának" ellehetetlenítéséhez. [1] Meggyõzõdésem ugyanis, hogy az elsõ szélesebb körben elterjedt vita (az elidegenedés) fõ témájával olyan közel egy évtizedig tartó korszak kezdetét jelzi, melyben a tét a marxista filozófia vagy annak ideológiává süllyesztése volt: az elsõ vitától így egyenes út vezet a viták képletesnek mondható lezárásáig, a filozófusok ellen folytatott vizsgálatokig.

A két vita összefüggése mindenképp indokolja, hogy együtt tárgyaljuk õket: leegyszerûsítve, a szocializmus az elidegenedés leküzdésére törekszik, a teljesen humánus, az elidegenedéstõl mentes társadalom felépítésére, a kommunizmusra, melyben létrejön az emberi lényeg és a konkrét egyedi lét összhangja. Az elidegenedés megszüntetéséhez vezetõ út tehát a szocializmus humanizálásán át vezet; az antropológia-vita központi kérdései pedig Marx antropológiai gondolatait és az emberarcú szocializmus megvalósíthatóságának lehetõségét kutatják. Mindkét vitában felmerül ugyanakkor a valós szocialista gyakorlat és a marxi elmélet néhány illeszkedési anomáliája, amely rajtuk túlmenõen más vitákban (irányzatok a marxizmusban, társadalomontológia, társadalmi törvények) is szerepet játszanak.

Néhány évvel az 1956-os események után, az 1958 és 1962 közötti mûvelõdéspolitikai "visszakeményedést" [2] követõen a filozófiai élet jelentõsen felélénkül: a korábbi inkább ideológiai, elsõsorban antiimperalista témák helyébe egyre inkább tényleges filozófiai kérdések és problémák kerülnek. A pártvezetés számára a filozófia leginkább az ideológiai harc egyik hatásos eszközét jelentette, nem látott veszélyt azonban abban sem, ha a filozófusok hagyományos témákkal, így például etikával és esztétikával is foglalkoznak, természetesen továbbra is a marxizmus talaján állva. A problémák kidolgozása számos marxista filozófus számára termékenynek és elõremutatónak bizonyult, hiszen itt sokszor még szûz földeket lehetett fellelni. A fellendülés fõ oka azonban a marxizmus filozófiai visszavétele : reneszánsza a dogmatikus, ideológiai értelmezések elvetését célozza, a marxizmust filozófiaként, elemzési módszerként kezeli. [3] A reneszánsz kezdetét Csizmadia Ervin 1965-re, Lukács György: Az esztétikum sajátossága címû könyvének megjelenésére teszi; [4] ekkortájt kezdõdik az antropológia-vita is a Valóság hasábjain. Az elidegenedés kérdésével foglalkozó vita azonban már 1962 táján elkezdõdik (ebben az évben tartott Vajda Mihály Kommunizmus és a munka elidegenedésének kérdése címmel elõadást a Filozófiai Intézet tudományos ülésszakán, melynek témája "A filozófia néhány kérdése a Szovjetunió Kommunista Pártja XXII. kongresszusának fényében" volt [5]), nagyobb nyilvánosságot pedig szintén a Valóságban, 1964-ben kap.

Az SZKP XXII. kongresszusa után a magyar pártvezetés nagyobb mozgástérrel rendelkezik, és engedékenyebb magatartást mutat az értelmiséggel szemben, ahogyan azt az MSZMP VII. kongresszusa és Kádár János "aki nincs ellenünk, az velünk van"-elve is tükrözi. [6] Politikai szempontból az MSZMP számára a filozófiai viták nemhogy ártalmatlannak, hanem egyenesen elõnyösnek látszottak, mivel egyrészt egyfajta legitimációt, propagandát és a marxizmus hegemóniáját biztosították, másrészt az értelmiség jelentõs részét, meghatározó személyiségeit sikerült így olyan tevékenységre bírni, mellyel akárcsak kívülrõl is, a pártot és annak irányvonalát támogatták. Ennek megfelelõen az Agitációs- és Propaganda Osztály, a Tudományos és Kulturális Osztály és a Kultúrpolitikai Munkaközösség ajánlásai és javaslatai között rendre marxista vitatémák és a viták ösztönzése szerepel. [7]

Az MSZMP vezetésének törekvése arra irányult, hogy az értelmiség lehetõleg minél szélesebb körét tudja a párt soraiban; a párton kívüli értelmiségieknél pedig nagy súlyt fektetett arra, hogy többségükben részt vegyenek az eszmei-ideológia képzés egy formájában. [8] Az értelmiség aktivitását jelentõsen sikerült is fokozni, ez azonban abban is megnyilvánult, hogy egyre nagyobb igény mutatkozott a politikai kérdések megvitatására, így a légkör különösen kedvezett a nagyobb nyilvánosság elõtt folyó viták kialakulásához. [9] A közélet tehát kedvezõ jelként értékelte a viták lehetõségének biztosítását, miközben az MSZMP saját javára könyvelhette el az értelmiségiek mozgósítását, vigyázva persze arra, hogy a vitákat figyelemmel kísérje, felügyelje. Már ekkor felmerült az a probléma is, hogy egyes körök, különösen az ortodox marxisták ellenszenvvel, idõnként megütközéssel fogadták, hogy elsõsorban a filozófiai viták terén marxista-leninista nézetekrõl egyáltalán vita alakulhat ki, mivel szerintük azok igazsága egyértelmû. A hivatalos válasz ekkor még beérte azzal, hogy a viták jelentõségét a nyugati propaganda fújja fel, valójában azonban a viták szigorúan marxista alapokon folynak. [10]

A társadalomtudományok terén lényeges problémát jelentett, hogy számos nagyobb szaktekintély az elõzõ rendszer neveltjeként nem volt képes átvenni a tõle elvárt marxista szemléletet. Ennek megfelelõen a párt világosan különbséget tesz az idõsebb generáció és a fiatalabb korosztály között, az elõbbieket a revizionizmus vádjával illetve. Az ellenük és nézeteik ellen folytatott ideológiai harc újabb teret nyitott a vitáknak, amelyek különösen akkor váltak jelentõssé, amikor a bírálandó revizionista, antimarxista nézeteket összekapcsolták a társadalomtudományok elmaradottságával, az idõsebb korosztályt és nézeteit a fejlõdés kerékkötõjeként beállítva. A társadalomtudományok hibáinak elsõdleges okát "a pártos marxista igény, a marxista elméleti és módszertani megalapozottság gyengeségében" jelölik meg. [11] A viták hiánya vagy gyengesége tovább ront a helyzeten, hiszen azok jelentõsége a párt számára fõként a marxista álláspont propagálásában, az elméleti meggyõzésben lenne.

A hazai filozófiai élet ugyanakkor jelentõsen függött Lukács György helyzetétõl. Lukácsnak 1956-os szerepvállalását és emigrációját követõen már 1957-ben engedélyezték, hogy hazatérjen, ennek feltétele azonban az volt, hogy tartózkodnia kellett a közéleti szerepléstõl, publikációja pedig egyáltalán nem jelenhetett meg. Mivel Lukács külföldön mégiscsak meg tudott jelentetni néhány írást, így 1960-ban õ volt olyan helyzetben, hogy feltételt szabjon: 1956-ról és saját szerepérõl csak abban az esetben hajlandó önkritikusan nyilatkozni, ha nemcsak számára, hanem tanítványai számára is biztosítanak publikációs lehetõségeket. [12] A helyzet rendezése mégis újabb négy évet várat magára. Köpeczi Béla egy 1964. január 22-én kelt elõterjesztésében vázolja Lukács helyzetét, valamint javaslatot tesz arra, miként lehetne megoldást találni. Lukács mellett érvel, amikor arra céloz, hogy egyrészt felesleges itthon fenntartani a szilenciumot, ha külföldön amúgy is van lehetõsége publikálni, másrészt ha az ellenforradalomban szintén exponált Déry és Háy már megjelentetheti írásait, akkor érthetetlen, hogy a náluk nemzetközileg jobban elismert Lukács miért nem. Javaslatai szerint egy személyes beszélgetés alkalmával ki kellene puhatolni Lukács jelenlegi nézeteit, és fel kellene ajánlani azt a lehetõséget, hogy "megfelelõnek tartott tanulmányait" a hazai folyóiratokban közölje; mindemellett rá kellene szorítani, hogy kéziratait csak az állami szabályok betartásával juttassa külföldre. [13] Ezt követõen Lukács és tanítványai egyre élénkebben vettek részt a hazai filozófiai közéletben, bár Lukácsot többszöri kérelme ellenére csak 1967-ben veszik vissza a pártba.

Ilyen körülmények között születik meg 1964-ben a párt állásfoglalása a társadalomtudományi kutatások szabadságáról, a viták szabad légkörének biztosításáról. A tudományos kutatások, a kutatási témaválasztás szabadságának deklarálása mellett utalásokat tesz arra is, hogy e szabadság nem ütközhet a párt elveivel és érdekeivel - éreztetve, hogy a marxizmus hivatalos álláspontjával összeegyeztethetetlen, vagy azt kiigazítani célzó elgondolásokat mint nem-tudományos elméleteket utasítja el. Leszögezi a viták elkötelezetten marxista alapját, a vitákban résztvevõ kommunista tudósok felelõsségét, valamint már ekkor elutasítja annak lehetõségét, hogy a vitákat a marxizmus pluralizálására használják fel, vagy a vitákban megfogalmazódó eltérõ marxista álláspontokat a marxizmuson belüli különféle irányzatokként értelmezzék és kezeljék, miként az a marxizmus polgári kritikáiból kiérzõdik és egyaránt fenyeget a jobboldali és a baloldali revizionizmus felõl (megadva a kétfrontos harc alapját). Feladatként a viták ösztönzését jelöli meg, valamint a helyes marxista nézetek vitákban való gyõzelmének biztosítását. [14] Lényegében ezek az elvek térnek vissza a párt által késõbb kitûzött ideológiai és tudománypolitikai irányelvekben, majd hasonló érvelést található a marxizmus pluralizmusának elutasítása és a tudományos alkotói szabadság helyes értelmezése mellett is.

Az elidegenedés-vita

A vita leginkább ismert és nyilvános részét az a vitacikk-sorozat adta, amely a Valóság hasábjain folyt az 1964-1965-ös években, valamint késõbb, 1968. táján. A folyóirat az 1964/2-es számában tette közzé Almási Miklós: Elidegenedés és szocializmus , valamint J.N. Davidov: Lefebvre és "elidegenedési elmélete" címû tanulmányát a szerkesztõség felhívásával együtt, melyben a két cikket vitaindítóként tünteti fel. Reményeik szerint a következõ számokban több, e témával foglalkozó írást tudnak majd közölni, végül pedig szóbeli vitát is szándékoznak szervezni. Számos cikk közlése után [15] erre 1964. november 9-én kerül sor a Kossuth Klubban, majd a szerkesztõség a vita - legalábbis a Valóság oldalain való - lezárásaként összegzést közöl az 1965/2-es számban, melyben az élõ vita hozzászólóinak fõbb mondanivalóit foglalja össze. [16] A Valóság mellett ez idõ tájt több cikk jelenik meg a Kortársban is, melyek szorosan kapcsolódnak a vita menetéhez. [17]

A vita elõzménye, hogy 1962-ben elõször jelent meg Marx Gazdasági-filozófiai kéziratainak magyar kiadása (Marx, 1962), amely az elidegenedés-probléma egyik alapvetõ forrása. Az esemény egyértelmûen jelzi, hogy a filozófia érdeklõdése ekkor a korai Marx-mûvek felé fordult, melyek két szempontból is jelentõsek lehettek: egyrészt olyan problémák jelenhettek meg a marxizmuson belül, amelyek mindeddig nem kaptak kellõ hangsúlyt (mivel pl. A tõke nem foglalkozott velük kiemelt helyen), másrészt ezeknek a problémáknak egy olyan megoldási lehetõségét nyújtották, amely kikényszeríthette a hivatalos marxizmus egyes tételeinek kiigazítását.

A folyamat, amely ehhez vezetett, részben abból táplálkozott, hogy a szocialista országokban tapasztalt jelenségek (mint pl. a személyi kultusz és 1956. eseményei) marxista magyarázatot követeltek, ugyanakkor nem voltak egyértelmûen beilleszthetõk a magyarázatok eddigi keretei közé; az említett szabadabb tudományos légkör felvillantotta e jelenségek viszonylag újszerû tárgyalásának lehetõségét. Az elidegenedés esetében a tudományos marxizmus nem adott választ arra, hogy a szocializmus építésének második évtizedében miért tapasztalható még mindig egy olyan jelenség, melynek a marxi elõrejelzések szerint lassanként el kellett volna tûnnie. Természetesen lehetséges egy olyan egyszerû válasz is, amely a problémát összekötné azzal, hogy mivel a történelem folyamán ez az elsõ szocialista átalakulás, így senki sem képes megmondani a szocializmus felépítésének tényleges hosszát - ez azonban a tudományos közvélemény számára nem magyarázat. Az, hogy létezik-e a szocializmusban is elidegenedés, ténykérdés; a tudományos válasz tehát elsõdlegesen az elidegenedés definíciójára, értelmezésére törekszik. Az elidegenedés fogalma legáltalánosabban arra a folyamatra utal, melyben az ember felett ellenõrizhetetlen hatalmat alkotnak az általa létrehozott anyagi, szellemi vagy társadalmi produktumok. A marxizmus uralkodó álláspontja szerint ez elsõsorban az elidegenedett munkában érhetõ tetten, ám Marx nyomán lehetséges a társadalmi viszonyok elidegenedésének hangsúlyozása (melyet alátámaszt a társadalmi folyamatok Marx által kiemelt alapvetõ, az egyén számára meghatározó jellege). Mindez a kérdést olyan irányba orientálja, hogy mindennemû termelési folyamat, egyáltalán az árutermelés (amely egyértelmûen tetten érhetõ a szocialista viszonyok között is) ,vagy maga a tervgazdálkodás elõidéz-e elidegenedést, valamint azok a társadalmi jelenségek, melyek a szocializmust jellemzik, tápot adnak-e az elidegenedés megjelenéséhez (csak utalnék itt pl. a Hegedûs András és kutatócsoportja által végzett bürokrácia-kutatásokra).

Az elidegenedés kérdése tehát az 1960-as évek magyar valóságában megjelenik, egyrészt hagyományos értelemben mint az egyén és emberi lényege közötti szakadás, másrészt mint a tõkés termelési mód jellegzetességeihez kötõdõ objektív esemény (ugyanakkor e jelenségek felszámolása is kérdést jelent), harmadrészt pedig annak a marxi jövendölésnek a beváltásában, amely a kommunizmust mint az elidegenedéstõl mentes társadalmat mutatja be. A kollektív forradalmi tevékenység társadalmában ugyanis elvileg megszûnik a szakadás lényeg és egyedi létezés, termelés és tevékenység között. [18]

A Gazdasági-filozófiai kéziratok megjelenése így tápot adhatott olyan viták kialakulásának, amelyek a szocializmus említett problémáival foglalkoznak. Vörös Gyula a könyv megjelenését üdvözölve egyben hangot adott e vitáktól való félelmének: az elidegenedés és a humanista kommunizmus, humanista marxizmus szerinte olyan kategóriák, melyeket a polgári filozófiából, illetve annak marxizmus-kritikájából vesznek át. A szocializmus számára e kérdések nem jelentenek akkora problémát, amekkorának azt a polgári ideológia beállítani igyekszik, hanem inkább partikuláris jelenségeknek, a szocialista építés szükségszerû velejárójának számítanak. [19]

Vörös Gyula ekkori érvei, különösen pedig érvelési módja a vita során az ortodox marxista álláspont védelmezõinél köszönnek vissza, õ maga pedig a Kossuth Klub-beli ankéton lényegében ugyanezeket az érveket visszhangozza, az akkorra már artikulálódott reformista, illetve mérsékelt álláspontok ellenében. Hozzászólásában kifejti, hogy nem beszélhetünk elidegenedésrõl a szocialista társadalmi-gazdasági rendeszer keretei közt - akik ezt állítják, félreértelmezik a tényeket. Vitapartnerei nem tudják meggyõzõen kimutatni a jelenséget sem a munkamegosztásban, sem pedig az árutermelésben, szándékaik pedig a szocializmus egyfajta "demokratizálását" célozzák, amely viszont a szocializmus egész társadalmi-gazdasági szerkezetének megváltoztatására irányul. Meggyõzõdése szerint a hiba alapja, hogy a szocialista fejlõdés ellentmondásait antagonisztikusaknak tételezik, holott ezek az ellentmondások, melyek éppúgy származhatnak a polgári gondolkodás maradványiból is, mint a szocialista gazdasági rendszer fejlõdési fokából, gyakorlati gazdasági és politikai hibákból, alapvetõen összebékíthetõ és megszüntethetõ ellentmondások. Az elidegenedés marxi fogalma viszont kizárólag az antagonisztikus gazdasági és társadalmi viszonyokra alkalmazható, amelyek alapja a tõkés termelési rend jellegzetességei, a bérmunka és a termelõeszközök tõke-jellege. Hibásnak tartja azt is, hogy az elidegenedés-koncepció hívei Marx fiatalkori mûveire (így például az 1844-es Gazdasági-filozófiai kéziratokra ) helyezik a hangsúlyt A tõke és más késõbbi mûvek mondanivalójának kárára. [20]

Az ortodox marxizmus egy más megközelítése szerint az olyan modern polgári filozófiák, mint a neotomizmus és az egzisztencializmus igyekszenek ébren tartani az elidegenedés kérdéskörét, egyes marxista filozófusok pedig gyanútlanul átveszik ezeket az elveket (pl. Sándor Pál). E két nézet összefonódik azzal hogy tagadják az elidegenedés új formáinak létrejöttét, a fogalmat csak a klasszikus kapitalizmus viszonyai közt tartja értelmezhetõnek.

Szemben ezekkel a nézetekkel, a marxizmus megújításának hívei az elidegenedést nem csupán a fiatal Marx egyik kulcsfogalmának tartják, hanem a marxizmus egy középponti kategóriájának. Márkus György szerint a szocializmus egy olyan átmeneti társadalmi forma, amelynek lényegi vonása az ellentmondások felbukkanása és megoldása. Ezek az ellentmondások tehát inkább elõbbre vívõek, mintsem károsak a kommunizmus távlati megvalósítása szempontjából, így helytelen lenne eliminálni vagy elhallgatni azokat a szocializmus egy idealista értelmezése érdekében. Márkus ugyanakkor elutasítja az erõltetett határvonást Marx korai és érett mûvei között: mivel egy gondolati fejlõdéssel állunk szemben, ezért itt a koncepció kibontakozása, nem pedig ellentétes tendenciái lényegesek. [21]

E táborban felmerült az az igény is, hogy az elidegenedést a humanizmussal párba állítva kíséreljék meg értelmezni. A konkrét jelenségekbõl kiindulva, az elidegenedés tényszerûen felmerül a szocializmusban, azonban mivel távlati célja a kommunizmus mint a "szabadság birodalmának" (Vajda Mihály) megvalósítása, ezért alapvetõ törekvése a társadalmi rend humanizálása. Ebben a folyamatban az elidegenedés kategóriája a történelmi fejlõdés kulcsát adhatja meg. Hegedûs András szerint a humanizmus és az elidegenedés ebben a történelmi folyamatban egymást kiegészítõ fogalompárok, melyek nem kritizálják a szocializmust, hanem annak alapfolyamatait írják le. A személyi kultusz állama politikailag-szervezetileg egyértelmûen elidegenedett állam, annak pedig semmi értelme, hogy elhallgassuk ezeket a szocialista állam fejlõdése szempontjából lényeges jelenségeket - ezzel csak a marxizmus alapvetõen humanizációs törekvéseit szorítanánk háttérbe. [22]

A hivatalos álláspont nem érthetett egyet e két - szempontjai szerint szélsõséges - nézet egyikével sem. Egyrészt ideológiai és politikai okokból nem adhatott igazat az ortodoxiának, mivel ezzel saját engedékenyebb, reformokra hajló politikáját kérdõjezte volna meg. Hruscsov leváltása éppen ekkoriban tette bizonytalanná az eddigi politika folytatását, az ortodoxia megerõsödése tehát Kádár János számára, aki saját irányvonalainak elfogadtatásán fáradozott, lényeges veszélyforrást jelentett. Legendás beszéde Lengyelországból hazatérve a pályaudvaron (1964. október 19.), õszinte hangneme miatt bizalmat keltett a közvéleményben, mégsem oszlatta el az aggodalmakat, mivel világossá tette, hogy politikánk Moszkvától függ: létfontosságú tehát, milyen irányt vesz a szovjet politika. [23] A bizonytalanságot ekkor a központi irányvonal úgy fejezi ki, hogy "egyaránt jobbra és balra is tüzel" [24]: leegyszerûsítve, az ortodox marxizmus elveit túlságosan lejáratottnak és szektásnak tartja, a haladóbbakat pedig revizionistáknak bélyegzi. [25]

Másrészt a marxizmus megújításának irányzata - hiába volt elvileg összeférhetõ a hivatalos irányzattal - veszélyt jelentett egyaránt az események külföldi, elsõsorban moszkvai megítélése és az itthoni hatalom egységessége szempontjából. Az elidegenedés a szocializmus kísérõjelenségeként, a viszonyok fejlõdésének kikerülhetetlen következményeként olyan feladatot állítana a szocializmus történelmi menetét meghatározó párt elé, hogy az ellentmondások feloldásába kénytelen lenne bevonni az alternatív megoldásokat felvillantó más haladó nézeteket is.

Lényeges továbbá az a tény is, hogy a nyilvános vita megrendezésével az elidegenedés problémája sokkal szélesebb társadalmi perspektívához és nyilvánossághoz jutott, mintha továbbra is csak egyes lapok cikkeiben merült volna fel. A Kossuth Klub-beli vita nem is az egyetlen ilyen esemény volt, hanem a TIT szervezésében - igaz, kisebb jelentõséggel - máshol is szerveztek hasonló vitákat, így például Székesfehérváron a Filozófiai Szakosztály vezetésével 1964 végén. Itt a felmerülõ fõbb kérdések nem annyira az elidegenedés szocializmusbeli létét kérdõjelezték meg, hanem arra irányultak, milyen gazdasági alapjai lehetnek az elidegenedésnek a szocialista társadalmi viszonyok között, valamint miként lehet kimutatni és bizonyítani, hogy a szocializmusban az elidegenedés kisebb mértékû - vagy éppen más, kevésbé központi jellegû -, mint a kapitalizmusban. [26] Az MSZMP vezetõsége feltehetõleg idõben fel is ismerte ezen események jelentõségét, mivel az elméleti munkaközösségek 1965-ös munkatervébe a már korábban is fellelhetõ témák (a szociológia kutatások helyzetének értékelése, a természet- és társadalomtudományok világnézeti és metodológiai problémái) mellé felvette javasolt területként "a szocialista humanizmus aktuális vonatkozásait", e tárgykörön belül pedig különösen az elidegenedés problémáját. [27] A Valóságban és a Kossuth Klubban lezajlott vita inspirálta feltehetõleg azt is, hogy a Pártfõiskola az 1964/1965-ös tanévben megtartott mindkét elméleti vitáját e témához kapcsolódóan szervezte: a szocializmus építésének dialektikájáról, a szocialista társadalmak ellentmondásairól, valamint az elidegenedési vita néhány kérdésérõl. [28] Hasonlóképpen, a Marxizmus-Leninizmus Esti Egyetemek Filozófiai Tanszékein az elméleti viták egyik lényeges tárgya ekkoriban az elidegenedés volt. [29] A téma központi ajánlása és a vele foglalkozó szerteágazó munka azt sugallja, hogy a pártvezetés ezektõl a párthoz közel álló köröktõl kívánt megfelelõ stratégiát meríteni a kérdés kezeléséhez, legalábbis elméleti szinten.

A Valóság vitájának azonban más következménye is volt. Az 1964-es Ideológiai Konferencia kritizálja a folyóiratot, a szerkesztõbizottság elnökét, Hegedûs Andrást pedig revizionistának bélyegzi. A vitát a szocializmus ügyének szempontjából hátrányosnak találják, így az a különös helyzet áll elõ, hogy míg egyrészt deklarálják a viták általános hasznosságát és nemkülönben szabadságát, másrészt a konkrét vitát, mint a különbözõ nézetek megjelenésének terepét, elutasítják. Ebben a szellemben váltják le 1965. júliusában Hegedûst, aki a vita során "revizionista" nézeteket vallott; helyébe elõször Ortutay Gyula kerül, majd novembertõl a mérsékelt álláspontot elfoglaló, a pártvezetés számára sokkal inkább vállalható Wirth Ádám lesz a fõszerkesztõ. [30]

Antropológia

Az elidegenedés-vitához hasonlóan, a marxista antropológia problémája körüli vita szintén a Valóságban kap elõször nagyobb nyilvánosságot; elõtte azonban a kérdés már szûkebb körben is felmerül. Az Országos Ideológiai Konferencia téziseiról szóló javaslatban 1964-ben kiemelt helyen szerepel, hogy a marxizmus-leninizmus egyik lényeges kidolgozatlan része az emberrõl szóló eszmék, "az egyéniség szerepe és helye a szocialista társadalomban". [31] A javaslattevõk szerint ez különösen az értelmiségi réteg problémája, azaz feltehetõleg egy a párt számára is érzékelhetõ igényrõl van itt szó.

A vita elõzménye továbbá az is, hogy külföldön, különösen pedig a nyugati marxizmusban az antropológia felkapott kérdés lesz. Franciaoszágban ez idõ tájt a marxista antropológiához kapcsolódó vitában a filozófia legnevesebb képviselõi szólalnak fel, amire ha csak óvatos bírálattal is, kénytelen valamiképp válaszolni egy szocialista ország marxista filozófiája, ha nem akarja elfogadni a vitába bekapcsolódók, a létezõ szocializmusra nem éppen kedvezõ téziseit. A Valóság vitaindítójában (1965/11. szám) ezért két egymással szembenálló cikk közlésével vetik fel az antropológia kérdését: a francia Lois Althusser: Marxizmus és humanizmus címû cikke (Althusser, 1965) mellé a vele polemizáló Ágh Attila: Marxizmus és antropológia címû cikkét (Ágh Attila, 1965) választják. A francia marxisták nézeteinek ismertetését a következõ két hónapban Jorge Semprun: Althusser tanulmányához címû vitacikkével (Semprun, 1966), valamint a szerkesztõség, a franciaországi vita összegzésérõl szóló két írásával végzik el. [32]

Néhány cikk közlése után a szerkesztõség egy közleményben a vitát egyelõre lezártnak tekinti, jelezve, hogy a közeljövõben más témák felé kíván fordulni. [33] Ám az elkövetkezõ hónapok során még több antropológiai témájú cikk jelenik meg, melyek arra utalnak, hogy a vita továbbra is élénken foglalkoztatja a filozófiai közvéleményt. [34] A szocialista országok filozófiai és szociológiai folyóiratainak szerkesztõbizottságai 1966 októberében Magyarországon megtartott konferenciáján az egyik fõ téma a marxizmus emberképe lesz, mint a hazai és nemzetközi közvéleményt is élénken foglalkoztató aktuális kérdés. Somogyi Zoltán összefoglalója (Somogyi, 1967) kiemeli a magyar elõadások és hozzászólások témáit, melyek nem csupán a marxizmus antropológiáját, hanem az elidegenedés marxi és polgári felfogását is tárgyalják. Az 1966/1967-es tanév õszi féléve során pedig az ELTÉ-n Korunk problémái és a marxizmus címmel elõadást tart Roger Garaudy, aki az antropológia (valamint az elidegenedés) kapcsán kifejti a francia marxizmusban folyó vita eredményeit; elõadásának írásos változata szintén megjelenik a Valóságban. [35] A kérdés továbbélését mutatja az is, hogy a Filozófiai Intézet csak jóval késõbb, az 1969-71-es hároméves tervébe fogja felvenni a rendszeres antropológia kidolgozását a fiatal Marx ember- és társadalomelmélete alapján. [36]

Az antropológia-vita elsõ szélesebb körû megjelenése ugyan nem járt olyan következményekkel, mint az elidegenedésé, azonban ez a vita is közrejátszott abban, hogy az értelmiségi közvélemény egyre inkább összekapcsoltan kezdi kezelni a két problémát. Ennek még lényegesebb hatásai is lesznek, hiszen a marxizmus számára ekkortól jelennek meg azok a kérdések, melyek a leírt jelenségeket már-már számonkérõen kezdik tárgyalni: néhány éven belül világossá válik, hogy a marxizmus alaptételei közül egynéhányat lényegesen ki kellene igazítani, ha a marxizmus továbbra is fenn akarja tartani történelmi szerepét, jelentõségét - és nem utolsósorban ígéreteit. Úgy tûnik, ez a folyamat majd a marxizmuson belüli irányzatok vitájában csúcsosodik ki.

A következõ idõszakban mindenesetre több folyóiratban jelennek meg elidegenedéssel és antropológiával foglalkozó cikkek. Az antropológia-vita egy kitágítását jelenti az az oldalhajtása, amely marxisták és keresztények - egyébként már régóta szorgalmazott és a párt által óvatosan támogatott - párbeszédében nyilvánult meg.

Az 1960-as évek közepére az egyházak mûködése rendezõdik, tevékenységüket fokozzák. A párt hivatalos irányvonala az ideológiai harc és propaganda, a marxista társadalomtudósok egyik feladatának tekintette a vallásos világnézet elleni harcot, ami különösen élesen vetõdik fel a hitélet élénkülése idején. Ennek a harcnak egyik eleme, hogy közös vitatémákról konferenciákat és ankétokat rendeztek marxisták, teológusok, papok és hívek bevonásával, melyeken az az érdekes helyzet állhatott elõ, hogy mindkét fél egyfajta "térítõ hadjáratba" kezdhetett. A párt óvatosságát ekkor az jelentette, hogy általában nem kereste az alkalmakat a viták szervezésére, de nem zárkózott el a vallásos kezdeményezésektõl.

A párbeszéd néhány jelentõs nemzetközi eseményeit jelentette a nyugatnémet Paulus Gesellschaft által szervezett konferenciák, melyeket a hatvanas évek második felében évente rendeztek - a magyar marxista társadalomtudósok jelenlétével és közremûködésével. Az antropológia-vita kiterjedtségét jellemzi az a tény, hogy az 1966-os konferenciát április 28. és május 1. között a dél-bajorországi Herrenchiemseeben is ennek szentelték: mint vitaindítójában Erich Kellner, a Paulus Gesellschaft alapítója és elnöke kifejti, lényeges vitatémaként merült fel az a feladat, hogy a kereszténység (akárcsak a marxizmus) egy rendszeres antropológia kifejlesztésének feladata elõtt áll, melyben korunk társadalmi kihívásai és problémái is fontos tényezõket jelentenek (a konferencia címe: Keresztény humanitás és humanista marxizmus ). A konferencián vallási részrõl felmerült annak a polgári nézetnek egy változata, amely marxizmuskritikájában felrója, hogy az ember lényegét a személyesség, az egyéni vonások helyett csupán a társadalmiságban látja. A marxista tudósok válasza szerint ez a vulgármarxista értelmezés egyfajta torz elméletet tükröz, holott a marxizmus elidegenedés elleni harcában többek között az ellen is harcol, hogy a "személyes alkotó-teremtõ-képességeket" elválasszák az egyéntõl. [37]

A párbeszéd folytatásában a javasolt témák között ezután lényeges helyen szerepel az antropológia kérdése, de fellelhetõ az elidegenedés is (hiszen a marxista elmélet e két kérdést ebbõl a szempontból kénytelen összevontan kezelni). Az 1967-es javaslatban az antropológia elsõsorban mint személyiségfejlõdés, humanizmus, emberi méltóság és emberi aktivitás problémája jelenik meg, míg az elidegenedés a technikai társadalmak keretében merül fel. [38]

A párbeszéddel párhuzamosan már 1966-ban jelennek meg olyan cikkek a Vigiliában, amelyek a keresztény álláspontot ismertetik. Szomor Tamás Személy és személyiség címû írásában (Szomor, 1966) a kereszténység személyfelfogását, az egyéniség szerepét elemzi, és még ebben az évben ismerteti Mihelics Vid azt a vitát, mely a Paulus Gesellschaft említett konferenciáján folyt le. [39] A humanizmus kiterjesztését keresztény részrõl elképzelhetetlennek tartják az emberi elidegenedés különbözõ oldalainak felismerése nélkül (ami nyilvánvalóan a szocializmusban megjelenõ formáit is érinti). Marx tévedését abban látják, hogy a vallási elidegenedést azonosítja az emberi elidegenedéssel, holott a vallás, a kereszténység marxi értelemben nem elidegenítõ hatású: Istent az embertársban keresi és leli fel, tehát kiemeli az egyén, valamint a másik emberre mint egyénre történõ odafigyelés fontosságát. Az elidegenedésnek az a formája, melyet Marx a kapitalista gazdasági viszonyokban, az árutermelésben és a munkamegosztásban fedez fel, semmiképp sem alkalmazható a kereszténységre, hiszen a keresztény vallás egyik központi mondanivalója a tárgyi lét, illetve a tárgyi lét uralmának elutasítása. Végsõ érve a vallás marxista kritikája ellen, amely meglepõen hasonlít a marxizmus érvének polgári kritikájához az, hogy Marx állításai csak a hamis vallásra érvényesek, éppen arra a vallásra, amely ellen minden igaz kereszténynek küzdenie kell (míg fordítva, a polgári-vallási marxizmuskritika csak a vulgármarxizmusra érvényes). Vid a kereszténység és a marxizmus közös céljára utalva idéz Roger Garaudy az elõzõ évi salzburgi konferencián elhangzott elõadásából, aki felhívta a figyelmet a két ideológia közös felelõsségére is, amikor a dialóguson való túllépésre buzdít. [40] Az a kép, amely e közös törekvést vázolja fel, a következõ évek visszatérõ témája lesz az elidegenedés és az antropológiai témájú magyar cikkeiben is. Figyelemre méltó. hogy ebben a szellemben foglal állást 1968-ban Heller Ágnes is a Tagebuch körkérdésére adott feleletében (üdvözüléstan-e a marxizmus?), amely kérdés nyilvánvalóan a folytatódó viták hatására, marxizmus és kereszténység hasonló jövõképe folytán fogalmazódott meg. [41] Heller szerint a szocializmus jelenlegi problémáinak leküzdése éppen azt a feladatot kívánják végbevinni, amely az emberarcú társadalom megteremtését célozza. A felmerülõ kérdések olyan választ kívánnak, amely perspekítvát képes nyújtani a szocializmus, "mint az el-nem-idegenedett társadalom felé vezetõ út számára" (Heller Ágnes, 1968, 104.). A 70-es évek elején írta e témához közeli következtetésekkel Vajda Mihály két - a hivatalos álláspont szerint elítélt - tanulmányát, [42] melyekrõl 1989-es tanulmánykötete elõszavában (e dolgozatok ekkor jelenhettek meg elõször) így ír: "Arra a kérdésre keresik a választ, hogy vajon minden ellenkezõ történelmi tapasztalatunk ellenére lehetséges-e megvalósítani a Földön a mennyországot, lehetséges-e az elidegenedés megszüntetése, azaz a megváltás." (Vajda Mihály, 1989, 5.) Az elidegenedés és az antropológia kérdése tehát nem pusztán a marxisták és keresztények párbeszédében, hanem, - miként ezt a filozófiában folyó viták résztvevõinek nézetei is részben tükrözik - a marxista filozófia egyik kulcskérdéseként is a kereszténység elképzeléseitõl burkoltan áthatva jelenik meg ekkor a kommunista társadalom elõzetes képének felvázolásában.

A Vigiliában ezután egészen 1972-ig jelennek meg alkalmanként az antropológiával foglalkozó cikkek, melyek kapcsolódnak a párbeszédhez is. A problémát ugyan a kereszténység szempontjából közelítik meg, ám feltûnõ, hogy érveléseikben sorra vesznek át marxista kategóriákat és terminusokat; sokszor pedig a vita aktuális marxista fejleményeihez és megközelítéseihez kapcsolódnak, így például a szabadidõ vagy az etika kérdéséhez (Gál Ferenc, 1968; Nyíri Tamás, 1968; Pfeiffer János, 1970; Nyíri Tamás, 1971). Visszatérõ téma a marxizmus és a kereszténység közös törekvése is azon elképzelések alapján, melyeket a marxizmus és a kereszténység vázol fel az emberarcú társadalomról (ld. különösen Hegyi Béla, 1972).

A vallási elidegenedés

Az elidegenedés egy sajátos formájának kérdését, a vallási elidegenedést már érintettük a keresztények és marxisták párbeszéde terén, mivel azonban 1970 táján - felélesztve az idõközben kissé elerõtlenedõ elidegenedés-vitát -, külön témaként merül fel a marxista irodalomban, érdemes kitérnünk rá.

A kereszténység részérõl mereven elutasítják Marx azon nézeteit, melyek a vallás elidegenítõ hatását szögezik le. Általánosságban, Marx a Gazdasági-filozófiai kéziratokban az elidegenedést az emberek feletti idegen erõk uralmában látja, így a kereszténységben specifikusan ez elsõsorban akkor jelenik meg, amikor a vallás az uralkodó osztály képviseletében lép fel. Marx a vallási elidegenedést ugyanakkor a gazdasági elidegenedéssel ellentétben csak az ember tudati területén, egyfajta szellemi elidegenedésként látja megjelenni, amely a teljes emberi létet átfogó gazdasági elidegenedés szükségszerû következménye; az emberi lényeget az elidegenedett viszonyok között csak "kerülõ úton" lehet megvalósítani, ez a kerülõ út pedig a vallás. [43]

A Világosság az 1970/7. számának mellékleteként közli Lukács József: Vallási elidegenülés és vallási szerkezet címû nagyobb lélegzetû tanulmányát (Lukács József, 1970), amely a vallási elidegenedés marxi elméletét fejti ki. A tanulmány nem a keresztények álláspontjával vitatkozik, hanem - Marxnak megfelelõen - a vallási elidegenedést a vallás szerkezetével igyekszik összekapcsolni, azaz a vallást kifejezetten társadalmi-történeti szempontból elemzi, jelenségeivel mint társadalmi-történeti jelenségekkel foglalkozik, háttérbe szorítva a vallás személyes hit- illetve lelki jellegét (miként e jelleget Marx sem tartja kiemelendõnek). [44] A vallási elidegenedés tehát ugyan nem a teljes emberi életre kiterjedõ jelenség, azonban mint történeti és társadalmi jelenség, a vallás - így pedig minden olyan társadalom alapvetõ - jellemzõje, melyben a vallás központi szerepet játszhat (amennyiben mint az uralkodó osztály képviselõje jelenhet meg).

Szintén a Világosságban jelenik meg Lendvai L. Ferenc: Egyház és történelem-katolikus tükörben címû tanulmánya (Lendvai L. Ferenc, 1970a), melynek elsõdleges célja ugyan egyház és történelem viszonyának kortárs elgondolásainak ismertetése, sok tekintetben mégis az elidegenedés-vitához kapcsolódik. Lendvai szintén elismeri, hogy a kereszténység és a marxizmus céljaiban hasonlít egymáshoz, ugyanakkor a kereszténység és a marxizmus párbeszédének fõ témáját abban jelöli meg, miként illeszkedhet be a keresztény vallás a szocializmusba. Az elidegenedés kérdésénél pedig felveti, hogy a kereszténység ezt dualista szempontból értelmezi: "az ember szellemi mivoltával szembenálló anyagiságot" látja benne, [45] ahol az ember szellemi lényként kap hangsúlyt. [46] Ez Marx sajátos átértelmezése, hiszen a tudat és a társadalom szinjérõl eltolódik egyfajta misztikus, megfoghatatlan szférába. A kereszténység az áteredõ bûnben fedezi fel az anyag uralmát a szellemi ember felett. [47] Ezzel Lendvai arra hívja fel a figyelmet, hogy a keresztény elidegenedés-fogalom nincs tekintettel arra, hogy milyen társadalom (szocialista vagy kapitalista) talaján megy végbe az elidegenedés - ami továbblépve leküzdését is megnehezíti. A kereszténység törekvése tehát egyfajta "romantikus antikapitalizmus", az elidegenedés leküzdését pedig a legtávolabbi jövõbe, Isten országába helyezi, bár elismeri, hogy részleges megszüntetése már a földi létben is megkezdõdhet.

Az elidegenedés terén tehát a vallás és a marxizmus részérõl két különbözõ felfogással számolhatunk, a párbeszéd pedig e tekintetben csak annyira juthatott, hogy a hasonló végcélt konstatálta. Az elidegenedés keresztény felfogása a témája Cselényi István Gábor 1968-as doktori értekezésének, melynek kivonata megjelent a Teológiában; e felfogással vitatkozik Lendvai is, a két nézet ütköztetésére pedig a Világosság 1970/6. számában egy levélváltás alkalmával kerül sor. [48]

Az elidegenült tudat

A vallási elidegenedés marxi koncepciójával már a vita egy újabb fejezete kezdõdik, melyben a tudat elidegenedése áll a középpontban. A Világosságban 1971-ben több olyan cikk jelenik meg, melyek az elidegenedést nem annak gazdasági-társadalmi alapjain keresztül közelítik meg, hanem a valóság tudati visszatükrözésén át. Tematikus szám jelenik meg 1971. májusában Filozófia és elidegenült tudat címmel, melyben Tordai Zádor, az elidegenedés-problémát átfogóan felvázoló cikke mellett (Tordai Zádor, 1971) az elidegenedés gondolati megjelenését tárgyaló tanulmányok találhatóak.

Ezek egyik reprezentánsa az elidegenedés mûvészetbeli megjelenését vizsgáló cikkek (Forgács Éva, 1971; Hermann István, 1971), melyek észszerûen következnek a vallás mint tudati elidegenedés vizsgálatára. [49] Hasonlóan természetesnek tûnik, hogy az etika tárgya is megjelenik a vitában, különösképpen azért, mivel a marxista etikáról, lehetõségérõl és természetérõl akkor is élõ vita folyik más folyóiratokban. [50] De ebben a számban meglepõen széles témakörbõl, így két, Wittgenstein és Heidegger filozófiájával e szempontból foglalkozó cikket (Nyíri János Kristóf, 1971; Farkasjáni László, 1971) is beválogattak.

Az elidegenedés-vita ezzel meglehetõsen éles fordulatot vett, melynek okai közt feltehetõleg az ekkor már érezhetõ keményedõ politika is megtalálható. A szocializmusban fellelhetõ elidegenedés már nem merülhet fel önálló témaként, a vita inkább a feltárásához és leküzdéséhez vezetõ eszközöket tárgyalja, hallgatva arról, vajon mennyiben függenek ezek össze a szocializmus természetével. Nyilvánvalóan az elvárásnak megfelelõen hallgatólagosan feltételezik, hogy a szocialista társadalomban fellelhetõ elidegenedésre utaló jelenségek csak a kapitalizmus vagy a polgári ideológia maradványai, így leküzdésükhöz és az el-nem-idegenedett társadalom megvalósításához vezetõ út során azok fokozatosan elhalnak. Az elidegenedett tudat elemzése szempontjából ez azt jelentette, hogy a tudat ilyen jelenségeit szintén a polgári tudat maradványaihoz sorolták, a tudat szocialista formálásában pedig azt a feladatot látták, amely ezek leküzdésére irányulna; nem tekintették azonban akadálynak a kommunizmus felépítése szempontjából.

Ezzel pedig elvették mind az elidegenedés-, mind az antropológia-vita élét, mivel a valóban lényeges kérdések kiszorultak a tárgyalásból. Ezen a ponton befejezem a vita tényszerû leírását; a továbbiakban megpróbálom felvázolni azokat a politikai folyamatokat, melyek nyilvánvalóan belejátszottak a vita alakulásába.

A Filozófiai Intézet helyzete és belsõ viszonyai

A filozófiai élet az 1960-as években megosztottságot mutat: egyrészt megtalálható az a szigorúan marxista mag, amely minden filozófiai tevékenység alapját a forradalmi marxizmusban látja, szemben a teoretizáló marxizmussal. Ezt az irányzatot találjuk a párthoz közeli intézményekben, a Marxizmus-Leninizmus Esti Egyetemen, valamint néhány egyetem és fõiskola marxizmus-leninizmus tanszékén. Másrészt, mint már utaltunk rá, a '60-as évek enyhülését kihasználva a filozófiában felbukkanhatott és megerõsödhetett az az igény is, hogy "valódi" filozófiai témákkal és problémákkal foglalkozzanak: ez az irányzat a marxizmust elméleti szempontból közelítette meg, filozófiai módszert látva benne. [51] Ezt a megosztottságot tükrözi ekkor a Filozófiai Intézet is.

A helyzet az 1960-as évek második felében kezd kiélezõdni, amikor a belsõ viták során komolyabb nézeteltérésekre derül fény az intézet konzervatív vezetése és a volt Lukács-tanítványok között. A Lukács-tanítványok helyzetével az Agitációs- és Propaganda Bizottság több ízben is foglalkozott, elsõsorban annak kapcsán, hogy Lukács György 1957 óta többször kérvényezte a pártba való visszavételét. Ez azt jelentette, hogy nemcsak Lukács aktuális politikai nézeteit igyekeztek kipuhatolni, [52] hanem folyamatosan figyelemmel kísérték tanítványinak megnyilvánulásait, publikációit is.

A Filozófiai Intézet 1965-ös kibõvített párttaggyûlésén az ideológiai irányelvek vitája kapcsán még mind a tanítványokat, mind az ortodoxokat elmarasztalták: megállapították, hogy a filozófiai vitákban (így az elidegenedés-vitában is) "a fiatal teoretikusok kevés tiszteletet tanusítanak a marxizmus iránt, kevesebbet, mint tekintélyes nyugati teoretikusok", így fogalmazódhattak meg olyan nézetek is, melyek erõsen eltérnek a marxizmustól. [53] Ugyanakkor dogmatikus, szektás álláspontok is jelentkeztek, az ezeket képviselõk pedig ahelyett, hogy az új eszméket bírálták volna, csak "saját kanonizált elveiket védik harciasan." A párttaggyûlés ezek után nem tehet mást, minthogy a kétfrontos harc elvének fontosságát hangoztatja, ennyiben pedig a hivatalos politikai álláspontot képviseli.

Az Agitációs- és Propaganda Bizottság 1967-ben az Akadémiától kért beszámolójában külön is kitér a Lukács-tanítványok helyzetére. A jelentés ezzel kapcsolatban úgy foglal állást, hogy "negatív, revízionista értelemben egyre kevésbé beszélhetünk Lukács-iskoláról", a tapasztalható vitatott nézetek inkább csak egyéni hibáknak tudhatók be. A Lukács-iskola leginkább az esztétika terén ervényesül, ez azonban a marxista filozófia szempontjából egy kevésbé lényeges terület. Lukács követõi így nem annyira filozófiai, hanem inkább ideológiai-politikai problémát jelenthetnek, amennyiben "Lukács kijelentéseit zászlóként használják". [54] A jelentés tehát egyrészt azt hangoztatja, hogy egységes Lukács-iskoláról nem beszélhetünk, másrészt pedig felhívja a figyelmet annak veszélyére, hogy a követõk ideológiailag vagy politikailag lépnek fel - ez pedig nagyobb gondot jelent, mintha csak a filozófián belül vitatkoznának.

Még ebben az évben, 1967-ben "zárják vissza" Lukácsot a pártba, ami azt is jelenti, hogy nézetei nagyobb nyilvánosságot kapnak. Ennek következtében az Agitációs- és Propaganda Bizottság egy elõterjesztésében felhívja rá a figyelmet, hogy - fõként cikkeinek sorozatos megjelenése - megzavarhatja a hazai és a nemzetközi politikai nézetet, ráadásul ezt erõsítve tanítványinak is megnõtt a publikációs aktivitása. A Lukács-iskola ugyan korántsem mondható egységesnek, sokszor ellentmondásos, ám cikkeik nemegyszer "vulgáris Lukács-propagandát jelentenek". A javaslat szerint rá kellene beszélni Lukács Györgyöt, hogy nézeteit ne a nyilvánosság elõtt, hanem szûk körben publikálja és vitassa meg; cikkeiben ne politikai állásfoglalásokat hirdessen, inkább szakmai-tudományos témákat tárgyaljon. Ebben az értelemben kellene tájékoztatni a folyóiratok szerkesztõit is, valamint fel kell hívni a figyelmüket, hogy akadályozzák meg Lukács és tanítványai cikkeinek "dömpingszerû" közlését. A javaslat elengedhetetlennek tartja azt is, hogy Lukács nézeteit megfelelõen elemezzék és bírálják - ez a társadalomtudósok feladata. [55]

Uganakkor az Akadémia jelentése alapján a Bizottság felvillantja azt is, hogy Lukács párttagságának rendezése kedvezõ feltételeket teremtett tanítványai számára annyiban, hogy azok "elfogadva a párt politikai vonalát, a normális filozófiai kutatómunkába bekapcsolódjanak." [56] Mivel Lukács követõi néhány politikai és ideológiai kérdésben "nem tisztázták megfelelõen az álláspontjukat", a normalizálódó helyzet ehhez megfelelõ alapot biztosíthat. A filozófia jelenlegi legfontosabb feladata a marxista filozófia egységének további erõsítése, ebbe a feladatba pedig hasznos, ha szakmailag olyan megfelelõ teoretikusok is bekapcsolódnak, mint a Lukács-tanítványok.

Lukács visszavétele tehát kettõs következménnyel járt: egyrészt, mivel nézetei (és vele együtt tanítványainak nézetei) nagyobb nyilvánosságot kaptak, ez azt a látszatot kelthette, hogy a lukácsi eszmék a hivatalos ideológiát képviselik; [57] másrészt a megszaporodott publikációk lehetõvé, sõt szükségessé tették, hogy Lukács nézeteit keményebben bírálják. Ebben lényeges elem volt, hogy a párt nem tehetett hivatalosan engedményeket Lukácsnak, hanem Lukácsnak kellett "behódolnia" a pártnak. [58]

A Filozófiai Intézet helyzetében gyökeres változást az 1968-as események hoznak. Az Agitációs- és Propaganda Bizottság az augusztusi események után kénytelen részletesen is foglalkozni az intézetben uralkodó viszonyokkal, így november elejére egy hosszabb jelentést készítenek; az események rekonstruálását érdemes most e jelentés alapján elvégezni. [59]

A jelentés összeköti a Filozófiai Intézetben és a Szociológiai Kutatócsoportban bekövetkezett történéseket, abból az okból, mivel azok azonos gyökerekre vezethetõk vissza. Mindkét intézetben az augusztusi párttaggyûléseken olyan "negatív politikai megnyilvánulások" jelentkeztek, melyek a nézetek egyezésére engednek következtetni.

A Szociológiai Kutatócsoporttal 1966. februárjában és 1967. októberében már foglalkozott a Bizottság, mivel - elsõsorban Hegedûs András tollából - "ideológiailag és politikailag vitatható" cikkek jelentek meg (bürokráciáról, társadalmi struktúráról). 1968-ban Hegedûs újabb nézetei (a társadalmi fejlõdés alternatíváiról és a marxizmus pluralizálásáról), valamint a csehszlovákiai bevonulást elítélõ nyilatkozata, a kérdés megítélése a csoport pártszervezetében tette szükségessé a beavatkozást.

A Filozófiai Intézetben az 1966-os pártvezetõségi választás során élesen kirajzolódott az a polarizáció, amely már valamivel korábban is jellemezte az intézet pártszervezetét. A vita eleinte a gazdasági reformok eltérõ megítélésébõl indult, majd a két csoport szétválásához, egymást dogmatikus-szektásnak, illetve revizionistáknak beállító összecsapáshoz vezetett. A Lukács-tanítványok Lukács György párttagságának rendezése után több fórumon publikálhattak, nézeteiket aktívan hangoztatták, ami a szembenállás további kiélezõdéséhez vezetett. Az 1968. februári párttaggyûlést követõen, melyen már az intézet két pólusra szakadása is érezhetõ, az intézet megosztottságáról Aczél Györgyöt április 14-én párhuzamosan tájékoztatja a két fél (a másikat elmarasztalva), Sipos János párttitkár és Vajda Mihály, mint pártvezetõségi tag. [60]

A jelentés "Vajda-Márkus-" és "Szigeti-Sipos-csoportot" említ (Szigeti József ekkor az intézet igazgatója), vádjaik pedig sokban hasonlítanak egymásra. Vajdáék a Szigeti-csoportot a marxizmus legalapvetõbb tételeinek felszámolásáért, idealista, antikommunista nézeteikért hibáztatják, azt állítva, hogy ezzel ellenzéket képeznek a párt hivatalos politikájával szemben, ugyanakkor az intézeten belül politikai és tudományos monopolhelyzetre törekednek. Szigetiék szerint azonban a Vajda-csoport saját nézeteit próbálja hivatalos pártálláspontként beállítani, ezzel õk azok, akik monopolhelyzetre törekednek; a sztálini, eltorzított marxizmust akarják megõrizni, az eltérõ álláspontot megfogalmazókat antimarxistáknak bélyegzik, az intézet ideológiai és tudományos vitáit pedig ezzel a politikai megbélyegzéssel kívánják elnyomni. A jelentés megállapítja, hogy ezzel a polarizációval és vádaskodással a normális kutatómunka feltételei teljesen megszüntek, a helyzetet pedig csak tovább élezi, hogy egy sor vitatható politikai tartalmú cikk jelent meg, egy gyakornokot idõ elõt elbocsátottak a Vajda-csoportból, valamint a varsói levélrõl szükségtelen vitát tartottak. [61]

A TKKO a fejlemények alapján mindkét felet elmarasztalta (a kétfrontos harc szellemében), a pártban dolgozó társadalomtudósok figyelmét pedig felhívta arra, hogy éles kritikát fogalmazzanak meg a folyóiratokban mindkét nézet ellen. A Filozófiai Intézetben elõrehozott új pártvezetõségi választásokat javasolt, de Szigetit megerõsítette igazgatói pozíciójában.

A csehszlovákiai események már ennél határozottabb intézkedéseket váltanak ki. Még tavasszal, mikor Lukács György kiállt a prágai változások mellett, leállíttatják több Lukács-, iletve Lukáccsal foglalkozó publikáció megjelenését a Kortársban, a Kritikában és Magyar Filozófiai Szemlében. [62] Ez ahhoz vezetett, hogy Lukács és tanítványainak bírálói bátrabban léphettek fel, hivatalosan pedig Aczél György is részt vett Lukács nézeteinek elítélésében. [63] Lukács véleménye a prágai eseményekrõl mindössze egy hónappal a bevonulás elõtt kerül a Politikai Bizottság elé, [64] állásfoglalása pedig egyben tanítványai véleményét is tükrözi. A bevonulás idején a jugoszláviai korulai konferencián tartózkodó filozófusok az AFP francia hírügynökségnek adott interjúban elítélik a történteket, az errõl szóló nyilatkozatot pedig öten, Heller Ágnes, Márkus György, Márkus Mária, Sós Vilmos és Tordai Zádor írja alá. [65] Hazatérésük után Aczél mindannyiukat behívatja irodájába, de nem jár eredménnyel, amikor õket álláspontjuk megváltoztatására próbálja bírni.

A Szociológiai Kutatócsoport párttaggyûlésén szintén kiemelt témaként szerepel a csehszlovákiai bevonulás, a tagok ekkor egyhangúan a csoport vezetõje, Hegedûs András mellett foglalnak állást, a bevonulást elhibázottnak tartják (egy párttag, Földvári Tamás be is jelentette a pártból való kilépési szándékát). Hegedûs a TKKO-n tartott információ alkalmával is fenntartja nézetét, a beavatkozást elítéli; ennek következtében megindul az a folyamat, amely Hegedûs eltávolítását célozza.

A Filozófiai Intézet ezzel párhuzamos párttaggyûlésén öten foglalnak el továbbra is hasonló álláspontot, a gyûlést követõen pedig Sipos János (párttitkár) beadvánnyal fordul az V. kerületi pártbizottsághoz, mivel úgy látja, ezzel bebizonyosodott, hogy Vajda Mihály és társai nyíltan ellenzéki csoportot képeznek: szerinte azonnali hatállyal ki kell zárni az érintett személyeket a pártból, valamint el kell õket bocsátani a Filozófiai Intézetbõl is, mivel komoly veszélyt jelentenek a marxizmusra - ezekkel az intézkedésekkel viszont szét lehetne zúzni az ellenzéki csoportosulást. Az intézet igazgatója, Szigeti József szintén beadvánnyal fordul egyenesen a Politikai Bizottsághoz. Nézete szerint a TKKO túlságosan enyhe fellépése vezetett az események ilyetén alakulásához, mivel ezzel bátorította az ellenzéki elveket hirdetõ csoportot. A Lukács- és Hegedûs-iskolák komoly veszélyt jelentettek eddig is, ám a TKKO nem figyelt eddig oda kellõképpen a jelekre és Szigeti figyelmeztetéseire; úgy látja, a történtek miatt felelõsség terheli a TKKO vezetõségét, különösen személyesen Aczél Györgyöt (akit ekkor fel is jelent). [66] Szigeti és Sipos így feltehetõleg ezt az alkalmat arra is ki akarta használni, hogy az általuk sûrûn támadott ellenfeleikkel csoportosan leszámoljanak (azaz egyszerre Lukáccsal, akinek pártba való visszavételét egyébként sem fogadták szívesen, valamint tanítványaival).

A PB és a TKKO intézkedései nyomán a korulai aláírók közötti három párttagot (Sós Vilmost, Márkus Györgyöt és Márkus Máriát) kizárják, rajtuk kívül pártfegyelmit indítanak Vajda Mihály ellen, valamint elfogadják Földvári önkéntes kilépését. A nyilatkozat aláírói állami fegyelmit kapnak, az utazástól eltiltják õket, publikációik megjelentetését pedig nem tanácsolják a folyóiratszerkesztõknek és könyvkiadóknak. Ezek után meglepõ, hogy a TKKO nem tartja megfelelõnek, hogy a "jobboldali revizionistáknak" minõsített filozófusokkal szemben adminisztratív úton lépjenek fel (bár bizonyos mértékig ezt is szükségesnek tartják), hanem szerintük nézeteiket politikai vitákban kellene legyõzni.

1968 tavaszán szó volt arról, hogy az ELTÉ-n újabb filozófiai tanszéket alakítanak ki, melynek vezetõje Márkus György lett volna. Az események után, Márkus "destruktív" magatartása miatt azonban ez lehetetlenné válik; ugyanakkor elgondolkodtató, hogy Márkus vezetése alatt egyfajta alternatív marxista tanszék jöhetett volna létre, amely bázist biztosított volna azoknak a filozófusoknak, akik a marxizmus továbbfejlesztésén munkálkodtak. [67]

A javaslat kitér arra is, hogy Szigetiék részérõl "balratorzítás" is fenyeget: Szigeti vádaskodik - vádjaival a pártvezetést is érinti -, nyilatkozatai pedig nem fedik a valóságot. Sipos dogmatikus módon "ideológiai ellenforradalom kibontakozásáról" beszél, a veszélyt felnagyítja, az ideológiai problémákért elsõsorban a gazdasági reformot és Lukács párttagságának rendezését teszi felelõssé. Ez az álláspont a hivatalos ideológia számára éppúgy elfogadhatatlan volt, mint Vajdáéké: az amúgy is feszült helyzetben a pártvezetés kénytelen volt kiállni a reformok mellett, így azokat mind a hazai, mind a nemzetközi közvélemény elõtt védenie kellett. Az Agitációs- és Propaganda Bizottság ezután igazat adott Vajdáéknak abban a tekintetben, hogy a Szigeti-féle csoport személyes síkra terelte a filozófiai és ideológiai vitákat, saját véleményüket a párt álláspontjának állították be, eltérõ nézetek jelentkezése esetén pedig ellenzéki veszélyrõl kezdtek el beszélni.

A helyzet megoldását úgy tartották lehetségesnek, ha mindkét felet elmarasztalják ugyan, ám súlyosabb büntetést a "revizionistákra" szabnak ki. Így Hegedûs mellett Szigetit is leváltják (helyükre Kulcsár Kálmánt és Tõkei Ferencet nevezik ki), a Filozófiai Intézetbe pártszervezõt küldenek. [68]

Legközelebb fél év múlva, az 1969. április 29.-i ülésén foglalkozik az Agitációs- és Propaganda Bizottság a két intézmény helyzetével, ami már javulást mutat a korábbi állapotokhoz képest. [69] Ekkor leginkább azt tárgyalják meg, milyen kutatási szabadság, publikációs és alkalmazási követelmények támaszthatók a két intézményben. A javaslat az 1964-es ideológiai konferencián [70] lefektetett nézeteket visszhangozza, amikor "tartalmi vonatkozásban" teljes szabadságot biztosít, nem kívánja a tudományos következtetéseket elõre befolyásolni. A kutatókat ugyanakkor azzal igyekszik lekötni, hogy az egyéni kutatásoknak kisebb teret enged: a kollektív feladatokat állítja elõtérbe. A kutatási eredmények publikációjánál az elsõdleges szûrést a párt fenntartja magának, amikor a nyilvánosság körét szabályozni kívánja; ebben a döntésben nemcsak a tudományos eredmények, hanem azok politikai összefüggései is szerepet játszhatnak (azaz minden egyes alkalommal külön meg kell határozni, vajon a széles nyilvánosság számára is alkalmas az eredmények közlése, vagy csak belsõ pártkörökben illetve intézeti vitákon). A kutató nem dönthet maga a publikációról: minden esetben köteles tájékoztatni az intézet igazgatóját, aki a tervfeladatokhoz tartozó publikációkról maga dönt, az egyéni kutatásokat illetõen pedig olyan tanácsot ad, amelyet a kutató köteles közölni a folyóirat szerkesztõjével (nem lehet tehát azt feltételeni, hogy egy negatív vélemény esetén lenne olyan szerkesztõ, aki vállalja a közlést).

Az alkalmazás politikai követelménye, hogy a kutató "fogadja el a párt irányvonalát, legyen pártosan elkötelezett a szocializmus ügye iránt, vallja magáénak a marxizmus-leninizmus elméletét." Pártonkívüliek csak akkor dolgozhatnak az intézetekben, ha megfelelnek ezeknek a követelményeknek; a pártból kizártak vagy pártbüntetésben részesültek pedig egyéni elbírálás alapján alkalmazhatók, abban az esetben, ha elismerik és kijavítják hibáikat.

Az ellenõrzést szolgálja az is, hogy a javaslat szerint az intézeteknek szorosabb kapcsolatot kell kiépíteniük a párthoz közeli intézményekkel, így a tanszékekkel, a Párttörténeti Intézettel, a marxizmus-leninizmus tanszékekkel, a Marxizmus-Leninizmus Esti Egyetemmel és a Politikai Fõiskolával. [71]

Azzal, hogy a javaslat szerint mindkét felet, ha eltérõ mértékben is, bizonyos szankciókkal kell súlytani, a párt a kétfrontos harc folytatása mellett foglalt állást. Ezzel van összhangban a TKKO 1969 elején keletkezett értékelése a két intézményben kialakult állapotokkal kapcsolatban, amely megállapítja, hogy mindkét helyen az "egészségtelen helyzet oka jelentõs részben a kétfrontos ideológiai harc elvének figyelmen kívül hagyásával függött össze." [72] Különösen a publikálásra vonatkozó megszorítások, a határozat értelmében egyaránt érvényesültek a revizionista és a dogmatikus-szektás nézeteket vallókra.

Mindezek az események nyilvánvalóan hatással voltak arra, hogy 1969 júniusában a párt meghirdette tudománypolitikai irányelveit. [73] Ezek az elvek részben az akkorra már ismert nézeteket hangoztatták a tudományos kutatás szabadságáról, a tudományos eredmények szabad közlésérõl, a nézetek szabad, szakmai vitákban való ütköztetésérõl, ám az irányelvek már némileg óvatosabban fogalmaznak [74] (lényegében e tekintetben nem mutat túl az 1964-es ideológiai konferencia tézisein). Új elem ugyanakkor, hogy az irányelvek kitérnek a marxizmus pluralizálására irányuló törekvésekre, kategorikusan elítélve azokat; [75] ez a probléma pedig nemcsak a folyóiratokban felizzó marxista irányzatok léte körüli vitára utal, hanem a más vitákban, így az antropológia-, fõként pedig az elidegenedés-vitában fellépõ pluralizáló nézetekre.

Vita és/vagy eszmei egység?

Kitûnt, hogy a párt elvben folyamatosan támogatta a vitákat, bizonyos marxista témákat eleve ajánlással látott el, az 1960-as évek elején megélénkülõ filozófiai életben pedig a helyes marxista álláspont kialakítását várta el a vitáktól - remélve, hogy ezzel egyrészt bizonyosfajta támogatást szerez a nem-párttag értelmiségiek körébõl is, másrészt segítséget kap a hivatalos álláspont kialakításához. Az eseményekbõl azonban az olvasható ki, hogy ezek az elvárások csak kis részben teljesültek. Az aktuálisan folyó viták során a párt azzal szembesült, hogy idõrõl-idõre felmerülnek politikája számára káros nézetek is - egyaránt jobb- és baloldalról. A káros nézetek érvényesüléséért lényegében a megfelelõ marxista álláspontot képviselõk gyenge szereplését, felkészületlenségét, vagy a vitákban való hallgatását tartották felelõsnek. Az elidegenedés-vita elemzése tipikusnak mondható: a vitában felmerülõ helytelen nézetek erõs hatását összekapcsolták azok gyenge, korántsem meggyõzõ bírálatával, amely feltehetõleg néha a bírálók felkészületlenségével, néha a bírálat elvont, általánosító jellegével magyarázható. [76] Metodológiailag a marxista tudomány módszerei, a történelmi szemlélet elmaradását vetik fel, ami szintén gyengíti a vitákban való részvétel minõségét és hatását - különösen ott, ahol a helyes marxista álláspont kialakítása lenne a feladat. [77]

1968-ban a TKKO jelentést készít az elidegenedés-vitáról, amelyben átfogóan tárgyalja a vita menetét a probléma 50-es évekbeli felmerülésétõl kezdve. A jelentés az elidegenedésrõl vallott nézeteket is kifejti, leginkább tartalmi, mintsem ideológiai síkon. [78] Ez a jelentés kerül az Agitációs- és Propaganda Bizottság elé is, itt azonban a tartalmi kérdéseket összekapcsolják az ideológiaiakkal: a jelentés megállapítja, hogy a viták ugyan a marxizmuson belül folynak, mégis olyan álláspontot képviselnek, melyek megbontják a marxizmus egységét. Az irányzatok kérdésérõl szólva kijelenti, hogy "a többféle marxizmus elve a marxizmus tudomány-jellegének feladását jelentené", [79] így megengedhetetlen olyan nézetek érvényesülése, melyek jogosultnak tartanak egymástól eltérõ marxista álláspontokat.

Az irányzatok kérdése az elidegenedés-vitában azon a ponton jelentkezik, ahol az elidegenedés szocializmusban való létét-nemlétét tárgyalják. Ennek elõfeltevése, hogy az elidegenedés fogalma Marx történetfilozófiájának egyik alapkategóriája, amely az emberiség fejlõdésének, az emberi lényegnek és az egyes individuumok egyedi fejlõdésének szétválását jelenti, annak következtében, hogy az egyének által termelt társadalmi-gazdasági produktumok kikerülnek ellenõrzésük alól és velük szemben álló, idegen és ellenõrizhetetlen hatalmat alkotnak. [80] A Gazdasági-filozófiai kéziratokban Marx végsõ soron ezt a munkamegosztásból eredezteti, így a tõkés, munkamegosztáson alapuló árutermelés az elidegenedés egyik alapvetõ oka lesz. Az egyik kérdés tehát az, hogy vajon jelentkezik-e az elidegenedés minden árutermelés következményeként, vagy ez csak a tõkés viszonyokra jellemzõ; a másik pedig az, vajon kialakulhat-e a szocialista viszonyok közt az elidegenedés valamilyen új formája is?

Ideológiai szempontból az árutermelés nem kapcsolódhatott össze szükségszerûen az elidegenedéssel, hiszen ez annak elismeréséhez vezetett volna, hogy vagy nem létezhet szocialista árutermelés, vagy pedig az elidegenedés nem küzdhetõ le teljesen a szocializmusban sem. Vörös Gyula: Marxizmus és elidegenülés címû könyvében (Vörös, 1965) azzal, hogy az elidegenedést csak a polgári ideológia tudati maradványának tekinti, lényegében eljut oda, hogy az árutermelést ténylegesen idegennek tartsa a szocializmustól. Ez a kérdés különösen hangsúlyossá válik, amikor a vita 1967-tõl a tisztán elméleti tárgyalások felõl a konkrét gazdasági kérdések felé tolódik el, az új gazdasági mechanizmus kidolgozása és jellemzése kapcsán. Mivel az árutermelés, a piaci viszonyok és a munka gazdaságosabb szervezése döntõ tényezõkként szerepeltek az új gazdasági mechanizmusban, így Vörös Gyula érvelése és a hasonlóan gondolkodók eszméi elfogadhatatlanná váltak a hivatalos ideológia számára. Nyers Rezsõ 1967-es, a Pártfõiskolán elhangzott beszédében kifejti, hogy milyen társadalmi következményei lehetnek az új mechanizmusnak; fontosabb gazdasági elvekként a gazdasági decentralizálást, a külkapcsolatok élénkítését és az áru- és pénzviszonyoknak megfelelõ gazdaságpolitikát emelt ki. [81] Lehetetlenné vált olyan politika folytatása, amely nem vesz tudomást a gazdasági realitásokról, és miként Nyers Rezsõ beismerte, a szocializmus, legalábbis az átmeneti idõszakban szükségképpen rendelkezik a tõkés gazdasághoz hasonló vonásokkal.

Az elidegenedés tehát nem csak a kapitalista társadalom jellemzõje, hanem felfedezhetõ a szocializmusban is - sõt, az új gazdasági mechanizmus révén ténylegesen létrejöhetnek az elidegenedés új, specifikus formái (e téren jelentõsek Hegedûs András és Márkus Mária elméleti és empirikus szociológiai kutatásai a gazdasági reformok hatásairól, a tulajdonviszonyokról és a munkamegosztásról). Ezen a ponton felmerül a kérdés, vajon vannak-e alternatív lehetõségei a szocialista társadalom fejlõdésének, ezzel öszefüggésben pedig lehetnek-e alternatív felfogások a marxista filozófián belül?

E kérdés körül zajlik a Kortárs 1968-1969-es vitája a marxizmuson belüli irányzatokról. [82] A vita eleinte a "harmadik utas" szocializmus lehetõsége-lehetetlensége tárgyában indul, amely végeredményben a szocializmus fejlõdési alternatíváit van hivatva feltárni. Hegedûs András ekkor olyan nézetet képvisel (Hegedûs András, 1968), amely a marxizmust összeegyeztethetõnek tartja a konkrét fejlõdési formák sokféleségével (hiszen maga az új gazdasági mechanizmus is, mint hivatalosan Nyers Rezsõ is bevallja, olyan alternatív lehetõséget képvisel a szovjet mintával szemben, amely esetleg a magyar érdekeket szembeállítja a szovjet vagy más szocialista országok érdekeivel [83]).

Néhány hónappal késõbb Hegedûs András és Márkus Mária közös cikkükben (Márkus Mária-Hegedûs András, 1968) a szociológia szempontjából vizsgálja az irányzatok és az elidegenedés kérdését: az alternatív elméleti lehetõségek nélkül a szociológia mint tudomány lehetetlenné válik, különösen akkor, ha konfrontálódik a valósággal. Ez utóbbi az elidegenedés-vita egyik kulcsmotívuma, hiszen Marx szerint az elidegenedés a szocializmus rövid átmeneti korszaka után eltûnik, mivel a "tökéletes" társadalom egyben abszolút humanizált tásadalom, amelynek keretei között nincs értelme elidegenedésrõl vagy további humanizációról beszélni. Csakhogy a szocializmus jelenlegi állapota (különös tekintettel arra, ami szükségessé tette a gazdasági reformokat, valamint arra, hogy ezek a reformok milyen jövõképet vázolnak fel) összeütközésbe kerül a marxi elmélettel. Mindez arra szorítja a teoretikusokat, hogy amennyiben nem akarnak a "hivatalos" marxizmussal vitatkozni, az elidegenedést a polgári ideológia maradványának fogják fel. A szociológia számára ez azért jelent veszélyt, mivel a hiányosságok megnevezésén túl megakadályozza, hogy a kutató a társadalmi valóság mélyére ásson, a hibák kiküszöbölését pedig csak az adott intézményrendszer keretei között próbálja elvégezni - így a szociológia nem lehet igazán tudományos. [84]

A szociológiával párhuzamosan megindult egy kifejezetten filozófiai vita is, Márkus György: Viták és irányzatok a marxista filozófiában címû cikke nyomán (Márkus György, 1968). A nevezetessé vált cikk két kérdést tesz fel: vajon vannak-e irányzatok a marxista filozófiában, és ha igen, akkor normális-e ez? Márkus mindkét kérdésre igennel válaszol, az irányzatoknak ráadásul jótékony hatást tulajdonít, mivel azok elõsegíthetik a marxizmus fejlõdését. Az irányzatok vitákban való konfrontálódása szintén termékeny lehet, míg a viták korlátozása, az irányzatok kompromisszumos összebékítése a filozófia lényegét tüntetné el. A cikk rövid idõn belül a marxista kritika céltáblája lett, és lényegében a filozófiai közvélemény egésze hozzászólt. Az irányzatok védelme általában azzal érvelt, hogy azok nagyban hozzájárulhatnak a marxista filozófia további kibontakozásához, fejlõdéséhez. Így Torda Zádor szerint (bár ekkor már sokan meghúzták a vészharangot) nem szabad félnünk a marxizmuson belüli irányzatok kialakulásától, mivel ezzel esélyt kapunk arra, hogy közülük a legjobb valósuljon meg (Tordai Zádor, 1968). A Márkus-cikket élesen támadok azonban arra hívják fel a figyelmet, hogy nemcsak az irányzatoktól, hanem az olyan elvektõl is, melyeket Márkus György vagy Hegedûs András közzétett, meg kell védenünk a marxista filozófiát (Sipos János, 1969). A marxizmus egységét bizonygatva Lenin azon eszméjét idézték fel, amely a marxizmustól való eltávolodásnak értékelte, ha valamely részt elhagynak belõle; márpedig az egyes irányzatok nyilvánvalóan úgy alakulhatnak ki, ha egy-egy lényeges részt háttérbe szorítanak, míg másokat kiemelnek - ebbõl a szempontból azonban ez már nem is marxizmus lesz. Az olyan viták során, mint az elidegenedés- vagy az antropológia-vita is volt, a tapasztalhatóan megnyilvánuló eltérõ nézetek nem alkotnak irányzatot, mivel a marxizmus alapvetõ kérdéseiben teljes az egyetértés. Így irányzatok helyett a "megközelítési módok" sokféleségérõl beszélhetünk, a nézeteltérések kisebbek, mintsem hogy irányzatokról beszélhessünk (ilyen nézetet fogalmaz meg a vitában pl. Kónya István, 1969). [85]

Ez a vita váltotta ki, hogy a párt egyes szervei is komolyan foglalkozni kezdtek a marxizmus pluralizálásának kérdésével. Általánosságban most is a kétfrontos harc eszméje szerint jártak el, egyszerre bírálták a "jobboldali" (a pluralizmust állító és pártoló), valamint a "baloldali-szektás" (az egységet védõ) nézeteket. Nem vállalhatták a Vörös Gyula- vagy Sipos János-féle álláspontokat azért sem, mivel így saját, az új gazdasági mechanizmussal kapcsolatatos állásfoglalásaikkal kerültek volna ellentétbe; ugyanakkor a szocializmus ügyének védelme, a reformok túlhajszolásának vagy a szocializmus részleges feladásának veszélye arra kötelezte a pártot, hogy ennél lényegesen határozottabban szálljon szembe a pluralizmust hirdetõ nézetekkel. Mint a tudománypolitikai irányelvekbõl kitûnik, az egyetlen "objektív valóság" létezését összekapcsolták az egyetlen "marxista igazság" létével. Az irányelvek nyíltan deklarálják, hogy a pluralizmus az egész szocialista rend alapját, a munkásosztály vezetõ szerepét veszélyezteti vagy tagadja, ezzel pedig már elõrevetíti az ilyen nézeteket vallók kiátkozását. [86]

Ebben a szellemben tartja elõadását Aczél György is az MSZMP Politikai Akadémiáján már 1968 tavaszán is, amikor nemcsak Lukács Györgyöt (rajta keresztül pedig tanítványait) bírálja, hanem a vitákban jelentkezõ pluralizáló nézeteket is; mivel pedig a marxizmuson belüli irányzatokról a konkrét vita csak néhány hónappal ezután kezdõdik a Kortársban, Aczél itt nyilvánvalóan az aktuálisan folyó szociológiai és filozófiai vitákra gondol. Ezt támasztja alá, hogy a pluralizmust hirdetõknek a marxizmus puszta módszertanná változtatását, azaz igazi filozófiává alakítását is felrója. [87] Aczél a marxizmus egységes elmélet-mivoltát és forradalmi jellegét emeli ki, azzal az ismert kijelentéssel, hogy a marxizmus ideológiai monopóliuma helyett annak hegemóniájának biztosítása a feladat. A nemzetközi politikai enyhülés és a gazdasági reformok kiváltotta szabadabb szemléletet nem tartja lehetségesnek az ideológia terén: az egyetlen igaz marxista álláspontnak minden ideológiai kérdésben maradéktalanul érvényesülnie kell, ebben a tekintetben még vitáknak sincs helye. [88]

Az irányzatok vitájával összefüggésben 1969 õszén két olyan esemény is történik, amely a "jobboldali revízionistáknak" kikiáltott filozófusokkal szembeni egyre keményebb fellépésre utal. A Közgazdasági Egyetem KISZ-klubjának Fórumán Értelmiség '69 címmel vitát rendeztek elõbb Márkus György, majd Heller Ágnes részvételével, melyeket a TKKO egyértelmûen negatívan értékelt. A vitákon a bírált pluralizmust hirdetõ nézetek érvényesültek, melyekkel a többségében egyetemista hallgatóság nagyrészt egyet is értett, így a vita politikailag káros hatású volt. [89] A vitákon a helyes marxista nézetek képviselete meglehetõsen gyenge volt, így azok már-már a vitatott nézetek propagálásává alakultak (a konzervatív marxisták gyenge szereplése a vitákon ekkor más ismerõs elem).

Ezzel párhuzamosan az ELTE Jogi Kar II. évfolyamának KISZ-szervezete négy elõadásból álló sorozat elõkészítését kezdi meg, melyben az elõadások éppen a bírált nézeteket tárgyalják, terv szerint egy-egy olyan filozófus vagy szociológus tolmácsolásában, aki a viták során bírálandó nézetet képviselt. A négy elõadás (1. irányzatok a marxista filozófiában, elõadónak Márkus Györgyöt kérték fel; 2. a szocializmus építésének modelljei, Hegedûs András elõadásában; 3. a szocialista demokratizmus - erre a témára ekkor még nem szemeltek ki elõadót; 4. a szabadság fogalma, elõadója Heller Ágnes lenne) tervezetérõl a TKKO még idõben értesült ahhoz, hogy intézkedéseket tegyen a szervezés leállítására. A rendezõk idõpontokat ekkor még nem jelöltek ki, az elõadók közül azonban Márkus György már vállalta is az elõadás megtartását. A kérdéssel a Politikai Bizottság is foglalkozott, javaslata szerint le kellene beszélni az elõadókat a felkérés elfogadásáról, ugyanakkor a TKKO inkább azon a véleményen van, hogy a szervezõket kellene meggyõzni a terv helytelen politikai tendenciájáról. [90]

Az intézkedésekkel a párt részérõl egyaránt próbáltak a károsnak, helytelennek nyilvánított nézetek ellen harcolni, valamint az ezeket képviselõket elhallgattatni. A nézeteltérésekben ekkor már felbukkan a személyes elem is: bizonyos eszméket egyes emberekkel azonosítanak, akiket megpróbálnak a vitákban elhallgattatni azzal, hogy személyes szereplésüket és publikációik megjelenését megakadályozzák.

A viták terén ez idõ tájt a párt szándékaiban furcsa tudathasadásos törekvést lehet felfedezni. Több fórumon és állásfoglalásban deklarálták, hogy pártolják a mind szélesebb körû vitákat, a marxizmus fejlõdését a viták révén tartják lehetségesnek, idõrõl-idõre javaslatokat tesznek vitatémákra is. Emellett az ideológiai és a politikai élet megélénkülését várják az olyan vitáktól, melyek a helyes marxista álláspont kialakítását célozzák. Ez a szándék erõteljesen érvényesült is, mivel a hatvanas évek vége felé több szinten (KISZ-szervezetektõl a folyóiratokig) élénk viták folynak. Ugyanakkor a párt felismerte azt a veszélyt is, amit a vitákban megfogalmazódó nézetek jelenthettek. Ezek a nézetek a vita természetébõl adódóan széles spektrumon mozoghatnak, elvben mindenki kifejtheti a hivatalostól eltérõ véleményét: ez azonban a vitákat a helyes marxista álláspont propagálása helyett a káros nézetek terjesztésévé változtathatja. Szükségessé válik tehát a viták korlátozása, ami azt jelenti hogy bizonyos nézetek nemcsak elsõbbséget élveznek másokkal szemben, hanem egyedüli megszólalók lehetnek. A párt tehát egyszerre támogatta és korlátozta, visszaszorította a vitákat. Egy olyan vita azonban, melyben alternatív álláspontokat nem lehet megfogalmazni, nem vita többé, hanem takaréklángra csavart eszmecsere. A viták a hetvenes évek elejétõl nem érhették el céljukat, lassanként üres beszélgetésekké váltak, melyekben a lényeges kérdéseket nem volt szabad érinteni sem. Nyilvánvaló, hogy a korábbi vitákban elmarasztalt teoretikusok példáján okulva egyre kevesebb társadalomtudós mert határozott álláspontot képviselni, mivel a párttal senki sem akart szembekerülni. A hatvanas évek elejének szabadabb légköre, a viták lendülete tehát eltûnõfélben volt, bár a revizionistáknak bélyegzett nézetek képviselõi elleni igazán kemény fellépés még hátra volt.

Az elidegenedés- és az antropológia-vitában a legnagyobb gond az elméletnek a valósággal való konfrontálódásával volt: az elidegenedés tapasztalható léte ellentétben állt az eltûnését hirdetõ elmélettel, a szocializmus egyéntõl-embertõl idegen volta pedig a marxista antropológiával. A kutatóktól azt várták el, hogy az ellentétet eszmeileg elfedjék, de legalábbis kedvezõen magyarázzák; a viták során azonban nem ez történt. Amennyiben a vita nem maradt meg a partikularitásoknál, a kutató lényeges kérdésekben esetleg a marxizmus kiigazítására törekedett (amire egyszerûen a valósággal való ütközése miatt kényszerült), elméleteit azonnal revizionistának, antimarxistának kezdték bélyegezni.

A filozófusper

Az Agitációs- és Propaganda Bizottság 1971 júniusában újra foglalkozik a Szociológiai Intézet helyzetével, amikor is úgy találják, hogy az 1968-as állásfoglalás és Hegedûs András eltávolítása nagyjából rendezte az intézet belsõ viszonyait. Elõtérbe került a marxista elkötelezettségû kritikai szociológia a korábbi Hegedûs-féle irányzat helyett, a beavatkozással "sikerült biztosítani az alkotómunka légkörét és feltételeit", valamint megállapítható, hogy az "általános politikai-ideológiai légkör fejlõdött". Nem sikerült viszont érvényt szerezni a Bizottság azon határozatának, amelynek értelmében a vezetõség tudta nélkül ne jelenhetnének meg publikációk: nem szakmai folyóiratokban gyakran jelennek meg vitatható nézetek, fõként Hegedûs követõinek tollából. Ezek ellen nyílt szakmai viták során lehetne küzdeni, ilyeneket azonban egyáltalán nem rendeznek. A Hegedûs-féle irányvonal továbbélését az is biztosítja, hogy a legtekintélyesebb tudósok nem tagjai a pártnak, a követõk befolyása pedig még elég erõs. [91]

Lukács György 1971. június 4-én bekövetkezett halála után a korábbinál nagyobb mértékben lehetett bírálni tanítványait is, ami azt jelentette, hogy ekkortól a követõket csoportként kezdik tekinteni: mikor a párt tudomására jut, hogy Lukács-tanítványok egy része több publikáció megjelentetésén dolgozik, azokat témájuk elõzetes ismerete nélkül is egységesen kezelik. Aczél György 1971 júliusában érdeklõdik a Lukács-kiadások helyzetérõl is, amelyrõl Knopp Andrástól azt a választ kapja, hogy a teljes életmû egységes kiadásával eddig még nem foglalkoztak; négy kiadó is jelentet meg ekkor válogatásokat, azonban Lukács vitatható nézeteinek bírálatához szükség lenne a teljes életmû kritikai kiadására. Az ideológiailag problémás írások megjelenése ugyanakkor Knopp szerint csak az összkiadás végén, pótkötetekben lehetséges, mivel jelenleg azok károsan hatnának a társadalomtudósok körében. [92]

Az elsõ cikk, amelyik kisebb botrányt okoz, Vajda Mihály Szembesítés címû írása. Vajdának ez a tanulmánya engedély nélkül jelent meg a Telos címû amerikai baloldali folyóiratban, [93] a megjelenés körülményeinek felderítése kapcsán pedig több szabálytalanságra is fény derült (azon túlmenõen, hogy Vajda nem kért rá engedélyt). Az Akadémiai Kiadó, akinél a megjelentetés joga volt, perelhette volna a Telost, ám ezt felsõbb pártkörökben nem tartották észszerûnek, mivel furcsa lett volna, ha éppen egy szocialista ország perelne be egy baloldali lapot. Kiderült, hogy magát a cikket Márkus György lektorálta, ami a TKKO szemében csak alibi-szerû lektorálásnak számított, hiszen Vajdát és Márkust azonos revizionista csoport tagjainak tartották. [94] A kéziratot politikai-ideológiai kicsengése miatt nem tartották alkalmasnak arra, hogy itthon publikálják, de külföldi megjelenése is károsan hatott, azt a látszatot keltve, mintha Vajda álláspontja a hivatalos nézeteket tükrözné. A fõbb bírált tézisek már ismerõsen csengenek:

- nincs autentikus marxizmus, a marxizmusnak különbözõ, egyaránt létjogosult interpretációi lehetségesek;

- a marxizmust ki lehet egészíteni a különbözõ polgári filozófiák egyes gondolataival (egzisztencializmus, fenomenológia);

- tagadja a történelmi szükségszerûséget;

- a szocializmus megvalósítását a távoli jövõbe helyezi, ebben nem tesz különbséget a szocialista és a tõkés országok között;

- többféle igazság van, a marxizmus csupán az egyik közülük.

A publikáció engedélyeztetésén kívül, melyet az 1969-es, a Filozófiai Intézet helyzetét rendezõ határozat írt elõ, [95] Vajda ideológiailag is megsértette a párt egyes határozatait (pl. tudománypolitikai irányelvek, a társadalomtudományi intézetekben való alkalmazás feltételei [96]), mivel olyan témákat tárgyalt, melyeket a párt egyértelmûen elutasított. Kétségesnek tûnik persze, hogy Vajdának lett volna-e esélye az engedély megszerzésére.

A tanulmányt a Magyar Filozófiai Szemlében mindezek ellenére 1972 elején le akarják közölni, Szigeti Györgyné, a Szemle szerkesztõje hosszú vitába kezd a TKKO illetékes referensével, Knopp Andrással. [97] Végül is a cikket nem közlik, ugyanakkor felfigyelnek arra, hogy a Lukács-tanítványok közül sokan jelentkeznek ekkortájt különbözõ tanulmányokkal a folyóiratoknál. Ekkortól a tanítványokat egyértelmûen csoportként kezelik, írásaikat ennek megfelelõen összetartozónak, egy szellemi forrásból táplálkozóknak tartják, egyidejû fellépésük alapján pedig egyetlen ügyet kreálnak. [98]

Ezek a tanulmányok külföldön is megjelennének, elsõsorban Nyugat-Németországban és Olaszországban. A német Suhrkamp kiadó 1972-ben a Lukács-tantíványok írásaiból kíván kötetet megjelentetni, melyben magyarul már olvasható, ám nagy vitát kavart cikkeket közölne. A TKKO leginkább kerülõúton próbálkozik: nem akarja tiltani a kötet megjelenését, helyette megkísérli rábeszélni az érintetteket, hogy õk álljanak el a kötet megjelentetésétõl (egyedül Vajda Mihály Fasizmus-tanulmányának megjelentetését tiltják egyértelmûen, Hegedûs Andrásnál, Heller Ágnesnél és Fehér Ferencnél csak rábeszéléssel próbálkoznak). Heller írását ( Elmélet és gyakorlat és az emberi szükségletek ) "a csoport jelenlegi koncepciójának tömör, tézisszerû összefoglalásának" tartják, [99] de általánosságban egyik cikk megjelenésével sem értenek egyet, az egész kötet politikai-ideológiai alaphangját nemkívánatosnak ítélik. Végül Heller Ágnes közli Knopp Andrással, hogy Vajda iránti szolidaritásból mindannyian elállnak a kötettõl - így az ügy lényegében a TKKO szándékai szerint rendezõdik el.

Az Olasz Kommunista Párt kiadója, a Riuniti szintén foglalkozott a Lukács-tanítványok cikkeinek kiadásával, ám a magyar testvérpártra való tekintettel elálltak ettõl. Egyedül Heller Ágnessel volt érvényes szerzõdésük ( A mindennapi élet címû kötete és egy tanulmánygyûjtemény már nyomdában is volt ekkor), amivel kapcsolatban felajánlották, hogy késleltetik a kiadást. [100] Az OKP ezek után egy olyan listát kért, melyben olyan társadalomtudományi dolgozatok és kötetek szerepelnek, melyeknek megjelentetését a magyar fél támogatná. Az elkészült listáról azonban már természetesen hiányoznak a bírált filozófusok. [101]

A külföldön engedély nélkül megjelent és az itthon megjelent vitatható írások eredményeképpen 1972 tavaszára kidolgozták a tudományos cikkek közlésének részletes feltételeit. [102] Ebben leszögezik, hogy a kutatás szabadsága együtt jár a közlési felelõsséggel, amely egyránt terheli a kutatót és intézetének vezetõségét. Ez a felelõsség bármennyire is érvényes a folyóiratszerkesztõkre, teljes egészében nem lehet rájuk hárítani. [103] A politikai szempontok elsõdlegesek a közlés elbírálásában a tudományosakkal szemben, ezek a szempontok pedig jelenthetik a közlés sürgetését, késleltetését, korlátozását vagy a nyilvánosság mértékének meghatározását (a javaslat kitér arra is, melyek azok a tudományos témák, amelyek elsõbbséget élveznek [104]). A külföldi megjelenést ennél is jobban korlátozzák: "a szelektálás egyoldalúságában megnyilvánuló" külföldi ellenséges szándék szükségessé teszi, hogy egy cikk hazai megjelenése csak feltétel, de nem feljogosítás arra, hogy külföldön közölhetõ legyen; ebben az intézmény vezetõsége dönt. A vitákrõl szólva a jelentés kategorikusan kijelenti, hogy "nem-marxista cikkek nem vitacikkek, a polémia csak a marxizmuson belül lehetséges." A vitákban fokozott felelõsség terheli a szerkesztõségeket, nem közölhetnek vitatott álláspontokat "vita" vagy "eszmecsere" rovatokban azon az alapon, hogy ez a megjelölés felmenti õket a felelõsség alól. A szerkesztõség egyben köteles gondosan mérlegelni, vajon képes-e a vita kézbentartására; ha nem, inkább bele se kezdjen.

1972 nyarán a TKKO összegyûjti a Lukács-tanítványok azon írásait, melyekrõl a beérkezett információk alapján gyanítja, hogy "revizionista" nézeteket képviselnek. Az írásokat Huszár Tibornak küldik meg véleményezésre, aki augusztus 30-án egy átfogó, kifejezetten politikai (nem pedig tudományos) szempontból kategorikusan elítélõ bírálatot ad (Huszár meggyõzõdése szerint "éppen a politikai nézõpont adja a kulcsot írásaikhoz). Bírálatában Bence Györgyöt, Heller Ágnest, Kis Jánost, Márkus Györgyöt, Vajda Mihályt emeli ki és az ekkor még csak kéziratban létezõ, Marx közgazdasági koncepciójával foglalkozó monográfiát (Bence-Kis-Márkus: Hogyan lehetséges kritikai gazdaságtan? [105])

Huszár bírálatában az érintett dolgozatokat a marxizmus általános revíziójának, Marx eszméi érvényességének megkérdõjelezésének állítja be, kijelentve, hogy bennük íróinak kiábrándultsága, a szocializmus elutasítása kap hangot. [106] A megfogalmazott eszmék forrását kutatva elsõsorban azt vizsgálja, mennyire származtathatók azok Lukács gondolataiból. Ezen a ponton Huszár Lukácsot veszi védelmébe: hiába voltak a szerzõk Lukács tanítványai, az írások tõle való elfordulásukat, az alapvetõ lukácsi tanok korrekcióját tükrözik. Ebben szerepet játszik az az antropológia is, melyet a marxizmuson belül kerestek ugyan, ám az "emberarcú" társadalom, az antropologizálás nevében lényeges marxi eszméknek mondanak ellen. [107] Ezzel egyben nehezítik a lukácsi életmû folyamatos feldolgozását (Lukács ekkor még csak egy éve halott), ami ugyan a kritikát sem nélkülözi, azonban lényege a pozitív, a marxizmust elõbbrevívõ gondolatok kiemelése.

Huszár kitér arra is, hogy a szerzõk gondolkodásában vízválasztó volt az 1968-as év: ekkor a párizsi, különösen pedig a prágai események hatására nyíltan fogalmaznak meg a párttal ellentétes véleményt. Korábban, a '60-as évek során mindegyik szerzõnek komoly tudományos, egyben pártosan elkötelezett írásai jelentek meg, bár vitatható elem mindegyikben fellelhetõ volt, 1968-tól azonban még korábbi önmagukkal is ellentétes nézeteket hangoztatnak. Huszár itt nyilvánvalóan jól megragadja azt a törést, amellyel a prágai elõremutató fejlemények durva elfojtása a létezõ szocializmusból és annak megújíthatóságából, a reformokból való kiábrándultságot, a marxi közgazdasági eszmék magvalósíthatatlanságának gondolatát eredményezte, ám ezt a párt álláspontjának megfelelõen értelmezi, nem vonva le azokat a következtetéseket, amelyeket e szerzõk kíméletlenül levontak. [108]

Miként a Lukács-hagyatékból való eredeztetést, éppúgy elutasítja Huszár azt is, hogy e nézeteket az angol, amerikai vagy francia újbaloldal nézeteibõl vezessék le, mivel pl. Márkusék monográfiájukban a Szovjetunió és a kelet-európai szocialista országok fejlõdési rendellenességeit, problémáit kísérlik megmagyarázni a marxi politikai gazdaságtan korrekciójának segítségével. Éppen ezzel magyarázható, hogy egyben leszámolnak a jelenlegi altermatívákkal is, egyaránt azokkal, melyeket az újbaloldal fogalmaz meg, valamint azokkal, melyekre más szocialista országokban már történtek kísérletek (pl. Jugoszlávia). [109] Így nem marad hátra számukra semmi más, minthogy utópiákba meneküljenek: elvi alapon kétségkívül szocialisták (magukat továbbra is marxistának vallják), ám eszméikkel a szocializmus gyakorlati megvalósíthatóságát kérdõjelezik meg.

Huszár végül felhívja rá a figyelmet, hogy ezt az ügyet nem lehet pusztán adminisztratív úton lezárni. Hosszas vitákra lenne szükság, melyek során hatásosan támadni és cáfolni lehetne nézeteiket, a viták során pedig - jelentõségük miatt - ne a tudományos tézisek, hanem politikai vonatkozásaik kerüljenek tárgyalásra. E viták azért is lényegesek lennének, mivel nem elszigetelt jelenséggel, hanem az értelmiség szélesebb köreit érintõ politikai irányzatról van szó. [110] A további fejlemények azt mutatják, hogy ezt az észrevételét nemigen vették figyelembe.

A probléma szóba került az MSZMP KB 1972. november 14-15-i ülésén is, az ülésrõl kiadott közlemény pedig az érintett filozófusok "kiátkozásának" ideológiai alapjává vált. Ez az ülés névleg ugyan kiállt a reformok mellett, de tényleges tevékenysége inkább a reformok részleges visszavételét, a kultúra és a gazdaság terén egyfajta keményedést, recentralizációt jelzett. Elõrevetítette azt is, hogy a bírált nézeteket antimarxistaként, "a szocializmustól idegen", szocializmusellenes tendenciájuk miatt fogják elítélni, az ellenük folytatott harc fõ eszköze így csakis a radikális elfojtás, a szerzõk elhallgattatása lehet. [111]

A reformok megállítása ezzel legelõször a kultúrpolitikában jelentkezett, az addig óvatos lépésekben reformpolitikát folytató Aczél György világosan érezve a konzervatívok támadását, szintén erõteljesebben kezdte bírálni a Lukács-tanítványokat. Huszár Tibor elképzelésébõl (erõteljes vita adminisztrartív intézkedések helyett) nem lett semmi, a pártban érezhetõvé vált, hogy a balra tolódó centrum csakis kemény intézkedéseket fogadna el. Ennek értelmében tárta elõször a nyilvánosság elé a Lukács-tanítványok ügyét Aczél György az Országos Agitációs, Propaganda és Mûvelõdési Tanácskozáson (1973. január 24-25.) elhangzott beszédében: "értelmiségi renegát", antimarxista csoportról beszél, akik a marxizmus pluralizálását hirdetik, megkérdõjelezik a munkásosztály vezetõ szerepét, a szocializmus realitását. [112] Aczél érzékelteti, hogy bizonyos marxista tételek mindenképpen a viták felett állnak, a vitáknak nem azok igazságáról, helyes értelmezésükrõl kell szólniuk, hanem megvalósításukról. [113] Huszártól eltérõen a Lukács-tanítványok nézeteit összeköti a nyugati marxizmusból és a polgári filozófiákból átvett nézetekkel, a konvergencia-elmélettel és az ipari társadalom felépítésérõl szóló elméletekkel: ezeket egyenesen tudománytalannak nyilvánítja, miként tudománytalanná fogják majd nyilvánítani a tanítványok nézeteit is (mivel a tudományosság kritériuma ekkor már nyilvánvalóan elsõsorban a pártos marxista elkötelezettség). [114]

Zárszavában leszögezi, hogy a viták során kötelessége minden marxistának, hogy leleplezze az ilyen nézeteket. A viták azonban nem elégségesek erre, a káros elveket vallókat nem meggyõzni, hanem legyõzni kell: meg kell tõlük vonni a nyilvánosságot (ezzel Aczél lényegében áldását adja a Lukács-tanítványok kiközösítésére és elhallgattatására).

Az érintett filozófusok ellen ezek után pártvizsgálatot indítottak, nézeteiket pedig a Kultúrpolitikai Munkaközösség minõsítette. Párhuzamosan készített egy jelentést az MTA is a társadalomtudományi kutatások helyzetérõl, melyben a Filozófiai Intézet belsõ viszonyaira is kitérnek, megállapítva, hogy "egyes esetekben a bázisintézmény kedvezõtlen körülményei akadályozzák a munkát", valamint olyan kutatókat is foglalkoztatnak - igaz, ellenõrzés alatt, - akik nézeteik miatt károsan befolyásolják a kutatást [115](a vizsgálat lezárását követõen õket el is távolítják).

A vizsgálat megkezdésével egyidejûleg szilenciumot rendeltek el az érintettekre (Hegedûs András, Márkus Mária, Heller Ágnes, Vajda Mihály, Márkus György, Bence György, Kis János). Érdekes tény, hogy az Állásfoglalás tervezete már január végére elkészült, mint azt a Kádár Jánosnak való továbbitása jelzi. [116] A kísérõlevélben egyben javaslatot tesznek a helyzet rendezésére, melyben a párttagok kizárását és az Akadémiánál alkalmazottak elbocsátását tartják indokoltnak, amennyiben azok nem vonják vissza nézeteiket (a javaslat már-már cinikus módon a párttagok, Hegedûs András, Kis János és Vajda Mihály kizárási határozatának ajánlott szövegét is tartalmazza). Csak ezt követõen, szintén e javaslatnak megfelelõen tûznek ki idõpontot a nézetek szigorúan zárt körû vitájára és az érintettek meghallgatására. Nem csoda tehát hogy az Akadémia fõtitkárának, Köpeczi Bélának írt levelükben Heller Ágnes, Márkus Mária, Márkus György, Vajda Mihály és egy külön levélben Hegedûs András visszautasítják a vitára való meghívást, mivel szerintük "a vizsgálatot már megindulása elõtt prejudikálta az a tény, hogy közvetlenül azt megelõzõleg, egy országos ideológiai konferencia referátumában, amelyet a PB tagja, a KB titkára (azaz Aczél György) tartott, nézeteinkrõl elítélõ és munkásságunkról súlyosan negatív, elítélõ megállapítások hangzottak el." [117] A március 28-ra kitûzött vitán azért sem vettek részt, mivel ezzel elismerték volna, hogy nézeteik antimarxista volta egyáltalán szóba jöhet; megítélésük egyetlen elfogadható módja a nyilvános és szabad vita lenne.

A vitát végül az érintettek részvétele nélkül tartották meg, a felszólalók természetesen egyhangúlag helybenhagyták az Állásfoglalás téziseit (Zoltai Dénes azonban védelmébe vette az érintetteket, különösen Heller Ágnest és Hegedûs Andrást, korábbi írásaik rendkívüli értékére hivatkozva). [118] Minderre feltehetõleg az ítélet legitimációja miatt volt szükség, hiszen ekkorra már eldõlt az érintettek sorsa. Az Állásfoglalás végleges szövegét 1973. márciusában fogadják el, [119] nyilvánosságra a Magyar Filozófiai Szemle 1973/1-2. számában kerül. Az elbocsátások ezt követõen, április és május folyamán megtörténtek (levéltári, könyvtári illetve fordítói munkaköröket ugyan felajánlottak a kutatói státusz helyett, ám ezt egyikük sem fogadta el).

Az 1972. novemberi határozat végrehajtását 1973. novemberében ellenõrizték, amikor azt találták, hogy a társadalomtudományi kutatóintézetekben a kutatók középtávû feladatokra történõ átirányításával nagy súlyt kaptak "a társadalomtudományok terén jelentkezõ burzsoá nézetek elleni harc feladatai", [120] és az egyéni kutatások részleges visszaszorításával sikerült megakadályozni, hogy az elítélt nézetek tovább terjedjenek. Két évvel késõbb, a hosszútávú kutatások áttekintésénél hasonló megállapításra jutnak: a társadalomtudományi kutatások orientálásának és pártirányításának alkalmas eszközének tartják az olyan megbízatások rendszerét, melyben konkrét kutatási téma-ajánlásokat tesznek, valamint igyekeznek minél több kutatót bevonni. [121]

Ebbõl is kitûnik, hogy az Állásfoglalás szinte megcsúfolja az 1969-es tudománypolitikai irányelvek kutatási szabadságról szóló, önmagukban sem túlzottan liberális passzusait. Aczél György ugyan 1974-ben megkísérli elfedni ezt, hangsúlyozva, hogy "minél nagyobb e téren a szabadság, annál nagyobb az ideológiai és politikai felelõsség," [122] azok a kutatók azonban, akik a perben érintve voltak, felelõsségteljesen gondolkodó marxista kutatók voltak. Ezt világosan látták azok, akik a tudományos közéletben részt vettek, így józanul senki sem hihette, hogy "kutatási szabadságával" élve ne jutna hasonló sorsra.

Az egyetemi diákság elõtt 1973. májusában Földesi Tamás próbálja az Állásfoglalást magyarázni, majd késõbb decemberben Aczél is kísérletet tesz, de egyikük sem jár sikerrel. A jogi karon, zsúfolásig telt elõadóban kevesen viselkednek "megértõen", legtöbben kiállnak a filozófusok mellett; ez az ellenállás azonban nem nõ túl az egyetem falain. [123]

A kutatási- és vitaszabadság visszavonásával lezárul a magyar marxista filozófia legtermékenyebb korszaka; közel egy évtizeden keresztül, az enyhüléssel és a gazdasági reformokkal párhuzamosan lehetséges volt a filozófia ideológián túlmenõ mûvelése, a reformfolymat lelassításával azonban ez volt az elsõ olyan eset, melyben a politikában egyre inkább teret nyerõ konzervatív irányzat maradéktalanul érvényesülni tudott. Valójában ekkor merültek fel az elidegenedés- és antropológia-vitákból kinövõ "igazi" filozófiai problémák is - mint amilyen a marxizmus pluralizálása is volt -, de ezek egyben ráébresztették a pártvezetést, hogy nem fûzõdik érdeke a filozófiai gondolkodás komolyabb erõsítéséhez: a pártnak ideológiára és nem filozófiára volt szüksége.

Elgondolkodtató, hogy a filozófusok elleni támadások mennyire akadálytalanul folyhattak le. Ez több tényezõ összejátszásának eredménye, melyek közül csak egy az említett reformfolyamat leállítása. A kultúrpolitikai vezetés, élén Aczél Györggyel, idõben észrevette a konzervatívok áttörését, saját politikáját pedig ehhez igazította. Aczél tehát csak annyiban állt a filozófusper mögött, amennyiben feláldozhatónak vélte a Lukács-tanítványok egy csoportját saját pozíciójáért, feltehetõ azonban, hogy ezek az intézkedések eredetileg nem álltak szándékában. Ezt támasztja alá az is, hogy már 1975-ben felajánlja Márkuséknak, hogy politikailag semleges írásaik megjelenhetnek, akik ezt visszautasítják addig, amíg fõ mûvük (a talán leginkább támadott Hogyan lehetséges kritikai gazdaságtan? ) meg nem jelenhet. [124]

Az ügy hátterében nyilvánvalóan az is megtalálható, hogy 1972-tõl kezdõdõen már megindult Lukács György nézeteinek beillesztése a hivatalos marxizmusba, ami vitatott nézeteinek háttérbe szorítását és a kedvezõek kiemelését jelentette. Egy ilyen helyzetben az olyan Lukács-tanítványok fellépése, akik éppen azt hangsúlyozták, amit a párt el akart felejteni Lukácsból, rendkívül rosszkor jött: a tanítványok elleni fellépés tehát egyaránt szolgálta Lukácsról való leválasztásukat is, akárcsak a marxizmusbõl való kizárásukat; Aczél, aki korábban többször hangsúlyozta a Lukáccsal szembeni kritika szükségességét, ekkor már Lukács nézeteinek védelmezõjeként lép fel.

A per zökkenõmentes lefolytatásához valójában a társadalom széles rétegei segédkeztek passzivitásukkal. Ezért írhatta Knopp András 1974-ben, hogy "az antimarxista csoport tevékenysége elszigetelt maradt, és ideológiai-politikai platformja nem váltott ki szélesebb körû visszhangot a társadalomtudományok mûvelõi körében". [125] A perre nem sokan figyeltek oda, ami pedig a hátterében volt, a szocialista társadalom problémái, a marxizmus ellentmondása a valósággal, így a párt megnyugvására lekerült a napirendrõl.

A filozófia nem tartozott az olyan frekventált társadalomtudományok közé, amelyekben egy ilyen esemény nagyobb visszhangot keltett volna, a kizárások és elbocsátások híre így nem kavarta fel a pártonkívüliek közönyét. A filozófusok egyben feláldozhatók is voltak, hiszen nem tartoztak azok közé, akikre akár a reformfolyamatokban, akár a társadalom irányításában támaszkodni kellett volna (ellentétben pl. a közgazdászokkal). Más tudósok vagy könnyen napirendre tértek a történtek felett (egy szûk kör ugyan aktívan tiltakozott, hárman pedig, Ludassy Mária, Erdélyi Ágnes és Háber Judit ki is léptek a pártból, ám nagyobb ellenállást õk sem tudtak szítani), vagy még akár asszisztáltak is a fejleményekhez, mivel úgy vélték ez csak egy kisebb véráldozat a politika érdekében. Ekkor még úgy tûnt, hogy néhány ilyen áldozattal megmenthetõ a reformfolyamat, mivel a per nem a reformfolyamatok középpontjában állókat érintette; hamarosan azonban világossá vált, hogy az olyan alapvetõ eszmék sérülése, mint a kutatási szabadság, már az egész reformfolyamat sorsát jelzi elõre.

Irodalom

Az irodalomjegyzékben megkíséreltem az elidegenedés- és az antropológia-vita cikkeinek minél teljesebb összegyûjtését, valamint igyekeztem feltüntetni a más vitákból (elsõsorban a marxizmusbeli irányzatok-vitából) témám szempontjából lényeges cikkeit és a történetileg releváns írásokat.

A Magyar Szocialista Munkáspárt határozatai és dokumentumai 1971-1975 , Kossuth, 1978.

A Magyar Szocialista Munkáspárt határozatai és dokumentumai 1967-1970, Kossuth, 1974.

A vita folytatása, in Valóság 1966/1.

Az antropológiai vitához, in Valóság 1966/7.

ACZÉL György (1968): Kulturális és ideológiai életünk néhány idõszerû kérdése , Kossuth, Bp.

ACZÉL György (1970): Mûvelõdéspolitikánk a marxizmus hegemóniájáért, in Társadalmi Szemle 1970/11.

ACZÉL György (1973): Az ideológiai és kulturális élet néhány idõszerû kérdése , Kossuth, Bp.

ACZÉL György (1974): Tudomány és felelõsség, in Valóság 1974/7.

ACZÉL György (1975): Szocialista kultúra - közösségi ember , Kossuth, Bp.

AGÁRDI Péter (1971): Heller Ágnes: A mindennapi élet c. könyvérõl, in Kritika 1971/5.

AGÁRDI Péter (1994): Közelítések a Kádár-korszak mûvelõdéspolitikájának történetéhez, in Eszmélet 1994. június

ÁGH Attila (1963): Az elidegenedés burzsoá felfogásának kritikája, in Magyar Filozófiai Szemle 1963/5.

ÁGH Attila (1964): Jövõnk és jelenünk (Az elidegenedés vitához), in Valóság 1964/11.

ÁGH Attila (1965a): Az elidegenedés problémája a marxizmusban, in Magyar Filozófiai Szemle 1965/3.

ÁGH Attila (1965b): Marxizmus és antropológia, in Valóság 1965/11.

ÁGH Attila (1966): Humanizmus és kultúra, in Kritika 1966/9.

ÁGH Attila (1967): Szocializmus és elidegenedés (Megjegyzések Vörös Gyula: Marxizmus és elidegenülés c. könyvéhez), in Magyar Filozófiai Szemle 1967/3.

ÁGH Attila (1972): A Grundrisse - magyar nyelven, in Társadalmi Szemle 1972/9.

ALMÁSI Miklós (1964): Elidegenedés és szocializmus, in Valóság 1964/2.

ALTHUSSER, Lois (1965): Marxizmus és humanizmus, in Valóság 1965/11.

ANGELUSZ Róbert (1964): Ökonómia és elidegenedés, in Valóság 1964/7.

BARLAY László (1969a): Filozófiai gondolkodás vagy filozofálgató esszéisztika? (Megjegyzések Márkus György: Viták és irányzatok a marxista filozófiában c. cikkéhez), in Magyar Filozófiai Szemle 1969/1.

BARLAY László (1969b): Nyilatkozat, in Magyar Filozófiai Szemle 1969/3.

BENCE György - KIS János - MÁRKUS György (1992): Hogyan lehetséges kritikai gazdaságtan? T-Twins - Lukács Archívum, Bp.

CSELÉNYI István Gábor (1968): Az elidegenedés keresztény értékelése, in Teológia 1968/1.

CSELÉNYI István Gábor (1970): Válasz Lendvai L. Ferencnek, in Világosság 1970/6.

CSIZMADIA Ervin (1995): A magyar demokratikus ellenzék (1968-1988), T-Twins, Bp.

DAVIDOV, J.N. (1964): Lefebvre és "elidegenedési elmélete", in Valóság 1964/2.

DAVIDOV, J.N. (1965): Munka és szabadság , Kossuth, Bp.

DÉRER Miklós (1989): Pertörténet, in Világosság 1989. különszám

FARKAS Endre (1966): A marxista filozófia antropológiája, in Valóság 1966/2.

FARKAS Gyula - VÉGH Gyula (1966): Filozófia vagy szaktudomány az antropológia? in Valóság 1966/6.

FARKASJÁNI László (1971): Az elidegenedés ontológiája. Heidegger és a kérdésessé vált lét, in Világosság 1971/5.

FODOR Ilona (1967): A fából faragott királyfi: elidegenedés és mûvészi teremtmény, in Valóság 1967/4.

FORGÁCS Éva (1971): Eldologiasodás és festõi témaválasztás, in Világosság 1971/5.

FÖLDES Tamás (1974): "Egy az igazság" és "oszthatatlan"? in Magyar Filozófiai Szemle 1974/6.

Francia marxisták vitája a marxizmusról és a humanizmusról (összegzés), in Valóság 1966/12.

FRISS István (1968a): Szocializmus és árutermelés, in Magyar Filozófiai Szemle 1968/4.

FRISS István (1968b): Osztályharc, állam, párt és a társadalmi fejlõdés, in Kortárs 1968/10.

FUKÁSZ György (1964): A munkamegosztás és az elidegenedés a marxista filozófiában és a mai polgári ideológiában, in Valóság 1964/11.

FUKÁSZ György (1965): A munka filozófiája , Kossuth, Bp.

GÁL Ferenc (1968): A munka és a szabadidõ mint emberi probléma, in Vigilia 1968/7.

GARAUDY, Roger (1966): Korunk problémái és a marxizmus, in Valóság 1966/12.

HALÁSZ László (1964): Elidegenedés és a személyiség pszichológiai megnyilvánulásai, in Valóság 1964/12.

HANÁK Tibor (1979): Az elmaradt reneszánsz , Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem, Bern-München

HEGEDÛS András (1968): A társadalmi fejlõdés alternatívái, in Kortárs 1968/6.

HEGEDÛS András - MÁRKUS Mária (1965): A munka humanizációja, in Kortárs 1965/11.

HEGYI Béla (1972): Keresztények "marxizmusa", in Vigilia 1972/5.

HELLER Ágnes (1964): A szerep mint történelmi kategória, in Kortárs 1964/4.

HELLER Ágnes (1966): A mindennapi élet szerkezetének vázlata, in Magyar Filozófiai Szemle 1966/4.

HELLER Ágnes (1968a): Az etika helye a marxizmusban, in Valóság 1968/1.

HELLER Ágnes (1968b): A filozófus morális küldetése, in Kortárs 1968/8.

HELLER Ágnes (1968c): A szabadság fogalmáról, in Valóság 1968/11.

HELLER Ágnes (1968d): Üdvözüléstan-e a marxizmus? in Új Írás 1968/11.

HELLER Ágnes (1969): Érték és történelem , Magvetõ, Bp.

HERMANN István (1964): Marxizmus - Marx nélkül? in Kortárs 1964/1.

HERMANN István (1965): A modern elidegenedés és a kultúra, in Kritika 1965/8.

HERMANN István (1971): A holtpont játékai. Elidegenedés és modern mûvészet, in Világosság 1971/5.

HERMANN István (1972): Teoretikusok - párton kívül, in Kritika 1972/4.

HÉTHY Lajos - MAKÓ Csaba (1973): A marxista szociológia és a valóságfeltárás, in Társadalmi Szemle 1973/11.

HORVÁTH Richárd (1968): Jelenlétünk a világban , Ecclesia, Bp.

HÜLVELY István (1975): A humanizmus és Marx eszméje, in Magyar Filozófiai Szemle 1975/5-6.

JÓZSA György (1971): Eldologiasodás és az etika útvesztõi, in Világosság 1971/5.

KÁRPÁTI Z. Miklós - RADNÓTI Sándor (1969): Egy vitastílusról, in Magyar Filozófiai Szemle 1969/5.

KELEMEN János - FEHÉR Márta - GARAI László - LUDASSY Mária - TORDAI Zádor - SZAMUELY László (1989): Tizenhat év után, in Világosság 1989. különszám

Kiûzetés a marxizmusból. Kerekasztal-beszélgetés, in Világosság 1989. különszám

KNOPP András (1970): Egy vita tanulságairól, in Társadalmi Szemle 1970/7.

KNOPP András (1974): A társadalomtudományi kutatások helyzetérõl, in Társadalmi Szemle 1974/5.

KÓNYA István (1969): A marxista-leninista filozófiáról van szó! in Kortárs 1969/5.

KOROKNAI Zsuzsa (1964): Vita az elidegenedésrõl, in Élet és Irodalom, 1964/47.

KOSIK, Karel (1967): A konkrét dialektikája , Gondolat, Bp.

KOVÁCS László (1968): Kérdések a mai marxizmusról, in Kortárs 1968/11.

LENDVAI L. Ferenc (1970a): Egyház és történelem - katolikus tükörben, in Világosság 1970/2.

LENDVAI L. Ferenc (1970b): Válasz Cselényi István Gábornak, in Világosság 1970/6.

LEONTYEV, A.N. (1966): Ember és kultúra, in Valóság 1966/7.

Levél a Központi Bizottsághoz, in Világosság 1989. különszám

LICK József (1964): Magántulajdon, munkamegosztás, elidegenedés, in Valóság 1964/12.

LICK József (1966): A "filozófiai antropológia" kérdéséhez, in Valóság 1966/7.

LUKÁCS György (1965): Az "elidegenedés" mint a "Szellem fenomenológiájá"-nak középponti filozófiai fogalma, in Magyar Filozófiai Szemle 1965/4.

LUKÁCS József (1970): Vallási elidegenülés és vallási szerkezet, in Világosság 1970/7. Melléklet

LUKÁCS József (1974): A marxista emberfelfogás és a mai vallási ideológia, in Társadalmi Szemle 1974/2.

MÁRKUS György (1964): Marx fiatalkori mûvei és napjaink társadalomtudománya, in Valóság 1964/4.

MÁRKUS György (1966): Marxizmus és "antropológia", Akadémiai, Bp.

MÁRKUS György (1968): Viták és irányzatok a marxista filozófiában, in Kortárs 1968/7.

MÁRKUS György (1997): Elidegenedés és eldologiasodás Marxnál és Lukácsnál, in A Budapesti Iskola II. (szerk. Kardos András), Argumentum - Lukács Archívum, Bp.

MÁRKUS Mária - HEGEDÛS András (1968): A marxista szociológia kifejlõdésének fõbb tendenciái a szocialista országokban, in Kortárs 1968/12.

MÁRKUS Mária - HEGEDÛS András (1970): Közösség és individuum, in Kortárs 1970/12.

MARX, Karl (1962): Gazdasági-filozófiai kéziratok , Kossuth, 1962.

MARX, Karl (1972): A politikai gazdaságtan bírálatának alapvonalai , Kossuth, 1972.

NYÍRI János Kristóf (1971): Ludwig Wittgenstein boldogtalan élete, in Világosság 1971/5.

NYÍRI Tamás (1968a): A keresztény ember küldetése a világban , Szent István Társulat, Bp.

NYÍRI Tamás (1968b): Emberréválás és teremtés, in Vigilia 1968/1.

NYÍRI Tamás (1971): Etika és antropológia, in Vigilia 1971/10.

PAPP Zsolt (1968): Márkus György: Marxizmus és "antropológia" c. könyvérõl, in Világosság 1968/1.

PAPP Zsolt (1969): Marxizmus és filozófiai antropológia, in Társadalmi Szemle 1969/11.

PFEIFFER János (1970): A munka szociálteológiája, in Vigilia 1970/1.

RÉVÉSZ Sándor (1997): Aczél és korunk , Sík Kiadó, Bp.

RIPP Géza (1971): A félreolvasott Marx, in Magyar Filozófiai Szemle 1971/3-4.

ROZSNYAI Ervin (1964): Az elidegenedés és a totalitás hegeli kategóriájáról, in Magyar Filozófiai Szemle 1964/1.

SARKADI László (1968): Mi az ember? Milyen az ember? (Heller Ágnes: A reneszánsz ember c. könyvérõl), in Valóság, 1968/8.

SÁNDOR Pál (1966): Történeti adalékok az antropológia-vitához, in Valóság 1966/4.

SCHAFF, Adam (1964): Az egyén és teremtményei (Az elidegenedés problémája), in Valóság 1964/10.

SCHAFF, Adam (1968): Marxizmus és egyén , Kossuth, Bp.

SEMPRUN, Jorge (1966): Althusser tanulmányához, in Valóság 1966/1.

SIPOS János (1969): A marxizmus "pluralizálásához", in Kortárs 1969/2.

SOMOGYI Zoltán (1967): A marxizmus emberképe és az ember problémája a szocialista társadalomban, in Magyar Filozófiai Szemle 1967/3.

SZABÓ András György (1968): Márkus György: Marxizmus és "antropológia" c. könyvérõl, in Magyar Filozófiai Szemle 1968/1.

SZOMOR Tamás (1966): Személy és személyiség, in Vigilia 1966/4.

SZÛCS Katalin (1969): Az "egyén" a marxista filozófiában (Adam Schaff: Marxizmus és egyén c. könyvéhez), in Magyar Filozófiai Szemle 1969/4.

TORDAI Zádor (1967): Az elidegenedésre vonatkozó marxi nézetek aktualitása, in Magyar Filozófiai Szemle 1967/4.

TORDAI Zádor (1968a): A modern kapitalizmus lényege és az elidegenedés, in Valóság 1968/9.

TORDAI Zádor (1968b): Miért vannak irányzatok a marxizmusban? in Kortárs 1968/10.

TORDAI Zádor (1970): Az elidegenedés mítosza és valósága , Kossuth, Bp.

TORDAI Zádor (1971): Az elidegenedés-probléma: vázlat, in Világosság 1971/5.

VAJDA Mihály (1969a): Nyilatkozat, in Magyar Filozófiai Szemle 1969/2.

VAJDA Mihály (1969b): A "lehetõség" könyve, in Kortárs 1969/8.

VAJDA Mihály (1992a): Szembesítés, in Vajda Mihály: Változó evidenciák , Cserépfalvi - Századvég, Bp.

VAJDA Mihály (1992b): A közvetítés mítosza és valósága, in Vajda Mihály: Változó evidenciák , Cserépfalvi - Századvég, Bp.

VÁRKONYI Péter (1968): A szocialista társadalom fejlõdésérõl, problémáiról, in Kortárs 1968/11.

VERES Péter (1964): levele (az elidegenedésrõl), in Kortárs 1964/12.

VERES Péter (1965): Még egyszer: "elidegenedés"? in Kortárs 1965/2.

VÉRTES László (1966): Az emberi faj kialakulásának szabályai és tanúi, in Valóság 1966/7.

VID, Mihelics (1966a): Eszmék és tények, in Vigilia 1966/5.

VID, Mihelics (1966b): Eszmék és tények, in Vigilia 1966/6.

Vita az elidegenedésrõl. Összegzés, in Valóság 1965/2.

VOIGT Vilmos (1967): Szaktudományos antropológia és filozófiai antropológia, in Valóság 1967/1.

VÖRÖS Gyula (1963): A marxizmus polgári elferdítése ellen, in Társadalmi Szemle 1963/3.

VÖRÖS Gyula (1964): A tudománytól az utópiáig? in Valóság 1964/4.

VÖRÖS Gyula (1965): Marxizmus és elidegenülés , Kossuth, Bp.

VÖRÖS Gyula (1968): Még egyszer az "elidegenedés és szocializmus" kérdésérõl, in Magyar Filozófiai Szemle 1968/3.

VÖRÖS Gyula (1972): A tõke mûhelyében. A Grundrisse magyar nyelvû megjelenése alkalmából, in Társadalmi Szemle 1972/7-8.

WITH Ádám (1967): Az antropológiai vitához, in Valóság 1967/1.

---

[1]Dolgozatom gerincét az a kutatás adja, melyet a Politikatörténeti Alapítvány jóvoltából végezhettem a Magyar Országos Levéltár egyes MSZMP-dokumentumai felhasználásával. E helyen szeretném megköszönni az Alapítvány támogatását, különösen pedig Ripp Zoltán, a Politikatörténeti Intézet munkatársának és a Levéltár dolgozóinak szíves segítségét.

[2]Agárdi Péter (1994)

[3]Csizmadia Ervin (1995) I. 20-25.

[4]Uo.

[5]A Filozófiai Intézet beszámoló jelentése az 1962. évrõl, MOL 288. fond 33/1963/35 õe. 138.

[6]Révész Sándor (1997) 131-132.

[7]Pl. Javaslat a Politikai Bizottságnak az MSZMP KB mellett mûködõ elméleti munkaközösségek 1965. évi tervére, MOL 288. fond 22/1964/1. õe. 55.

[8]Ennek sikerét már 1962-ben jelzi egy jelentés az Agitációs- és Propaganda Osztály anyagai közt: “...a tömegekre nagyobb hatást gyakorló értelmiségiek szinte teljes számban részt vesznek valamilyen eszmei-ideológiai képzésben.” (MOL 288. fond 22/1962/1. õe. 174.)

[9]Az idézett jelentés megállapítja, hogy az élénkülõ vitakedv és igény az SZKP XXII. kongresszusát követõ események eredménye (uo. 197-198.) az Agitációs és Propaganda Osztály jelentése az értelmiség helyzetérõl a Népfrontmozgalomban pedig megállapítja, hogy az értelmiség “egyre nagyobb számban vesz részt a pártmunkában, társadalmi-politikai szerepet vállal” (MOL 288. fond 22/1962/4. õe. 63.)

[10]MOL 288. fond 22/1962/1. õe. 186-187.

[11]Javaslat az Agitációs és Propaganda Bizottságnak a társadalomtudományos munka megszervezésének és irányításának megjavítására (elhangzott a Bizottság 1963. május 13.-i ülésén), MOL 288. fond 41/8. õe. A vitákat illetõen a Javaslat következõképpen fogalmaz: "Kevés a vita, s ezekben sem fogalmazódik meg mindig kellõ határozottsággal a helyes marxista álláspont. Ilyen körülmények mellett a marxista társadalomtudományok nem tölthetik be kellõen fõ hivatásukat: a szocialista építés tudományos megalapozását, a világnézet, a tudat és magatartás formálását.”

[12]MOL 288. fond 33/1960/17. õe.

[13]Elõterjesztés az Agitációs és Propaganda Bizottságnak Lukács György helyzetérõl (Köpeczi Béla, 1964. január 22.), MOL 288. fond 41/18. õe.

[14]”A párt híve a szabad alkotói légkörnek, a nyugodt munkafeltételek biztosításának. Híve az alkotó, tárgyilagos, tudományos vitáknak, mert enélkül nem fejlõdhet a tudomány. Ezek a viták akkor tevékenyek, ha elvi alapokon folynak, és nem személyi vagy csoportérdekek diktálják õket. A viták eredményessége és a tudomány fejlõdése érdekében meg kell akadályozni azt is, hogy a viták szabadsága címén antimarxista nézeteket csempésszenek tudományos életünkbe. A kommunista tudósok fontos kötelessége, hogy a vitákban következetesen képviseljék és védelmezzék a marxizmus álláspontját.” (Az MSZMP Országos Ideológiai Konferenciájának beszámolója, MOL 288. fond 41/26. õe. 37-38.)

“A marxizmus tudományos tartalmával és nemzetközi jellegével összeegyeztethetetlen a marxizmus felbontása többféle marxizmusra, a marxizmus “pluralizálása”, amire a marxizmus polgári kritikusai, valamint a “baloldali” és jobboldali revizionisták egyaránt törekednek.” (uo. 53.)

“A szemináriumokon és konferenciákon ösztönözzük a vitát, a helyes nézetek vitában való gyõzelmét.” (uo. 68.)

Érdemes megjegyezni, hogy a tervezet kitér az antropológia kérdésére külön is annyiban, hogy a marxizmussal szemben felhozott szokásos ellenérvek egyikeként a marxista antropológia hiányát említi: “...a marxizmus nem vesz tudomást az emberrõl, ezért ‘humanizálásra’ szorul.” (uo. 57-58.)

[15]Márkus György (1964), Vörös Gyula (1964), Angelusz Róbert (1964), Adam Schaff (1964), Fukász György (1964), Ágh Attila (1964), Lick József (1964), Halász László (1964).

[16]A vitát Huszár Tibor vezette, hozzászólók: Lick József, Vajda Imre, Sándor Pál, Márkus György, Heinrich Taut, Hermann István, Vörös Gyula, Almási Miklós, Munkácsi Gyula, Heller Ágnes, Ágh Attila, Angelusz Róbert, Halász László, Garai László, Wirth Ádám, Mátrai László, Hegedûs András, Vajda Mihály és Gulyás Vilmos.

[17]Heller Ágnes (1964), Hermann István (1964), Veres Péter (1964; 1965), Hegedûs András-Márkus Mária (1965).

[18]Márkus György (1997) 155-156.

[19]Vörös Gyula (1963)

[20]Vita az elidegenedésrõl (1965) 5.

[21]Márkus ezt a nézetét a 90-es években felülvizsgálja: Elidegenedés Marxnál és Lukácsnál címû írásában (Márkus, 1997) nem tartja folyamatosnak a marxi életmûben az elidegenedés fogalmának jelentését, mivel az több lényeges ponton megváltozott. Errõl 1972-ben, Marx A politikai gazdaságtan bírálatának alapvonalai címû mûvének (Marx, 1972) magyar nyelvû megjelenése kapcsán is feléled a vita. Ágh Attila e könyvet a fiatal és az idõsebb, a humanista, a forradalmár és a tudós Marx közötti kapocsként értelmezi (Ágh, 1972), míg Vörös Gyula ezt az alkalmat is kihasználja, hogy a polgári és a revizionista "marxológusok" ellen szót emeljen (Vörös, 1972). Szerinte sokan félreértelmezik az elidegenedést, kiterjesztve azt minden társadalomra, idõnként pedig a humanista szocializmus hirdetésére használják fel (magyarokat ugyan nem, csak Helmut Klages, David McLellan és Ernst Fischer nevét említi, ám egyértelmû, hogy elsõsorban Márkus Györgyre, Márkus Máriára, Heller Ágnesre, Hegedûs Andrásra és Vajda Mihályra gondol)

[22]Uo. 11-12.

[23]Tájékoztató Kádár János Lengyelországból való hazatértekor elmondott beszédjének visszhangjáról, MOL 288. fond 22/1964/8. õe. 190-193.

[24]Révész Sándor (1997) 141.

[25]Ld. pl. MOL 288. fond 35/1964/5. õe.

[26]Feljegyzés a TIT 1964 november 15. - december 15. között történt fontosabb eseményeirõl, MOL 288. fond 35/1964/14. õe.

[27]Javaslat a Politikai Bizottságnak az MSZMP KB mellett mûködõ elméleti munkaközösségek 1965. évi tervére (Orbán László, 1964. december 23.), MOL 288. fond 22/1964/1. õe.

[28]Jelentés a Pártfõiskola 1964/65-ös tanévben végzett munkájáról, MOL 288. fond 22/1965/3. õe. 57.

[29]Jelentés a Marxizmus-Leninizmus Esti Egyetemek 1964/65-ös munkájáról, MOL 288. fond 22/1965/4. õe.

[30]Révész Sándor (1997) 140.

[31]Javaslat az Országos Ideológiai Konferencia téziseihez (MSZMP Hajdú-Bihar Megyei Bizottsága, Debrecen 1964. január 22.), MOL 288. fond 22/1964/2. õe. 79-85.

[32]Francia marxisták vitája a marxizmusról és a humanizmusról (összegzés), in Valóság 1965/12. és A vita folytatása, in Valóság 1966/1. A cikkekben ismertetik Etienne Fajon, Lucien Séve, Michel Simon, Henri Krasucki, Guy Besse, Jean Kanappa, Francis Cohen, Pierre Machery, Geneviéve Navarri, Michel Brossard és Michel Verret nézeteit, valamint a Francia Kommunista Párt Központi Bizottságának határozatát, állásfoglalását a kérdést illetõen.

[33]Az antropológiai vitához, in Valóság 1966/7. Az eddig megjelent cikkek: Farkas Endre (1966), Sándor Pál (1966), Farkas Gyula-Végh Gyula (1966), Lick József (1966), Leontyev (1966)Vértes L. (1966).

[34]Voigt Vilmos (1967), Wirth Ádám (1967)

[35]Garaudy (1966)

[36]Az MTA Filozófiai Intézete 1969-71-es hároméves terve, MOL 288. fond 36/1968/7. õe. 110-121.

[37]Beszámoló a Paulus Gesellschaft konferenciájáról, MOL 288. fond 22/1966/6. õe. 98-102.

[38]Javaslat a marxisták és a keresztények párbeszédének néhány feladatára, MOL 288. fond 22/1967/27. õe. 268-178.

[39]Mihelics Vid (1966a), (1966b). Vid itt kifejezetten abból a szempontból kommentálja a vitát, hogy mind a kereszténység, mind a marxizmus egy olyan társadalom felépítését tartja végcéljának, melyben teljes igazságosság és szabadság uralkodik (leegyszerûsítve: a kommunista társadalom "Isten országának" egy földi megfelelõje lehet).

[40]"Ha a katolikusok és a marxisták egyformán és egymás oldalán vállalják az ember teljes felelõsségét önmaga sorsának és jövõjének alakításáért, akkor a keresztények és a kommunisták viszonyának problémája már nem csupán dialógusban lép elõ, hanem a kölcsönös tanításban és abban a versengésben is, hogy a múlt erõivel és a halál erõivel szemben biztosítsák az ember városának felépülését." (idézi Mihelics Vid, 1966a, 330.)

[41]Megjelent Heller Ágnes válaszával együtt az Új Írás 1968/7. számában, 103-105.

[42]Szembesítés; A közvetítés mítosza és valósága, in Vajda Mihály (1989): Változó evidenciák

[43]Marx (1962) különösen 46-48. A vallási elidegenedés megkülönböztetése: "A vallási elidegenedés mint olyan csak az ember belsejében, a tudat területén megy végbe, de a gazdasági elidegenedés a valóságos élet elidegenülése - megszüntetése ezért mindkét oldalt átfogja." A marxizmus szempontjából tehát az el-nem-idegenedett társadalomban nincs helye a vallásnak.

[44]Korábban Mihelics Vid (1966a) hivatkozott cikkében elismerte, hogy a kereszténység történeti megjelenésére helytálló lehet Marx elemzése; szerinte azonban a kereszténység egy más szinten is vizsgálható, ez pedig a keresztény hit: ekkor a vallás nem elidegenítõ a marxi értelemben.

[45]Lendvai (1970a) 69.

[46]Ez az értelmezés követhetõ végig Nyíri Tamás: A keresztény ember küldetése a világban c. könyvében (Nyíri, 1968a) is, melyre e ponton Lendvai is hivatkozik.

[47]"(az elidegenedés) Eredete azonban nem egyszerûen az anyagiba való lesüllyedés, hanem annak sajátosan misztikus, keresztény-vallásos formája: az áteredõ bûn." (uo.)

[48]Cselényi (1970); Lendvai (1970b)

[49]Az uralkodó ideológiának megfelelõen a nyugati absztrakt, nonfiguratív mûvészetet az elidegenedés-eldologiasodás termékének tekintették (ld. Forgács, 1971), és a festészet válságát olvasták ki belõle (igazolva ezzel a szocialista realizmus magasabb értékét). Az absztrakt mûvészet eszerint azt tükrözi, hogy a látvánnyal már képtelenek bármit is kifejezni; a mûvek valóságtartalma így csökken, a távolság pedig nõ mûvész és mûve, mûvész és közönsége, valamint mû és közönsége között.

[50]Ld. fõként Heller Ágnes cikkeit (Heller, 1968a; 1968b)

[51]A felosztás természetesen nem "igazi" és "nem-igazi" marxistákat jelöl, hiszen a marxizmus átfogó voltában, a hazai filozófiai életben megnyilvánuló kitüntetett, sõt hegemón helyzetében megegyeztek, az eltérés inkább a filozófia marxizmusban elfoglalt szerepében, a marxizmus filozófia-voltában található.

[52]Ld. MOL 288. fond 41/18. õe.

[53]Jegyzõkönyv a Magyar Tudományos Akadémia Filozófiai Intézete kibõvített párttaggyûlésének az ideológiai irányelvekkel foglalkozó vitájáról, MOL 288. fond 22/1965/27. õe. 248-251.

[54]A filozófiai kutatómunka helyzete és feladatai, valamint Kiegészítés az Agitációs- és Propaganda Bizottságnak a filozófiai kutatómunka helyzetérõl és feladatairól szóló jelentéshez, MOL 288. fond 36/1967/6. õe.

[55]Elõterjesztés az Agitációs- és Propaganda Bizottságnak Lukács Györgyrõl, MOL 288. fond 36/1968/1. õe. 20-22.

[56]Jelentés az Agitációs- és Propaganda Bizottságnak a filozófiai kutatómunka helyzetésrõl és feladatairól (1967. okt.12., Óvári Miklós), MOL 288. fond 41/84. õe.

[57]Ezt rója fel az elsõ hivatalos külföldi vélemény is Lukács visszavételérõl: Kurt Menkel az NDK részérõl úgy találja, hogy Lukácsot teljesen rehabilitálták, "sõt, nem õ tette magáévá a Párt nézeteit, hanem a Párt az övéit." (MOL 288. fond 36/1968/15. õe. 132-134.)

[58]Egy Lukács György pártba való visszavételének és Lukács egyes megnyilvánulásainak hazai visszhangjáról írt jelentés szerint sokan nem nézik jó szemmel, hogy Lukács gyakran továbbra is a párttal ellentétes irányú állásfoglalásokat tesz. A jelentés szerint a közvélemény a cikkek megrostálását kívánná, Lukácsnak csak tudományos, nem pedig ideológiai vagy politikai kérdésekben lenne szabad nyilatkoznia. Sokan tartják hibának Heller Ágnes a Kortársban megjelent, Lukácsot méltató cikkét is, melyben a bírálók szerint Heller rehabilitálni kívánja Lukács vitatott nézeteit (Heller, 1968b)

[59]Jelentés a Politikai Bizottságnak a Magyar Tudományos Akadémia Szociológiai Kutatócsoportja és a Filozófiai Intézet helyzetérõl, elhangzott az Agitációs- és Propaganda Bizottság 1968. november 5-i ülésén (MOL 288. fond 41/104. õe.)

[60]A TKKO ekkor a megosztottság okaként azt jelöli meg, hogy a két pólus eltérõen ítéli meg egyrészt Lukács nézeteit, másrészt azt, hogy Lukács visszavétele a pártba egyben rehabilitását is jelenti-e (ld. Tájékoztató a Magyar Tudományos Akadémia Filozófiai és Irodalomtörténeti Intézetében tapasztalt politikai és ideológiai helyzetrõl, MOL 288. fond 36/1968/8. õe. 78-80.)

[61]A jelentés kiemeli Márkus György cikkét a marxista irányzatokról (Márkus, 1968), Vajda Mihály dolgozatát a filozófia tárgyáról (Vajda, 1968), és Szigeti József elõadását a polgári tudományokról és a marxizálók viszonyáról.

[62]Ld. Révész (1997) 161.

[63]Aczél az MSZMP Politikai Akadémiáján tartott elõadásában (megjelent: Aczél, 1968) kijelenti, hogy "vitatémának tekintjük Lukács György elvtárs egyes nézeteit" (18.), majd hosszabban elemzi Lukács álláspontját, kiemelve, hogy a pártba való visszavétele nem jelentette nézeteinek elfogadását.

[64]Ld. MOL 288. fond 11/2449. õe.

[65]Szövegét ld. Csizmadia Ervin (1995) III. 13.

[66]Ld. Révész Sándor (1997) 169.

[67]Révész (1997) 168.

[68]Ld. Révész Sándor (1997) 167-169. és MOL 288. fond 41/104. õe.

[69]Javaslat a Magyar Tudományos Akadémia Szociológiai Kutatócsoportja és a Filozófiai Intézet néhány problémájáról, MOL 288. fond 41/115. õe.

[70]Különösen a kutatás szabadságának deklarálása merül fel, ld. Az MSZMP Országos Ideológiai Konferenciájának beszámolója, MOL 288. fond 41/26. õe.

[71]Ld. MOL 288. fond 41/115. õe.

[72]MOL 288. fond 36/1969/5. õe.

[73]A tudománypolitikai irányelvek elõkészítésében, a VII., társadalomtudományokkal foglalkozó bizottság munkájában még részt vett Szigeti József mellett az 1968-ban elmarasztaltak közül Heller Ágnes és Hegedûs András is (ld. Révész, 1997, 172.).

[74]"A tudomány mûvelésének elengedhetetlen feltétele a tudomány helyesen értelmezett szabadsága. Nincsenek olyan, társadalmi gyakorlatunkkal, társadalmunk fejlõdésével összefüggõ, valóban tudományos problémánk, amelyek kutatása és elemzése ideológiai szempontból ne állna érdekében a szocializmust építõ népnek. A természetben pedig eleve nincsenek reakciós tények, csak a tényekbõl levont következtetések lehetnek helytelenek, károsak. A tudományos munka nem kényszeríthetõ elõírt következtetésekre." (A Magyar Szocialista Munkáspárt határozatai és dokumentumai 1967-1970, 337., megjelent a Társadalmi Szemle 1969/7-8. számában.)

[75]"Elutasítjuk a marxizmus-leninizmus pluralizálását, a 'többféle marxizmus' és a marxizmuson belüli külön irányzatok létjogosultságának és a közöttük folyó harc indokoltságának elfogadására irányuló nézeteket. Csak egy objektív valóság van, meghatározott történelmi feltételek között csak egyféle objektív igazság létezik, ezért az azt kutató, feltáró marxizmus sem lehet többféle. A marxizmus-leninizmus - a munkásosztály pártjának forradalmi ideológiája - egységes, tudományos világnézet. A pluralizált marxizmus ideológiai koncepciója politikai pluralizmushoz és ez a Kommunista Párt, végsõ soron a munkásosztály vezetõ szerepének tagadásához vezet." (uo. 356)

[76]"(a viták során) helytelen nézetek is érvényesültek, melyeket a párt egyes szervei sokszor bíráltak, de gyakran sajnos védekezõ módon és nem elég konkrétan. Ez azzal is összefügg, hogy a kritika gyakran nem fonódott össze az adott kérdés alapos tanulmányozásával és ezért nem volt elég meggyõzõ." (Feljegyzés az Agitációs- és Propaganda Bizottságnak a politikai szociológia egyes kérdéseirõl, 1966, MOL 288. fond 41/85. õe.)

[77]"Szociológiánkban - különösen az elidegenedés és humanizáció elvont nézõpontú tárgyalásában - sokszor nem kellõképpen érvényesül a történelmi szemlélet, emellett a szorosabban vett módszertani kérdésekben is sok még a hiányosság, és e tekintetben is sok még a tennivaló a kutatások korszerû színvonalra emelése érdekében." (Az MSZMP KB Agitációs- és Propaganda Bizottságának állásfoglalása a szociológia helyzetérõl és a további feladatokról, 1966. február 23. MOL 288. fond 41/85. õe.)

[78]Vita az elidegenedésrõl, MOL 288.fond 36/1968/9. õe.

[79]"Egyetlen marxizmus van, meghatározott elmélettel, módszerrel, felhalmozott és gyarapodó elméleti és tapasztalati anyaggal." (Tájékoztató az Agitációs- és Propaganda Bizottságnak a jelenleg folyó fontosabb ideológiai vitákról, 1968. március 18. Óvári Miklós, MOL 288. fond 41/91. õe. 2.)

[80]Az elidegenedés-vitáról szóló jelentés a vitában három egymástól sok tekintetben eltérõ elidegenedés-felfogást különböztet meg, ezek egyike a hivatkozott történetfilozófiai kategória. A vitában jelentkezett emellett az elidegenedés mint pszichológiai kategória, melyben az individuum és a társadalom céljainak különbözõségébõl, ellentétébõl adódó pszichikus állapotot jelenti; végül mint olyan fogalom, amely kifejezetten a kapitalista termelési mód, a tõkés gazdasági-társadalmi viszonyok, a kizsákmányolás és a magántulajdon által jellemezhetõ gazdasági rend alapvonása. (MOL 288. fond 36/1968/9. õe.)

[81]Az új gazdasági mechanizmus várható társadalmi és politikai kihatásai, elhangzott 1967. november 29.-én, MOL 288. fond 22/1967/22. õe.

[82]A fontosabb cikkek: Hegedûs András (1968), Márkus György (1968), Friss István (1968b), Tordai Zádor (1968), Kovács László (1968), Várkonyi Péter (1968), Márkus Mária-Hegedûs András (1968), Sipos János (1969), Kónya István (1969), Hermann István (1969). A Kortárson kívül 1969-tõl vitaikkek jelentek meg a Társadalmi Szemlében is.

[83]Ennek alapján szögezi le Nyers Rezsõ azt is, hogy a magyar gazdasági reformoknak együtt kellene járniuk a KGST reformjával (MOL 288.fond 22/1969/22. õe. 13-17.)

[84]Nem véletlen, hogy ezt a nézetet politikai okokból igen veszélyesnek találták, hiszen az elidegenedés szocializmusbeli megjelenését ugyan hivatalosan sem tartották pusztán tõkés társadalmi vagy ideológiai maradványnak, a mélyelemzés igénye a szocializmus teljes strukturális reformját is eredményezhette, ami lényegében a szocializmus feladásával is járhat.

[85]"A 'megközelítési módok' különbözõségei egy adott pillanatban nem jelenthetik a 'többféle' marxista filozófia lehetséges voltát. A vitákban szükségképpen kiderül, - mint a marxizmus-leninizmus egész eddigi története során is mindig kiderült - hogy a marxizmus lényegbevágó megállapításainek 'kiszorítása' vagy a marxizmus 'pluralizálása' kudarcot vall." (Kónya István, 1969. 840.)

[86]Ld. Az MSZMP KB tudománypolitikai irányelvei, in A Magyar Szocialista Munkáspárt határozatai és dokumentumai 1967-1970, 335-367.

[87]"Vitatkozunk azokkal, hazánkban is, akik a marxizmus pluralizmusát hirdetik, azokkal, akik a marxizmust puszta gondolkodási módszertanná változtatják, elfeledkezve arról, hogy a marxizmus elmélet is. Egy adott konkrét kérdésnek végsõ soron csak egyetlen igaz, marxista megoldása van, mégha ehhez a megoldáshoz többféle tudományos, egyformán jogos úton lehet is eljutni." (Aczél György: Kulturális és ideológiai életünk néhány idõszerû kérdése, 18.)

[88]"...az ideológia, a kultúra területén nincs monopolhelyzete nálunk a marxizmusnak. Nem is az most a célunk, hogy monopolhelyzetet teremtsünk, hanem az, hogy biztosítsuk, erõsítsük a marxizmus meglévõ hegemóniáját, a marxista ideológia irányító és vezetõ képességét." (uo. 45-46.) ... "Az elvek, az eszmék területén az ideológiában nincs békés egymás mellett élés: ez azt jelenti, hogy ideológiai síkon mindig, minden helyzetben következetesen kell érvényesíteni a marxista álláspont elvi teljességét." (uo. 62.)

[89]Ld. MOL 288. fond 36/1969/17. õe.

[90]MOL 288. fond 36/1969/18. õe. 5.

[91]Tájékoztató jelentés az Agitációs- és Propaganda Bizottság részére a Magyar Tudományos Akadémia Szociológiai Kutatóintézetérõl (1971. június 9., elhangzott a június 22-i ülésen), MOL 288. fond 41/161.

[92]Ez a probléma szinte komikus megoldására utal: a bírált írások megjelenését elodázza, arra számítva, hogy az idõ múlásával könnyebb lesz a bennük foglalt nézetek "magyarázata" és kritikája. Knopp ezért is hangsúlyozza, hogy az összkiadás legalább 10-15 évet vesz igénybe, amikor majd egy más politikai helyzetben, remélhetõleg hatásosabb eszközökkel a bírálat is hatásosabb lesz (Knopp András feljegyzése, 1971. július 26. MOL 288. fond 36/1971/6. õe.)

[93]A tanulmány megjelenésének körülményei meglehetõsen zavarosak, a TKKO-nak sem sikerült kiderítenie, hogy a cikket maga Vajda, az Akadémiai Kiadó, vagy pedig az amerikai Humanities Press kiadó továbbította a Telosnak (ez utóbbival érvényes szerzõdés állt fenn egy tanulmánykötet kiadására, amelyhez a Szembesítés is készült).

[94]"A kiadó ugyan lektoráltatta a kéziratot, de a lektor személye - Márkus György - eleve egyértelmûvé tette a lektori véleményt. A lektoráltatás ilyen gyakorlata legfeljebb alibit teremthet a kiadók számára, lényegében azonban megcsúfolása a lektoráltatás igazi értelmének." (MOL 288. fond 36/1971/7. õe. 86.)

[95]Ld. MOL 288. fond 41/115. õe.

[96]Az MSZMP KB tudománypolitikai irányelvei, in A Magyar Szocialista Munkáspárt határozatai és dokumentumai 1967-1970. 335-367.; MOL 288. fond 41/115. õe.; MOL 288.fond 41/178. õe.

[97]Nem ez az elsõ alkalom, hogy a TKKO külön is foglalkozik a Magyar Filozófiai Szemlével: már 1970-ben kifogásolták, hogy a társadalomontológiai irányzat túl nagy súllyal szerepel a folyóiratban (Vajda Mihály, Heller Ágnes, Hegedûs András, Sós Vilmos), hiányzik az antimarxizmus kritikája, valamint sok politikailag hibás és káros nézetet képviselõ cikk is megjelenik, annak ellenére, hogy 1968 után igyekeztek elhallgattatni az érintetteket (MOL 288. fond 41/148. õe.)

[98]Dérer Miklós, 1989. 15.

[99]Knopp András feljegyzései, 1972. október 27., november 16. és december 13., MOL 288. fond 36/1972/9. õe.

[100]A Tudománypolitikai Alosztály feljegyzése, MOL 288. fond 36/1972/9. õe.

[101]MOL 288. fond 36/1972/9. õe.

[102]Javaslat az Agitációs- és Propaganda Bizottságnak a kutatási szabadság és a közlés szabályozásáról a társadalomtudományok terén, MOL 288. fond 41/178. õe.

[103]"A kutatás szabadságának ugyanakkor a közlés terén fokozott felelõsséggel kell együttjárnia. Ez a felelõsség a tudomány mûvelõinek belsõ meggyõzõdésén, társadalmunk iránti elkötelezettségén, a társadalomtudományok szerepének pártos értelmezésén alapszik." (...) "A kutatóhelyek a közlés felelõsségét nem háríthatják át teljes egészében a kiadókra, illetve folyóirat-szerkesztõségekre." (uo.)

[104]"A publikációs fórumok elsõrendû feladata: a társadalmilag lényeges és marxista kutatási eredmények publikálásának aktív támogatása." (uo.) Ezzel részben már megvalósul a Lukács-tanítványok marxizmusból való kizárása, mivel publikációs lehetõséget csak a marxista írások kapnak.

[105]A mû csak a rendszerváltás után, 1992-ben jelent meg (Bence-Kis-Márkus, 1992)

[106]"Nem kevesebbre vállalkoztak, mint a kommunista vilgágmozgalom eszmei-politikai alapjainak átfogó bírálatára. Ezen írások közgazdasági-filozófiai érvrendszere nem Sztálin vagy Lenin életmûvét, nem Marx egyik vagy másik idõszerûtlenné vált megállapítását, hanem a marxi életmû legfontosabb alappillérét: A tõke érvényességét kérdõjelezik meg visszamenõen. Politikai felhangjuk pedig egyértelmûen fejezi ki a modern munkásosztály létével, különbözõ szerveivel kapcsolatos kiábrándultságukat és szkepticizmusukat." (Feljegyzés, MOL 288. fond 36/1971/6. õe. 13.)

[107]"Újabb írásaik azonban arról tanuskodnak, hogy a marxi alapelveknek a filozófiai antropológia nevében való revíziója szükségszerûen szembe állítja õket Lukács György munkásságának a legfontosabb tételeivel is: nemcsak Az ész trónfosztásának Lukácsával, de az Ontológia írójával is. Lukácsnak lehettek és voltak is tévedései, de Lukács soha egy pillanatra sem kételkedett az októberi forradalom világtörténeti missziójában." (uo. 14.) (...) "A Vajda vagy Márkus kérdés tehát nem azonos a Lukács-kérdéssel, mai nézeteik nem azonosíthatók, s nem vezethetõk le a lukácsi hagyatékból. Ellenkezõleg: írásaikat olvasva éppen az tûnik idõszerûnek, hogy a Lukács-iskola terminus mai érvényességét megkérdõjelezzük." (16.)

[108]"Az elméleti konstrukció - amely jelen esetben mélyen saját színvonaluk alatt marad - csak kísérõ tünete és kifejezõje annak a mély szkepszisnek, amely fõleg a csehszlovákiai események hatására a szocializmus mai alternatíváival kapcsolatban a szerzõkben kialakult." (uo.) (...) "Ami összeroppant s egész nézetrendszerüket átstrukturálta: e politikai meggyõzõdésük." (uo. 17.)

[109]"Elvetik az újbaloldal alternatíváját, mert az nem érti a technika, a gazdasági komponens szerepét, az emberi kapcsolatok átalakításában; problematikusnak tartják a gazdaságirányítási rendszer reformját, mert az a fogyasztói társadalom irányában való fejlõdés lehetõségét és valóságát hordja magában; szkeptikusak a gazdasági önirányítás jugoszláv modelljével szemben, mert az anarchikus tendenciákat szül, a tervgazdálkodás hazai változata ezzel szemben bürokratikus torzulásokhoz vezet stb." (uo.)

[110]"Mert teljesen illuzórikus lenne azt feltételezni, hogy Vajda és Márkus írásainak hatása bármilyen adminisztratív intézkedéssel önmagában lokalizálható. Egy áramlattal állunk szemben, amelynek gyökere mai valóságunkban van, s amelynek kisugárzása számban nem, de szellemi kapacitásban jelentõs, fõleg fiatal értelmiségi rétegeket érint. Hosszú, valószínûleg több fázisú vitára kell tehát stratégiai tervet kidolgozni." (uo. 17-18.)

[111]"Pártunk számol azzal a ténnyel is, hogy társadalmunk világnézetileg még nem egységes. Az ideológiai élet, a közgondolkodás alapvetõen kedvezõ irányú fejlõdésével egy idõben és azzal ellentétesen érvényesülnek a szocializmustól idegen jelenségek és folyamatok is. Idõnként felerõsödnek a polgári, kispolgári jelenségek, a szocializmus nagy történelmi távlatait szem elõl tévesztõ individualizmus, önzés legkülönbözõbb formái, egyrészt jobboldali, másrészt ultraradikális nézetek jelentkeznek. (...) Következetesen érvényesíteni kell azt az elvet, hogy ne kapjanak nyilvánosságot a szocializmussal ellenséges, népünk érdekeit veszélyeztetõ irányzatok, alkotások." (Közlemény az MSZMP KB ülésérõl, 1972. november 14-15. I. Az ideológiai helyzetrõl, in A Magyar Szocialista Munkáspárt határozatai és dokumentumai 1971-1975, 385-387.)

[112]"... minden olyan helyzetben, amikor a forradalmi mozgalom szüntelenül változó-módosuló feltételekkel, új kérdésekkel és feladatokkal találja magát szembe, megjelenik az értelmiségi renegát klasszikus típusa, és egy bizonyos csoport 'leszakad'. Az értelmiségi renegátság klasszikus ismérve, hogy a munkásmozgalommal és a marxizmussal való szakítását mindenekelõtt e szakítás 'megideologizálásával' deklarálja. (...) Ha elszigetelten is, akadnak nálunk teoretikusok, akik kétségbe vonják a munkásosztály vezetõ szerepét - hovatovább létét - és nagyrészt importeszmék alapján keresik korunk 'radikális' forradalmi erõit. Szerintük a munkásosztály és a munkásmozgalom nem igazán forradalmi erõ. Századunk világtörténelmi jelentõségû szocialista forradalmai nem igazi forradalmak, nem vezettek valóban forradalmi átalakuláshoz. Elutasítják a szocialista gyakorlat minden létezõ formáját, tehát a létezõ szocializmust mint szocializmust tagadják. Korunk igazi forradalmi erõit a fejlett tõkés országok ifjúsági és értelmiségi csoportjaiban keresik, a társadalmon kívüli 'szigeteken', 'kommunákban', valamiféle 'ellenkultúra' mozgalomban. A marxizmus elmélete tekintetében pedig a marxizmus pluralizálásának álláspontján vannak.

Ezek a nézetek Hegedûs András, Márkus Mária, Heller Ágnes, Vajda Mihály újabb írásaiban jelentkeznek." (Az ideológiai és kulturális élet néhány idõszerû kérdése, 32-33.)

[113]"A marxizmus alapvetõ tételeinek megkérdõjelezése túl van mind ideológiai, mind tudományos értelemben azokon a kereteken, amelyek között a vitát lehetségesnek, termékenynek tartjuk." Aczél itt Lukácsnak arra a kijelentésére hivatkozik, mely szerint bizonyos kérdésekrõl Marx után ugyanúgy nem lehet vitatkozni, mint Kopernikusz, Galilei és Kepler után arról, hogy vajon a Nap kering-e a Föld körül, vagy fordítva. (uo. 34.)

[114]"Az ilyen tudománytalan és megtévesztõ elméletnek és terminológiának nincs helye a marxista társadalomtudományban." (uo.)

[115]"Esetenként kutatási részfeladatokkal politikailag, ideológiailag nem megfelelõ személyeket is megbíztak. Ezek közremûködése azonban vagy megszûnt, vagy megfelelõ ellenõrzés alatt áll." (Tájékoztató jelentés az Agitációs- és Propaganda Bizottság részére a X. kongresszus határozatai alapján folyó középtávú társadalomtudományi kutatások állásáról, 1973. február 12., MOL 288. fond 41/198. õe.)

[116]MOL 288. fond 22/1973/45 õe. 19-24.

[117]Heller Ágnes, Márkus Mária, Márkus György és Vajda Mihály levele Köpeczi Bélának, 1973. március 21., MOL 288. fond 22/1973/45. õe. 27-28.

[118]A vitán a következõ írásokról esett szó: Hegedûs András-Márkus Mária: A modernizáció és a társadalmi fejlõdés (elõadás egy varsói konferencián); Heller Ágnes: Elmélet és gyakorlat az emberi szükségletek szempontjából; uõ.: A szükségletek jelentõsége és jelentése Marx gondolatrendszerében; uõ.: Lehetséges-e radikális filozófia?; Bence György-Kis János-Márkus György: Hogyan lehetséges kritikai gazdaságtan?; Vajda Mihály: Szembesítés

[119]Az MSZMP Központi Bizottsága Kultúrpolitikai Munkaközösségének Állásfoglalása néhány társadalomkutató antimarxista nézeteirõl, in A Magyar Szocialista Munkáspárt határozatai és dokumentumai 1971-1975, 456-469.

[120]Jelentés az MSZMP KB 1972. november 14-15.-i állásfoglalásának végrehajtásáról, 1973. november 15., MOL 288. fond 41/214. õe. Az MTA jelentése külön kitér a filozófia és a szociológia helyzetére is, megállapítva, hogy az Állásfoglalásban elítélt antimarxista nézetekkel más társadalomtudósok nem értettek egyet. Az antimarxista csoport azért léphetett fel, mivel a filozófiában nincs megfelelõ vitaszellem, atomizált a légkör, és sok a tisztázatlan elvi-tudományos kérdés (MOL 288. fond 36/1973/5. õe.)

[121]Jelentés az Agitációs- és Propaganda Bizottság részére a Bizottság által (1971-ben) ajánlott tarsadalomztudományi témák feldolgozásának tapasztalatairól, 1975. január 21., MOL 288. fond 41/238. õe.

[122]Beszéd az MTA közgyûlésén, Aczél (1974) 3. A perre utalva ekkor így fogalmaz: "Minél elevenebb a vita, minél szélesebb a nézetszembesítések köre, annál fontosabb az, hogy õrizzük és ápoljuk azt, ami a viták alapja: az eszmei-politikai egységet a legalapvetõbb kérdésekben. (...) Akad példa arra is, hogy egyesek nézeteit kategorikusan el kell utasítanunk. Erre azért volt szükség, mert ezek társadalmunk alapvetõ elveit és intézményeit kérdõjelezték meg vagy utasították el nyíltan. Ebbõl le kell vonni a megfelelõ következtetéseket. De az hamis következtetés, hogy ebbõl bárki a kutatási vagy vitaszabadság leszûkítését olvassa ki." (uo. 3-4.)

[123]Révész (1997) 200.; MOL 288. fond 36/1974/27. õe.

[124]Ld. Révész, 1997. 199. Aczél a rendszerváltás után nyilatkozataiban hibának tartja a filozófuspert, és mint mondja, "lelkiismeretfurdalása van" miatta (uo. 200.)

[125]Knopp (1974) 26. "Semmi sem indokolja, hogy ennek a csoportnak a fellépésébõl bármiféle általánosító következtetést vonjunk le a társadalomtudományok helyzetérõl, ideológiai állapotáról." (uo.)